Eurosport

A macedóniai EuroTwenty20 Kupa megnyerése után a magyar krikett válogatott az Eurosport „A Hónap Magyar Csapata” szavazásán is első lett!

Fantasztikus sikert ért el júliusban az óvodás korban lévő magyar krikettsport. A neves walesi Carmel krikett klub által megrendezett EuroTwenty20 Kupán az első helyet szerezte meg a magyar válogatott, amely az elmúlt évben nyert mérkőzés nélkül zárta a tornát. Az idei küzdelemsorozatban a magyar csapat legyőzte az Európa-ranglista 13. helyén álló Horvátországot, a már ICC (a Nemzetközi Krikett Tanács rövidítése) tagságot szerző Bulgáriát, és a döntőben szinte lehetetlen helyzetből felállva Oroszországot is. A magyar krikett múltjáról, jelenéről és jövőjéről a Magyar Krikett Szövetség alelnökével, egyben a válogatott csapatkapitányával, Andrew Leckonby-vel, és a válogatott tagjával, állandó szakkommentátorunkkal, Mátyásfalvi Jánossal beszélgettem.

Eurosport: Mikor, és hogyan indult be Magyarországon a krikettélet?

Andrew Leckonby: A krikett Magyarországon négy éve kezdődött. Úgy indult, hogy Andy Grieve (az egyik legkomolyabb utánpótlásbázis vezetője Székesfehérvárott – RD) felhívott, hogy szerintem lehetne-e itt Magyarországon találni 22 játékost, hogy krikettezzünk. Utánanéztünk, mások is hívtak, és az egész eredetileg úgy indult, hogy csak 3-4 meccset játszunk, végül pedig ebből lett egy hat csapatos liga. Találkoztunk egy kocsmában Budapesten 6-7 emberrel, ők is úgy gondolták, hogy ennek lehet jövője, majd volt a híres találkozó a Beckett’s-ben, amit a magyar krikett kiindulópontjának tartanak. Az első évben hat csapat volt a ligában, aztán nyolc, idén pedig hét csapat vesz részt a bajnokságban.

Eurosport: Milyen arányban voltak magyarok és itt élő külföldiek a kezdetekben?

AL: Főleg külföldiek, mert akkor még nagyon kevés magyar ember tudott a krikettről. Még most is ez a helyzet, de egyre több magyar ismeri meg a játékot, és főleg az, hogy az Eurosport2-n lehet nézni, az sokat segít. Voltak persze magyarok is az elején, leginkább Török Gábor (a Magyar Krikett Szövetség elnöke, állandó szakkommentátorunk – RD), aki Ausztráliában élt, ismerte a játékot, és szerintem miatta játssza nagyon sok magyar ember a krikettet. Már az elején volt egy magyar ember, aki ismerte a játékot, jól játszott, és úgy gondolta, hogy minél több magyarral szeretné játszani a krikettet. Aztán ott van a testvére, Török Tamás is, aki már az első meccsen hatalmasakat ütött, és én kicsit az elején megdöbbentem, hogy itt van két magyar játékos, aki az én labdáimat állandóan elüti.

Eurosport: Mikor játszotta az első mérkőzését a magyar válogatott?

AL: 2007-ben volt egy magyar csapat, amelyik Szlovéniában játszott, az nem volt egy igazán sikeres történet, pályán belül és kívül sem állt össze a csapat, ráadásul az nem volt egy hivatalos válogatott meccs, nem figyeltünk az ICC szabályaira, csak elvittünk 11 jó játékost, hogy játsszon.

Eurosport: Mik a kritériumai a válogatottban való szereplésnek?

Mátyásfalvi Já nos: Vagy magyar útlevél kell hozzá, de ha valaki nem magyar állampolgár, akkor hét év Magyarországon való tartózkodás szükségeltetik ahhoz, hogy valaki a magyar válogatottban szerepeljen. Ezen kívül lehet két játékos, aki csak négy éve él itt, azonban nekik évente bizonyos időt a krikettsport segítésével kell tölteniük.
AL: Sokan mondják, hogy ez nem egy magyar csapat, mert alig van benne itt született játékos, de én erre azt mondom, hogy nézzék meg az angolokat, ott is alig vannak angolok, ezek a szabályok mindenkire vonatkoznak, nem csak ránk. (Az angol Twenty20 világbajnok csapat első öt ütőjéből három Dél-Afrikában, egy pedig Írországban született - RD).

