Eurosport

Az Eurosport egy olyan csapatot választott június legjobb magyar csapatává, amely mintha nem is magyar lett volna.

Évek óta megszokhattuk már az újságírók, sporttal foglalkozó közszereplők, és persze szinte az egész sportszerető közvélemény fanyalgását, amikor a magyar csapatok kerültek szóba. Persze a labdarúgóknál azért valamennyire érthető a helyzet (az én generációm tagjai az atlantai olimpiát leszámítva nem emlékezhetnek olyan világversenyre, amelyen a magyar válogatottnak lehetett volna szurkolni), de azért a csapatsportágak nagy részében voltak az utóbbi 20 évben is szép eredmények. És mégis mindig ott volt az a rossz szájíz, mindig volt valami, ami elrontotta a kedvünket, és ami után általában a „magyar betegség”-et vettük elő. Gondolom ez mindenkinek ismerős, de az örök optimisták kedvéért leírom: ez az a jelenség, hogy a legtöbb magyar csapat nyert helyzetből is képes mérkőzéseket veszíteni, hátrányból fordítani viszont képtelen. Talán a legnagyobb kivétel, amely mindenkinek eszébe jut, az az athéni vízilabdadöntő, ahol kétszer is sikerült fordítani a szerbekkel szemben. Idén júniusban pedig férfi kézilabdázóink nyertek meg egy létfontosságú világbajnoki selejtező mérkőzést hasonló helyzetből, amiért az Eurosport szerkesztősége a hónap magyar csapata díjat szavazta meg nekik.

Pedig nem indult fényesen ez a selejtező. Az egész ott kezdődött, hogy az utóbbi évek leggyengébb teljesítményét nyújtotta a válogatott az ausztriai Európa-bajnokságon januárban, így már akkor lehetett tudni, hogy mindenképpen nehéz ellenfelet kapunk majd a vb-selejtezőn. Ez az ellenfél pedig Szlovénia lett.
Aztán ott volt a Nagy László ügy. Mint mindenki tudja, a válogatott korábbi csapatkapitánya immár egy éve mond nemet a folyamatos felkéréseknek, kisebb sérülésekre és fáradtságra hivatkozva. A dolognak az a pikantériája, hogy a Nemzetközi Kézilabda Szövetség szabályai szerint egy játékos úgy válthat válogatottat (persze, ha az új nemzetének állampolgárságával is rendelkezik), ha három évig nem játszik a korábbi válogatottjában. És mit ad Isten, Nagy Laci három éve (ha addig nem játszik a magyar csapatban) pont a londoni olimpia előtt járhat le. Így aztán megnyílhat számára az út az esetleges spanyol válogatottban való szereplés felé.
És akkor itt tennék egy kis kitérőt. Ugyanis szerintem egyáltalán nem olyan lefutott ez a kérdés, mint ahogy sokan gondolják. Szerintem Laci nyilván eldöntötte már, hogy melyik válogatottban szeretne szerepelni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ha ez a spanyol, akkor neki is jóval egyszerűbb lett volna ezt véglegesen kijelentenie, lezárva ezzel az ügyet. Nálunk itt mindenki szeret „izomból” árulózni, elfelejtve persze, hogy csak a két kézilabda válogatottunkból össze lehetne szedni egy egész jó kis keretet azok közül, akik nem magyar állampolgárként kezdtek el nálunk játszani. Persze a mostani lemondást is lehetett volna úgy intézni, hogy egyértelművé teszi, hogy vagy a jövőben sem, vagy a felgyógyulás után igen. Őszintén szólva az egyetlen dolog, amit nem értek, az az, hogy miért kell ezt az ügyet még mindig húzni. Mert az újságírókat leszámítva, akiknek ez folyamatos írnivalót nyújt, senkinek nem érdeke, hogy ez a kérdés tovább húzódjon. Talán Lacinak is ezt kellene felismernie.

A sikertelen EB-szereplés után változás történt a csapat irányításában. Csoknyai István ugyan maradt szövetségi kapitány, ám az új felállásban a válogatottnál is megkapta szakmai igazgatónak veszprémi főnökét, Mocsai Lajost. Mocsai aztán elérte, hogy visszatérjen a válogatottba fia, Tamás, aki Csoknyaival az EB után veszett össze, illetve Carlos Perez, aki jó ideje nem játszott már a magyar csapatban.

