Bob
24/02/2006 - 09:30Interjú Gyulai Mártonnal 13.
A versenyen a 25-ös rajtszámmal fogunk csúszni, tehát utolsó elõttinek megyünk majd az elsõ és a harmadik futamban is.

A versenyen a 25-ös rajtszámmal fogunk csúszni, tehát utolsó elõttinek megyünk majd az elsõ és a harmadik futamban is.
- Szia Marci! Ma az utolsó edzés is lement a verseny elõtt, és ha jól tudom megvan már a holnapi rajtsorrend is.

Így igaz. Sajnos ma sem tökéletes az idõjárás, annyiból szerencsés ez, hogy azt mondták holnap, holnapután is esni fog a hó. Az elsõ tolásnál szinte tökéleteset toltunk. A gond az volt, hogy nekem a vezetés annyira nem ment jól, azt hiszem négyszer vagy ötször is ütöttem. A második csúszás viszont már jobb volt. Itt a pálya elejét nagyon eltaláltam, igaz a végén egy-két hiba becsúszott, de az idõ így is elég jó lett. Pár századra voltunk azoktól a csapatoktól, akiket majd meg szeretnénk verni. Ráadásul nem is a versenykorcsolyáinkkal mentünk, ezért is nagyon bizakodóak vagyunk. A versenyen a 25-ös rajtszámmal fogunk csúszni, tehát utolsó elõttinek megyünk majd az elsõ és a harmadik futamban is.
- A tolásról és a tolókról még nem nagyon esett szó. Mennyire erősek az ellenfelek? Például mit tudhatnak 60 méteren? Vagy esetleg láttátok, hogy milyen súlyokkal dolgoznak az edzõteremben?
- Nem nagyon figyeltünk rájuk, inkább próbáltunk a saját dolgunkkal foglalkozni. Annyit tudok, hogy van itt olyan svájci toló, akinek 6.72 fûzõdik a nevéhez 60 méteren, illetve 10.54 100-on, de ez egy-két évvel ezelõtt volt, most már így 110 kilósan nem hiszem, hogy ezt az eredményt tudnák produkálni.
- Gondolkoztál már azon, hogy mi az amin a jövõben majd változtatni szeretnél a versenyekkel meg a felkészüléssel kapcsolatban?

- Egy-két dolog van amin majd lehet változtatni. Esetleg még több súlyt magunkra pakolni, jobb korcsolyákat venni, és még több közös toló edzést tartani. Ilyenkor le kell vonni a következtetéseket és a jövõben meg kell próbálni majd változtatni rajta. Olyannyira próbálunk ezen javítani már most, hogy május közepén megyünk ki Németországba, mert az 1994-es olimpiai bajnok német toló, Alexander Félix meghívott minket. Van neki ott egy sportpanziója, sporttábora. Nem messze tõle van egy tolópálya is és ott tudunk majd együtt edzeni. Egyébként készítette fel az idén a horvát csapatot a tolásra, meg is lehet nézni õket, jó egy tizeddel jobbat tolnak, mint mi.
- Milyen a viszony a bobtáboron belül a többi csapattal?
- Nagyon baráti a viszony, mondjuk ezt most rögtön cáfolni is tudom. Éppen ma délután történt, hogy a kanadai bobot véletlenül nekitolták az orosz Vojvoda nevü toló vádlijának, ebbõl alakult ki ott egy kisebb csetepaté, de aztán mindenki lefogta a barátját, és megbeszélték, hogy csak véletlen volt, és rendezõdtek a dolgok. Pár másodpercig elég puskaporos volt a levegõ.
- Szerencsére itt még nem volt borulás, de te is borultál már korábban. Mesélj nekünk errõl. Mi játszodik le ilyenkor bennetek, gondolom ez viccesnek egyáltalán nem nevezhetõ.

- Viccesnek semmiképpen sem az, inkább életveszélyes. Olyankor igazából nem játszódik le benned semmi, mert nincs idõ rá. Egy pillanat az egész. Utána vagy hamar vége van, vagy éppen tarthat sokáig is. Abban a pillanatban csak próbálsz minél jobban behúzódni a bobba és az életedért kapaszkodni. De borulásveszély itt nem nagyon fenyeget, elég magabiztosan mozgok már a pályán. Mondjuk elég egy pici hiba és bármi megtörténhet, és nem csak velem, hanem a legjobbakkal is. Az edzésen például az orosz Zsoubkov borult, és borultak a szlovákok és a brazilok is. Nem olyan nehéz elkövetni olyan hibát amibõl borulhat az ember, szóval azért gyakoribb dolog ez, mint ahogy azt sokan gondolják.
- Elõfordulnak ilyenkor komolyabb sérülések?
- Voltak akik borulás miatt haltak meg – sajnos. Nem is olyan régen, egy, két, három éve. Most az egyik szlováknak, ha nem is tört el, de rendesen megzúzódott a keze. Fel van kötve neki még mindig.
- Hogyan érzik magukat a tolóid? Várják már a versenyt?
- Lehet, hogy ma nyugtalanul fognak aludni, de úgy érzem készen állnak a megpróbáltatásokra. Végül is erre készültek már hónapok óta. Meglátjuk, hogy mit tudnak kihozni magukból, meg hát persze azt is, hogy én mit tudok kihozni magamból. Ezért jöttünk ide, ez az év csúcspontja!
- Reméljük minél jobban mentek holnap. Egy kalappal az egész csapatnak. Köszönjük, hogy beszélhettünk.
- Köszönjük! Sziasztok!