Eurosport: És ezeket a szabályokat mennyire veszik komolyan ezeken a tornákon?

AL: Hát igen, ez jó kérdés. Nagyon meglepődtem, amikor a magyar csapat első hivatalos tornájára mentünk Prágába, akkor mi nagyon komolyan vettük ezeket a szabályokat, és amikor megérkeztünk, akkor láttuk, hogy a többi csapat viszont egyáltalán nem. Volt más baj is azzal a tornával, és nem is értem, hogy az ICC hogyan fogadhatta el ezt hivatalos tornára. Az első, walesi EuroTwenty20 Kupán szerintem komolyan vették a szabályokat, de ez se biztos, mert papírt nem kértek, odavihettünk volna bárkit, de mi ezeket a dolgokat komolyan vesszük. Most Macedóniában nem tudom, hogy mennyire nézték ezeket a kritériumokat, mivel ahogy nálunk négy éve indult be a krikett, ott csak tavaly, és az egész országban nincs 20-nál sokkal több játékos. Bulgáriában nagyon figyelnek rá, és ott is nyomják a native (az adott országban született, ottani állampolgár és az utolsó hét évben ott is lakó játékosok, és a belőlük álló csapatok szakneve – RD) játékosokat, és a szerbeknél is 11 játékosból 10 volt szerb születésű. Szerintem ebben a régióban a native krikettben nagy lehetőségek vannak. Mehettek volna többen is Macedóniába a magyar játékosok közül, de ők nehezebben tudtak erre időt szakítani, illetve a költségeket előteremteni. Jó hír viszont, és ezt először az Eurosportnak mondhatom hivatalosan, hogy jövőre itt lesz Magyarországon a EuroTwenty20 Kupa, ami biztosan nagy lehetőség lesz új emberek bevonására.

Eurosport: Mi alapján válogattátok ki a csapat keretét?

AL: Elsősorban nem a kapitány dönt, hanem a HCA (Magyar Krikett Szövetség) vezetése, amiben én is benne vagyok, de ha nem lettem volna, kapitányként akkor is elmondhattam volna a véleményem. Idén előre akartunk tervezni, mert tavaly egy héttel a torna előtt még nem volt biztos, hogy lesz 11 játékosunk. Voltak olyan játékosok is, akik még nem játszottak válogatott szinten, de el tudtak menni. Idén viszont úgy válogattunk, hogy a legerősebb csapatunkkal menjünk, mert előre is azt terveztük, hogy megnyerjük ezt a kupát. Az is nagyon fontos volt, hogy néhány magyar ember is legyen a csapatban, végül ketten voltak itt született játékosok, de ez azért is volt szempont, mert ez mindenkinek példa lehet, hogy magyarként is be lehet kerülni a válogatottba. Az a terv a jövő évi tornán, hogy minden csapatban legalább három native játékosnak kelljen szerepelnie. Voltak persze játékosok, akik különböző okokból nem tudtak jönni, de ennél sokkal erősebb csapatot nem tudtunk volna összeválogatni. Aztán a második nap után, amikor láttuk, hogy sokkal magasabb a színvonal, mint tavaly, akkor azt mondtam, hogy rendben, nekünk itt az elődöntő lehet a cél.

Eurosport: Mit tapasztaltatok, amikor megérkeztetek Macedóniába? Mit takar a helyszín neve, a Nagy Sándor krikettstadion?

MJ: Hát a Nagy Sándor krikettstadion az annyit jelentett, hogy volt egy Nagy Sándor nevű hotel, és mellette volt egy nagyobb rét, ami kicsit egyenetlen volt. A kis pályarész (pitch), amelyen dobjuk a labdát az le volt betonozva, és teljesen jó volt, de a kinti pályarész az már-már veszélyes volt. Emiatt kifejezetten jól jött, hogy voltak pihenőnapok, ráadásul a csapat tagjainak egy része már nem a húszas éveit tapossa, és kellett a pihenés.
AL: Igen, és az első nap, amikor megérkeztünk, még a pályán nem is voltunk, de kaptam egy sms-t Chris Priest-től, a csapat menedzserétől, aki azt írta, hogy ezen a pályán nem is lehet játszani. Aztán dolgoztak rajta, és majdnem rendben lett a pálya. Ott is voltak nagy esők, ami tönkretette a pályát, azért volt gond vele az elején. A szervezés egyébként nagyon jó volt, éreztük, hogy vendégek vagyunk, mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat, és a meccseken kívüli programok és létesítmények is meg voltak oldva. Sokat tanultunk idén, hogy jövőre mit hogyan kell csinálni.

