dpa

• További információk :
• Az első meglepetés

A nagy nemzetek közül egyedül Norvégiának nem sikerült eddig aranyérmet szereznie a biatlon küzdelmek során.

No meg persze az oroszoknak. Hiába született Oroszországban, hiába versenyez orosz színekben a bátyja, Anasztázia Kuzmina Szlovákiának szerezte az olimpiai aranyérmet sprintben. Aztán az ezüstöt az üldözésesben. Kuzmina ezzel végérvényesen bizonyította klasszisát, és azt, hogy rátermett versenyző, nem véletlenül keveredett a legjobbak közé. Nem úgy Marie Dorin, aki a bronzérem után nem került a dobogósok közé. De honfitársa Marie Brunet hibátlan teljesítménnyel váltotta őt a pódiumon, újabb érmet szerezve a franciáknak.

Előfordul ugyanis, hogy valakinek kijön a lépés, utána pedig sokáig nem tud mit kezdeni a jó eredménnyel. Ilyen volt például Björn Ferry is, de erről majd később. A szlovák színekben versenyző hölgy a 10 kilométeres üldözéses után azt mondta, hogy verhetetlen volt Magdalena Neuner. Végig érezte, hogy nincs esélye ellene, hiszen nagyon erős volt, az ő lábai viszont fáradtak. Valóban csak valami égbe kiáltó hiba foszthatta volna meg Neuner-t a győzelemtől.

A 23. születésnapját a napokban betöltő fiatal német csillag egy pillanatra sem engedett ki, végig diktálta az iramot. S miután Kuzmina a második lövészet után leszakadt mögötte, már nem is engedte ki kezéből a győzelmet. “Nyugodt voltam az utolsó lövészet előtt” – mesélte a verseny után. “De amikor az utolsó korongokhoz értem azt mondtam magamnak, ha megcsinálod olimpiai bajnok vagy. Hiba volt, mert rögtön rontottam. De nem idegeskedtem, mert tudtam, hogy a pályán erős vagyok. Mindig is az volt az álmom, hogy egyszer olimpiai bajnok leszek, s most már az vagyok!”

Neuner pályafutásáról tőle tudtunk meg többet. "Viszonylag korán kezdtem el sportolni, hatévesen síeltem, s kilencévesen próbáltam ki először a biatlont. Mikor betöltöttem a 16. életévemet már profi sportoló voltam. A biatlon azért érdekelt, mert legálisan lőhettem, amit nem sok korombeli lány, sőt még fiú sem mondhatott el magáról. Egyfajta érdeklődés volt részemről, gondoltam beleszimatolok, aztán megtetszett, s ott ragadtam. De úgy tűnik, megfertőztem a családot, mert öcsém, Christoph, illetve húgom, Anna is a biatlonnal próbálkozik. A bátyám, Paul pedig mindig sportolt, ugyan csak hobbi szinten."

Leginkább Helena Jonsson-tól vagy a torinói győztes Anna Carin Olofsson-tól várták az aranyat a svédek Vancouver-ben, s nem attól, aki végül megszerezte nekik. Björn Ferry a nyolcadik helyről kezdte a férfiak üldözéses futamát, közel egy perces hátránnyal. Ferry a rajtnál még azzal volt elfoglalva, hogy a hazai Leguellec előbb rajtolt, és megpróbálta az indítóbírókkal ezt megértetni. Később kiderült, hogy nem csak a kanadai indult korábban. Több versenyzőnek is gondja akadt a rajtprocedúrával, így büntetést kapott a hölgyeknél Olofsson (24 mp), Valj Semerenko és Simone Hauswald (7 mp), míg a férfiaknál Leguellec (30 mp) és Jeremy Teela (22 mp).

Ferry őrült tempóban haladt, mígnem az álló lövészetekre beérte az élen haladó Vincent Jay-t. “Láttam őt, és éreztem, hogy fáradt” – mondta. “Az utolsó körben teljes erővel haladtam, mindenáron meg akartam nyerni az olimpiát.” Björn Ferry váltóban már volt világbajnok, de egyéni számban még sosem ért el ehhez hasonló komoly eredményt. “Hatéves korom óta minden nap edzem. Egyesek már 19 évesen komoly eredményeket érnek el, de én nem, mert ez az első egyéni érmem világversenyről és én 31 vagyok. Mindig azt kérdezték tőlem, hogy lesz valamikor érmed, mire én csak azt feleltem, hogy ez a célom. Ha hiszel magadban, amikor megkapod a lehetőséget, akkor sikerülni fog, én hittem magamban, ez az én napom volt!”

A veterán Christoph Sumann lett a második és a sprint győztese, Jay a harmadik. Sumann érdekes adalékkal szolgált a verseny után az események elemzésekor. Együtt futott az ötszörös olimpiai bajnok Ole Einar Björndalen-nel az utolsó lövészet előtt. Björndalen addig nem rontott, viszont a végén kétszer is. “Én álltam mellette és hallottam, hogy sír” – mondta Sumann.