AFP

A tegnapi 800 méteres után ma egy szakállas sprint világcsúcs dőlt meg: az amerikai női 4x100 méteres váltó az NDK-s csapat 1985-ben futott eredményét (41.37 s) adta át a múltnak és futott 40.82 s-t.

Már az első futó, Tianna Madison elsőként adta tovább a botot Allyson Felixnek, aki Bianca Knightnak, majd az itt kétszer már ezüstérmet szerző Carmelita Jeter futott be megállíthatatlanul és a táv végén az órára mutatva. A második helyen a nagy rivális jamaikai csapa végzett új nemzeti csúccsal, köztük a 100 méteren címet védő Fraser-Pryce-al. A bronzérem szintén országos csúccsal az ukránokhoz került.

Az első döntő viszont a férfi rúdugrás volt, ami végül a legkésőbb végződött. Pedig a versenybe be sem tudott szállni a címvédő ausztrál Steven Hooker, kezdő magasságán kiesett, csakúgy mint Brad Walker. A többiek együtt meneteltek 585 cm-ig, ahol már csak hárman maradtak, tehát eldőlt, kik állnak a dobogón. A sorrend viszont olyannyira nem, hogy a fiatal Rafael Holzdeppe (akinek már az 585 cm is új egyéni csúcs volt) ugrotta át először az 592 cm-t, majd megtette ezt Björn Otto is, míg a legnagyobb esélyes francia Lavillenie leverte. Ezután nem is itt folytatták, emeltek a lécen és ott a németek elvéreztek míg a francia (akinek 591 cm-es rontása után itt már csak két ugrása lehetett míg a többieknek három) átjutott a lécen. Holzdeppe kiesett, Otto viszont egy rontás után újra emeltetett (veszíteni valója nem volt, legrosszabb esetben második volt) így az új magasság 602 cm lett. Azt viszont nem ugrotta a 35 esztendős Otto, aki így ismét ezüstöt szerzett a francia mögött. Lavillenie pedig idén veretlenül, új olimpiai csúccsal (a korábbit Pekingben Hooker ugrotta, 596 cm) már bajnokként ugrott 607 cm-re, de nem sikerült. Ha átjut, az lett volna minden idők második legnagyobb ugrása Bubkáé után.

A női kalapácsvetésben is minden idők legerősebb mezőnyét láthattuk: a legjobb nyolc 74 méter felett dobott a döntőben, ahová a címvédő Miankova csak utolsó lehetőségére kvalifikálta magát, a harmadik dobásával és végül a 6. helynél nem is tudott előbbre jönni. Viszont rajta kívül a mezőnyben volt két korábbi világcsúcstartó (Wlodarczyk és Lysenko) illetve a regnáló is (Heidler). Lysenko már az első sorozat után vezetett, mögötte változott többször a helyzet és még az utolsó dobás után is. Mégpedig azért, mert az addig 72 méterekkel szenvedő Heidler megtáltosodva majdnem átvette a vezetést (akkor Lysenko 77.56 cm-el állt az élen) de a jegyzőkönyvbe a neve mellé mindössze 72 méter került.

Nyilván óvott a német elkezdődött a hercehurca. Érvénytelennek minősítették a dobását a verseny pedig haladt tovább. Közben javított a lengyel és az orosz is, aki végül új olimpiai csúccsal, 78.18 m-el nyert, az ezüstérmet Wlodarczyk kapta 77.60 m-el és a bronzot a kínai Zhang 76.34 m-el. Ő azonban nem sokáig örülhetett annak, hogy megismételte pekingi szereplését, mivel hála a technikának, időközben valahogy lemérték Heidler dobását és kideült, a 77.13 m-el övé a bronz. Örömteli dolog az, ha győz az igazság csak azt is hozzá kell tenni, hogy ha jól mérik le akkor, talán a német is tud utolsóra javítani és egyáltalán nem biztos, hogy a lengyel beelőzi (utolsóra dobta azt az eredményt, amivel 2. lett, előtt 3 cm-el kisebbje volt, mint amit végül Heidlernek mértek..). Szóval sehogy sem volt ez így jól, megengedhetetlen egy ekkora baki egy olimpia döntőjében, mégis megtörtént. Heidler legalább dobogóra áll, bár nem vagyok benne biztos, hogy őszinte lesz a mosolya a történtek után és átgondolva az egészet.

Női 5000 méteren nagy kérdés volt, tud-e duplán duplázni a 10000 méteren itt már bajnok Dibaba, aki Pekingben megcsinálta kétszeres elsőséget. Itt is jó esélyei voltak azonban végül csak a 3. lett, előtte Vivian Cheruiyot jött be az ezüstérmes pozícióba, a bajnok pedig a 2004-ben olimpiát nyerő honfitársa, Meseret Defar lett.

A 4x400 méteres férfi váltó döntőben mindenki az amerikaiaknak adta volna az aranyérmet, ahogy ez már korábban jó párszor megtörtént. Idén azonban másképp alakult az utolsó 50 m: Ramon Taylor, a bahamai ekkor lépett ugyanis el a sokkal erősebbnek és esélyesebbnek titulált amerikainál és futott be új bahamai csúccsal elsőként (2:56,72 s) az amerikaiak mögött befutó Trinidad és Tobago is új országos csúcsot futott (2:59,40 s) mindössze 13 századmásodperccel megelőzve a briteket.

Női 1500 méteren is elképesztő meglepetés született. Nem azzal, hogy a bajnok egy török altéta lett, hiszen Asli Alptekin megnyerte már idén az Európa-bajnokságot és harmadik volt a világranglistán is. Inkább az, hogy a táv utolsó méterein honfitársa, Gamze Bulut lehajrázva mindenki mást, bejött mögé a korábbi világbajnok, Maryam Jamal elé. Azt azért hozzá kell tenni, hogy itt is hatalmas hajráversenyt láthattunk, a táv több mint feléig szinte együtt kocogott a mezőny.

A mai naphoz hasonlóan holnap is délután rendeznek döntőket a stadionban, a délelőtti verseny az 50 km-es gyaloglás lesz a férfiaknak. Délután folytatódik majd a női 20 km-es gyaloglással a program, ahol Madarász Viktóriáért szurkolhatunk. Este 8-tól pedig kezdődik majd az utolsó program a stadionban, hiszen vasárnap, az utolsó napon a férfi maratont a városban futják le.