Eurosport: Meséljetek kicsit magukról a meccsekről!

MJ: Az első csoportmeccset Horvátország ellen játszottuk, akik nem a legjobb csapatukkal vettek részt a tornán, Horvátország A néven játszottak. A horvátok ellen meglepetésre tudtunk nyerni, méghozzá viszonylag simán, mert volt egy emberük, aki szórta a hatosokat, és a 100 pontjukból ő szerzett 59 pontot, a többiek viszont gyengébbek voltak. Ezután jött Románia, akik ellen talán egy kicsit elbíztuk magunkat, és a dobásban játszottunk gyengébben, mert hagytuk, hogy 139 pontot szerezzenek, volt egy-két elejtett elkapási kísérlet, a mezőnymunka nem volt az igazi, nem pörögtünk maximális fordulatszámon. Végül 22 ponttal kaptunk ki, talán kis szerencsével levadászhattuk volna ezt a pontszámot, de volt egy-két peches helyzet. Ez a pofon ugyanakkor a legjobbkor jött nekünk, mert utána Macedónia ellen nagyon összekaptuk magunkat, könnyedén vertük meg őket, 177 pontot szereztünk, és nagyon hamar ki is dobtuk őket. Első helyen jutottunk az elődöntőbe, ahol Bulgária ellen játszottunk. Itt az első félidő után nagyon rosszul álltunk, mert 95 pontnál dobtak ki minket, ami nagyon alacsonynak számított. Az kellett, hogy tökéletes dobóteljesítményt nyújtsunk, ami össze is jött, Mike Glover, a kapusunk (wicket-keeper), két csodálatos elkapást és egy stumping-ot mutatott be, minden elkapás kézben maradt.

AL: Majdnem minden, mert egy elejtett labda volt. Amikor Prágában játszottunk a bolgárok ellen, akkor volt egy játékosuk, akinek a labdáját elkaphattuk volna, de elejtettük a pálya széle (boundary) mellett, és utána folyamatosan elütötte a labdáinkat, és kikaptunk. Most ugyanez a játékos bejött ütni, megint a pálya szélén ejtettük el az egyik labdáját, és nekem eszembe jutott a két évvel ezelőtti történet, és arra gondoltam, hogy „nem, nem ugyanaz fog történni, mint akkor”, de szerencsére 2-3 labdával később Habib Deldar (az Eurosport vendég szakértője – RD) elkapta a bolgár labdáját, és 77 pontnál kiejtettük őket.
MJ: A döntőben aztán jött Oroszország, akiknél volt egy Sri Lanka-i ütő, aki szétütött minket, még csak elkapási lehetőség sem volt, ő lett végül az EB legjobb ütője. 81 pontot ütött ellenünk, és így az oroszok 165 pontot szereztek. Hittünk ugyan magunkban, de nagyon féltünk, hogy ez nem lesz meg. Aztán amikor elkezdtünk ütni, akkor minden szörnyen kezdődött, Eddie Allnutt, az egyik legjobb ütőnk a harmadik labdájából esett ki, és 10 over után 42 ponton álltunk az ütő félidőnk felénél. Itt már a nézők is elkönyvelték az orosz győzelmet, sokan mondták, hogy milyen unalmas a meccs, és már mi se nagyon hittük, hogy nyerhetünk. Aztán jött egy dolog, amit nevezhetünk Isteni gondviselésnek, mert behoztak egy új dobót, aki első dobására kiejtette az utolsó emberünket, aki még képes lehetett visszahozni a meccset, Sufiyan Mohammedet. Ez egy olyan labda volt, ami a pitch felénél pattant, és utána nagyon alacsonyan ment, szinte gurult. A bírók végül azt mondták, hogy szabálytalan labda volt, és ezt a döntést az oroszok méltósággal viselték, pedig panaszkodhattak volna, mert kétesélyes döntés volt. És még abban az overben Sufiyan 30 pontot ütött, a következőből is majdnem 20-at, úgyhogy visszajöttünk a meccsbe. Ekkor már nagyon késő volt, sötétedett, nehezen lehetett látni a labdát, és az utolsó előtti overben Sufiyan kiesett, és Lucky Singhet is kidobták…
AL: Meg engem is, a kapitány nem bírta el a terhet. (nevet)
MJ: 17 pont kellett az utolsó overből, amit végül Habib Deldar és Ranjit Kumar hihetetlen izgalmak közepette megcsinált, és így összejött ez a hihetetlen győzelem.
AL: Próbáltam azoknak, akik nem ismerik a krikettet fociba átültetni ezt a dolgot, úgy kell elképzelni, hogy félidőben 4-0 az állás, aztán mondjuk a 82. percben 4-2, és három gólt szereztünk a 90. percben és utána.

