Atlétika
16/05/2012 - 20:52 - Updated 16/05/2012 - 21:32Olimpiáról Paralimpiára

Assunta Legnante példája mutatja mindenkinek, hogy néha még a legnehezebb helyzetből is van kiút.
Assunta Legnante példája mutatja mindenkinek, hogy néha még a legnehezebb helyzetből is van kiút, a leglehetetlenebb szituációból is ki lehet hozni a lehető legtöbbet. És hogy soha sem szabad feladni, hiszen mindig van tovább és mindig van valami, amiért érdemes küzdeni és élni. És történelmet írni. Az olasz súlylökő hölgy már fiatal korában feltűnt a korosztályos megmérettetéseken és később, felnőttként is többször állt nagy versenyeken dobogóra. Övé az olasz súlylökő csúcs is fedett pályán. Végül 2007-ben fedett pályán Európa bajnok lett, majd 2008-ban kijutott az Olimpiára.

2009.augusztusában azonban alapvetően megváltozott az élete. Egy versenyre menet az autóban egyszer csak realizálta, hogy szinte semmit sem lát- még szerencse, hogy nem ő vezetett. Születésétől fogva nagyon rosszul látott a bal szemére és a jobbra sem tökéletesen: glaukómával, zöld hályoggal élte életét. Tavaly még rosszabb híreket kapott: a jobb szeme (amire elvileg eddig sokkal jobban látott) súlyosan degenerálódott és még rosszabb lett a helyzete. Alig szűrődik át rajta fény, a bal pedig ugye kezdettől még rosszabb volt. Tehát kimondhatjuk, hogy tulajdonképpen megvakult. Ami sokaknak elképzelhetetlen, ezt ő (saját bevallása szerint) rögtön elfogadta, mondván: történhetett volna rosszabb dolog is.
Az idei évben azonban új tervek fogalmazódtak meg benne és újra dobókörbe állt. Egyelőre még csak helyből, de már újra súlyt lök és nem titkolt célja a londoni Paralimpiai aranyérem. Ő lenne az első európai atléta, aki véghez viszi ezt a bravúrt, bár ehhez nyilván kellett ez a betegség. Amit azonban mindannyiunknak megmutat az az, hogy leküzdhetetlen problémákból is igenis lehet előnyt kovácsolni. Azt, hogy sosem szabad feladni és hogy mindig minden körülmények között bízni kell. Kell tudni örülni az életnek, bármit is tartogat és bármit is oszt nekünk. Mert az élet igenis szép, még ha néha oly nehéz is ezt elhinni.
Assuntának pedig óriási hajrá és kívánom, hogy boldogan térjen haza a Paralimpia után, nyakában a vágyott éremmel!










