Imago

• További információk :
• Maratoni délelőtt

Fazekas Róbert révén harmadik bronzérmét szerezte a magyar küldöttség a vasárnap véget ért Európa-bajnokságon, amivel kiváló diszkoszvetőnk végleg visszatért.

A férfi diszkoszvetők selejtezőjét látván nagyon sokan elkönyvelték, hogy számunkra ez az Európa-bajnokság már nem tartogat több dobogós helyezést. Azért gondolhatták ezt, merthogy az európai rangsorban harmadik Kővágó Zoltán nem tudta beverekedni magát a vasárnap esti fináléba. Aki azonban látta az az atlétakörökben csak a címben említett névvel illetett Fazekas Róbertet a selejtezőben, és ismeri a múltját, sejthette, hogy készül valamire. „Szúnyog” ugyanis – ahogy a becenév is sejteti – elnyűhetetlen, és első kísérletére abszolválta a selejtezőszintet, így jó érzésekkel várhatta a döntőt. Én nagyon reménykedtem benne, hogy Robi megint megcsillantja versenyzői képességeit, és végül nem kellett csalatkoznom. Olyan kiegyensúlyozottan dobott a teljes döntő során, ahogy azt csak a legnagyobbaktól láthatjuk: első két dobásával 65 méter közelébe került, harmadikra pedig 66 méter 43 centire hajította diszkoszát, ami harmadik helyet ért abban a pillanatban. S mint később fény derült rá, nem csak aktuálisan, hanem végérvényesen is! A világranglistát vezető Gerd Kanter az utolsó sorozatban egyszer még azért ránk ijesztett, de végül 23 centivel elmaradt Fazekastól, így honfitársunk már bronzérmesként dobott 66 méter fölött utolsóra. Ez a siker lehet az elégtétel a 2004 után történtekért, a kínkeserves visszatérés utáni , újabb kihagyást maga után vonó gerincműtétért, és mindenért, ami rossz volt „Szúnyog” elmúlt hat életévében. Nekünk könnyebb a dolgunk: GRATULÁLNUK, és szorítunk, hogy hasonló eredményekkel örvendeztessen meg bennünket a jövőben. Az aranyérmet egyébiránt a lengyel Piotr Malachowski nyerte 68.87-es Európa-bajnoki rekorddal, míg az ezüst a német Gerd Kanter jogos jussa lett, szintén 68 méter fölötti eredménnyel.

Női magasugrásban óriási csatára lehetett számítani, elsősorban a német Ariane Friedrich és a horvát Blanka Vlasic között. Ott volt azért a mezőnyben a címvédő és egyben olimpiai bajnok, de Tia Hellebaut 14 hónappal ezelőtt életet adott első gyermekének, így még nincs olyan formában, mint volt Göteborgban, négy éve. Ráadásul az olimpia elbukása óta Vlasic már megtanult nyerni is, hiszen tavaly világbajnokká vált. Az a tapasztalás, no és az ebből fakadó magabiztosság meg is látszott mostani teljesítményén. Hiába rontott ugyanis korán, 195 és 197 centin is, és került ezzel hátrányba Friedrich-el szemben, nem rágta magát különösebben a dolgon. Két éve talán még zavarta volna, most viszont elsőre jutott át a 199-en és a 201 centis magasságon is, amivel újra lépéselőnybe került. Ő lehetett a dominátor ettől fogva, és a 203 centi teljesítése után már egyenes út vezetett a bajnoki címig, a svéd Emma Green és Friedrich előtt. Horvátország így fennállása második kontinens aranyérmét is megszerezte Barcelonában, Perkovics kalapácsvető sikere után.

Férfi távolugrásban egy zseniális egyéni teljesítményt, és egy legalább annyira fantasztikus, ezüstéremért zajló viaskodást láthatott a csordultig megtelt Olimpiai Stadion közönsége. A németek fedett pályás világbajnoki ötödik helyezettje, Christian Reif harmadik kísérletével 847 centiméterig repülve, a világ idei legjobb eredményét elérve ugrott az élre. Az gyorsan kiderült, hogy ezen az estén nem lehet ellenfele senki sem a mezőnyből, azonban a két francia, Kafétien Gomis és Salim Sdiri valamint a brit Chris Tomlinson óriásit párbajozott a második helyért. A negyedik sorozatig Sdiri állt jobban 820-as produktumával, ám Tomlinson 3 centivel túlugorva őt átvette az ezüstérmes pozíciót. A hatodik ugrásoknál azonban a kétszeres fedett pályás EB-4. Gomis 824 centiméterig szállt, így ha minimális különbséggel is, de egyetlen apró centi fórral másodikként végzett a britet megelőzve.

A hosszútávfutószámok közül a 3000 méteres férfi akadályfutás is a zárónapra maradt. A mezőny igencsak izmosnak tűnt első pillantásra, hiszen a franciák színeit az olimpiai ezüstérmes Mahiedine Mekhissi-Benabaad és a világbajnoki bronzérmes Boubdellah Tahri képviselte, miközben a 2006-os EB ezüstérmes spanyolja José Luis Blanco is rajthoz állt. Utóbbi ráadásul katalán nemzetiségű, így duplán számíthatott a közönség támogatására, számára ez tényleg hazai rendezésű verseny volt. Viszont a franciák klasszisával még ilyen plusz motivációk közepette sem vehette fel a versenyt. Az utolsó körben robbantó Tahri és Mekhissi-Benabaad tempóját nem tudta felvenni. Az aranyéremért végül nem volt öldöklő csata: a Mekhissi végsebességét ismerő Tahri nem is próbált meg hajrázni, így a pekingi második Mekhissi-Benabaad immáron Európa-bajnoknak is mondhatja magát, Bajnoki-rekordnak minősülő 8:07.87-es időeredménnyel.