Eurosport: Ezt a tornát hova lehet tenni a világ krikettéletében?

AL: Nem a legmagasabb szintre… (nevet). Az ICC-nek van egy rendszere, ez pedig abban nincs benne, de úgy tudom, hogy a franciák a harmadik vonalban vannak világszinten, és azt mondták emberek, hogy mi partiban lehetnénk a francia csapattal (Franciaország a 11. az európai ranglistán – RD).
MJ: Ebben a régióban viszont ez a legerősebb torna, több csapatban is voltak kifejezetten jó játékosok, a horvát csapat pedig Európa élmezőnyében van, és ott sokkal komolyabb tradíciói vannak a játéknak, mint nálunk.

Eurosport: Mennyi visszhangot kap Magyarországon ez a siker, és mennyit segíthet a magyar krikettsportnak?

AL: Nagyon nehéz ezt megmondani, vannak eredmények, és vannak terveink, meg olyan projektek, amik már mennek. Én nemrég kezdtem el egy gyerek krikett klubok, külföldieknek és magyaroknak egyaránt, van például egy hat éves magyar gyerek, aki nagyon jól játszik. Én most erre koncentrálok, amennyire a munkám megengedi. Azért inkább a gyerekeknél kell elkezdeni az oktatást, mert a krikett egy olyan játék, olyan mozgást követel, amit ha valaki már felnőtt korban tanul meg, az soha nem lesz olyan természetes, mint ha gyerekkorban kezdi el. Már lehet látni az Andy Grieve tanítványainál, akik 12-14 éves korban kezdték el 3-4 éve, és nagyon jó játékosok lettek. Szerintem ez most egy nagyon fontos pillanat a magyar krikett történetében. Őszintén szólva úgy gondolom, hogy az utóbbi 1-2 évben picit visszafejlődtünk, leginkább amiatt, hogy a magyar játékosoknak nem igazán van esélyük meccseket nyerni. Ahhoz hogy valaki jól érezze magát egy új sportban, ahhoz kell az, hogy érezze, hogy nyerhet. Jövőre kell hogy alakuljon egy olyan liga, akár megváltoztatott szabályokkal is, amely lehetőséget biztosít a magyar játékosoknak a fejlődésre. Például Ausztráliában a gyerekek olyan szabályokkal játszanak, hogy a kiesés nem jelenti a meccs végét egy ütőnek, hanem mínusz pont jár érte, de mindenképpen tud annyit játszani, amennyi kell a fejlődéshez. Úgy nem lehet fejlődni, ha bejössz, és két labda után kiesel. Az is fontos, hogy edzéslehetőség legyen, szeretnénk végre Budapestre is egy gyakorló hálót, és talán számomra ez a Szövetség legnagyobb hibája.
MJ: Elég sokan keresnek most minket a győzelem miatt a sajtó részéről, ami persze remek dolog, mert ha hallják az emberek, hogy van ez a sport Magyarországon, akkor több lesz az érdeklődő, ami jót tesz a sportnak.
AL: Igen, amit mondott a Jani, az igaz, nagyon sokan mondják nekem is, hogy hallottak a sikerünkről, és ezért is fontos ez a pillanat most nekünk.