Maga a selejtező jól kezdődött, hiszen Ljubljanában, egy kis csarnokban a magyar csapat szinte végig vezetett idegenben is az első mérkőzésen. A végét ugyan a szlovénok bírták jobban, de a 27-25-ös eredmény Veszprémbe vitte a döntést, hogy melyik csapat lesz a továbbjutó. A csarnok is megér egy szót. Két hónappal korábban szintén Ljubljanában rendezték meg a divízió I-es jégkorong világbajnokságot. Ott a magyar szurkolók az egész hét során olyan hangulatot csináltak, hogy a szlovénok megijedtek, mi lesz ezen a selejtezőn. Ezért aztán a szokásos celjei helyszín, vagy a szintén megfelelő ljubljanai Tivoli csarnok helyett elvitték a hazai mérkőzésüket egy 1500 fős csarnokba, amelynek fala ráadásul közel van az alapvonalhoz, ezzel is segítve a szlovén csapat gyors játékát. Ügyes...

A visszavágón természetesen telt ház volt a Veszprém Arénában, az első félidő pedig hasonlóan alakult, mint a ljubljanai mérkőzés, nagyon szoros küzdelem zajlott a pályán ebben az időszakban. A második félidő elején aztán úgy tűnt, elúszik a továbbjutás. Egy 5-1-es sorozattal pillanatok alatt öt gólos előnybe került a szlovén csapat, a kapitánypárosnak a 36. percben kellett időt kérnie. Ez arra mindenképpen jó volt, hogy megállította az ellenfél rohanását, a továbbjutást azonban az utolsó tíz percben harcolta ki a csapat. Ebben az időszakban a szlovénok nem lőttek gólt. Kézilabdában tíz perc gólcsend nagyon ritkán fordul elő, ehhez némi szerencse mellett kellett az az őrült védekezés, és az a fantasztikus kapusteljesítmény, amely ebben az időszakban jellemezte a magyar csapatot. Nem csak a mérkőzést sikerült megfordítani az utolsó tíz percben, hanem a párharcot is, a 28-25-ös magyar győzelem összesítésben egy gólos sikert jelentett.

És hogy miért volt olyan fontos ez a selejtező? London miatt. A házigazda brit válogatott mellett (akik most próbálnak szó szerint a nulláról csapatot építeni) 11 csapat játszhat majd az olimpiai tornán a férfiaknál és a nőknél is. Ez a 11 pedig az alábbiak szerint alakul ki: a világbajnok, az Európa-bajnok, a Pán-Amerikai bajnok, az Ázsia-bajnok és az Óceániai bajnok biztos résztvevő, hat csapat pedig az olimpiai selejtezőtornáról jut ki. Arra viszonylag kevés az esélye a magyar csapatnak, hogy vb-t vagy EB-t nyerjen, a selejtezőtornák viszont nem olyan nehezek. Ahhoz pedig, hogy ezen részt vegyünk, várhatóan 8 közé kell kerülnünk a vb-n (elvileg a svédországi világbajnokság 2-7. helyezettje vehet részt, de várhatóan ezek közül az egyik csapat Európa-bajnokként automatikusan olimpiai kvalifikációt nyer); vagy pedig dobogóra a 2012-es EB-n. Egyértelmű, melyik a könnyebb feladat. Márpedig ha a válogatott nem jutott volna ki a világbajnokságra, akkor most az EB-dobogó maradt volna, mint utolsó mentsvár. Időközben elkészült a világbajnokság sorsolása is, Magyarország Izlanddal, Norvégiával, Ausztriával, Brazíliával és Japánnal játszik a csoportkörben, továbbjutás (1-3. hely) esetén várhatóan Franciaország, Németország és Spanyolország lesz a következő három ellenfél. Elvileg tehát oda lehet érni a legjobb nyolc közé.

Ha nincs az az utolsó 10 perc Veszprémben, az nem csak egy újabb vereséget jelentett volna az elrontott Európa-bajnokság után. Hanem egy kihagyott világbajnokságot, és szinte biztosan egy kihagyott olimpiát. Ezért volt annyira fontos ez a selejtező. És ezért is kapta meg a férfi kézilabda válogatott az Eurosport díját.