A női 5000 méter fináléja nem hozott lélegzetelállító izgalmakat, köszönhetően két „török” versenyzőnek. Az 1999-ben közösen a félholdasak szolgálatába álló, etióp gyökerekkel rendelkező Alemitu Bekele, Elvan Abaylegesse duó ugyanis közös erővel szétcincálta a mezőnyt. Csupán a portugálok, a 3000 méteren fedett EB-második Sara Moreira, no és a 10000 méter bronzérmese, Jessica Augusto tartotta velük a lépést, igaz, Augusto csak az utolsó körig. Ott Bekele újabb ritmusváltása már sok volt, de nem csupán neki, hanem a kétszeres olimpiai bajnok Abeylegesse-nek is, aki azért az ezüstérmet bezsebelte, kettős „török” győzelmet aratva ilyetén módon. Mostantól a kontinens-bajnoki rekord is Bekele-é, 14:52.20-al. A mezőny két magyar szereplője közül Kálovics Anikó a 10., Papp Krisztina pedig a 15. helyen zárt.

A 2010-es Európa-bajnokság utolsó egyéni futószáma, az 1500 méteres női síkfutás volt, melytől a hazai publikum sokat várt. Elsősorban a tavalyi vébén Gelete Burka kilökéséért diszkvalifikált Natalia Rodriguez-től várták az érmet, de a szám fedett pályás világbajnokának és az idei ranglista vezetőjének, az orosz Anna Alminova-nak legyőzése nem ígérkezett könnyűnek. Szerencséjükre Alminova elintézte magát: az első métertől az élre állt, megpróbálva saját tempóban megnyerni élete első komoly szabadtéri világversenyét, ám a próbálkozásba beletört a bicskája. Az utolsó 100 méter döntött mindenről, ahogy azt már megszokhattuk: Hind Dehiba kiváló pozícióból, az élről vágott neki a célegyenesnek, ám arra nem számíthatott, hogy a szinte teljesen ismeretlen spanyol, Nuria Fernandez még nála is gyorsabb a táv végén. Márpedig ez volt a helyzet, így meglett a spanyol aranyérem, csak nem a nagy esélyes révén, hanem a 4:00.20-as egyéni csúccsal győzni tudó Fernandez-nek köszönhetően. Rodriguez azért így sem távozik üres kézzel, hiszen ő érkezett harmadikként a célba.

A négy váltóversenyre is vasárnap került sor, melyből kettőben meglepetés, kettőben pedig papírforma siker született. A 4x100 méteres férfi küzdelmek egyértelmű esélyese Franciaország volt, és az egyéni 100 méter 1. és harmadik helyezettjét is soraiban tudó, Vicaut, Lemaitre, Pessonneaux, Mbandjock kvartett biztonsági váltásokkal is magabiztosan, 38.10-es idővel lett kontinensbajnok. A britek hiányában az olaszok bejöttek másodiknak, míg a precíz váltásait újra bemutató német négyes bronzéremmel gazdagodott. Christophe Lemaitre pedig háromszoros (!!!) Európa-bajnokként hagyja majd el Barcelonát, 20 éves és nem egészen 2 hónapos korában.

A 4x100 méteres női versenye sokkal inkább szembement az előzetes várakozásokkal. Oroszország hiába számított favoritnak, az ő biztonságra törekedő váltásaik végül csak a negyedik helyre voltak elegendőek. Az aranyérmet a Povh, Pogrebnyak, Rjemjen, Bryzsina összetételű Ukrajna szerezte meg – 100-on 5. helyezett, plusz két másik elődöntős is volt a váltóban – megelőzve a franciákat, és az élményszámba menően futó, 100-on egyetlen indulót – 11.80-al esett ki az első körben Popovics – lengyeleket.

A 4x400 méteres női verseny aranyérmét akár előre is oda lehetett volna adni Oroszországnak, még úgy is, hogy a 400 gátat utcahosszal nyerő Antyukh nem vállalta a szereplést. Helyette – magas lóról könnyen vigéc a kapitány – egy olimpiai ötödik, világbajnoki hetedik hölgy került be a négyesbe, ahol a 400 egyéni versenyeinek első három helyezettje alaptag volt. Így aztán Kapacsinszkaja kezdett, 50 másodpercen belüli idővel, majd szépen Krivoshapka, Usztalova és Firova is növelte az előnyt, ami a világ idei legjobbját eredményező 3:21.26-os időeredménnyel elért aranyat jelentett. A másodikok az egyéni versenyeket beáldozó német váltó lett, míg a britek bejöttek bronzérmes pozícióban.

Minden világverseny zárószáma, a 4x400 méteres férfi váltó maradt legutoljára Barcelonában is. Előzetesen mindenki Nagy-Britannia, avagy Belgium győzelmét várta, csakhogy volt egy csapat, amely másképp gondolkodott – és volt egy belga első ember, aki rosszul futott. A Dyldin, Aksenov, Trenyikin, Krasznov kvartettből csak Krasznov ért el számottevő egyéni eredményt – 400-on volt 4. - ám Oroszország így is rajt-cél győzelmet aratva, 3:02.14-es idővel lett Európa-bajnok, megszerezve az orosz küldöttség 10.(!!!) első helyét. Nagy Britannia bejött másodiknak, míg a Borlée fivérek által vezetett belgák be kellett hogy érjék a bronzzal.

Véget ért tehát a 20. atlétikai Európa-bajnokság, melyen a magyar csapat remeknek mondható szerepléssel három bronzéremmel zárt, Pars Krisztián, Kiss Dániel és Fazekas Róbert jóvoltából. Találkozunk 2 év múlva, remélhetőleg legalább ehhez hasonló eredményességgel, Helsinkiben!