Eurosport: Vidéken hol lehet elkezdeni a játékot?

MJ: Székesfehérvárott van az egyik legkomolyabb központunk, itt Andy Grieve-et érdemes megkeresni, mert ő rendszeresen szervez edzéseket, és főleg a dobást, de az ütést is jól tanítja. Van Békéscsabán van egy angol edző, és Szolnokon egy általános iskolai tanár, aki segít.
AL: Vannak emberek Pécsett, akik játszanának, szerintem ott 1-2 éven belül lesz csapat, és Miskolcon is többen jelentkeztek. Mi sokszor játszunk Gödöllőn, és tegnap kiderült, hogy volt hét gyerek, aki látta tavaly, és azóta maguk között próbálkoztak a krikettel. Most a gödöllői egyetem mellett lesz egy olyan pálya, ahol csak krikett lesz, az nem lesz olyan szögletes (a magyar bajnokság meccsei labdarúgópályákon zajlanak – RD), aztán lesz egy nagyon jó pálya Sződligeten.

Eurosport: Még mindig nagy a külföldi játékosok túlsúlya a bajnokságban, gondolkodik-e a szövetség a native csapat előtérbe helyezésén?

AL: Lassan indul ez a program, idén kicsit nagyobb az aktivitás, a szezon elején volt egy barátságos meccs, és lesz három hét múlva egy túrája itt a szerb csapatnak, és az a tervünk, hogy a magyar native csapat játsszon a szerbekkel, mert náluk sok a native játékos. Ezzel is szeretnénk jelezni a magyar játékosoknak, hogy figyelünk rájuk, és szerintem most már egy elég jó 11-es csapatot lehet összerakni. Andy Grieve gondolkodott azon, hogy el kéne indítani egy regionális native ligát, és remélhetőleg 1-2 éven belül erre sor is kerülhet. Ha sikerül ICC tagságot szerezni, akkor az sokat javítana a lehetőségeken.

Eurosport: Mik hiányoznak az ICC tagsághoz? Azokból a forrásokból, ami a tagsággal járna, lehet-e fedezni a fejlesztések költségeit?

AL: Pénzzel jár az ICC tagság, de önrészre is szükség van. Igazából azt gondoljuk, hogy semmi sem hiányzik, mert jártunk olyan országokban, amelyek tagok, és szerintem itt több történik.
MJ: Igen, több csapatunk van, komoly bajnokságunk van, pálya épül…
AL: Több mérkőzést játszunk, többet foglalkozunk a gyerekekkel, nőkkel, lányokkal…
MJ: Sokkal nagyobb itt az aktivitás, mint már ICC tag országokban.
AL: Ha minden jól megy, az ICC képviselői ide fognak jönni Magyarországra szeptemberben, remélhetőleg azon a hétvégén, amikor a bajnoki döntő lesz, de ha nem, akkor is majd szervezünk egy meccset, és elvisszük őket egy iskolába, ahol krikettet oktatunk. Szerintem ha ezt meglátják, akkor nehezen mondhatnak majd nemet a kérelmünknek. Nem tudom mennyire számít, hogy nyertünk Macedóniában, de lehet, hogy ha megint nem nyerünk egy meccset se, akkor nem lenne ennyire jó a helyzetünk.

Aki esetleg kedvet kap kipróbálni a játékot, annak a HCA honlapján megtalálható elérhetőségeket ajánljuk:
www.hungary4cricket.com

A magyar csapat nagyszerű eredménye remélhetőleg csak egy újabb lépés a fejlődésben, és az ennél is komolyabb tornákon való sikerek felé.

A hónap magyar csapatának névsora: Andrew Leckonby (csapatkapitány), Sufiyan Mohammed (csapatkapitány-helyettes), Haroon Abel, Eddie Allnutt, Balogh Mátyás, Habib Deldar, Mike Glover (kapus), Ranjeet Kumar, Suman Manuel, Mátyásfalvi János, Chris Priest, Lucky Singh, Adrian Zador.
A torna legjobb magyar játékosának járó nyakkendőt Habib Deldar kapta, a legtöbb pontot szerző ütő Sufiyan Mohammed (182 futás), a legtöbb kiejtést elérő dobó: Haroon Abel (12 wicket).