Eurosport

Önéletrajz

Ilyen névvel az ember ne menjen sportriporternek. Beütöttem Google keresőjébe, azt hogy 'Szabó+Gábor" és 275 ezer oldalt talált 31 századmásodperc alatt. Ebből mondjuk harminc vonatkozik rám. Valahol a negyvenedik-ötvenedik oldal tájékán. Rögtön az elején a mindentudás egyeteméről fizikus névrokonom, utána egy hütő-klíma technikus. Szóval vagyunk egy páran szabógáborok.

Még az újságírók között sem vagyok egyedül ezzel a névvel. A sportnapilapnál is van egy (fura is volt mikor bemutatkoztunk egymásnak). Éppen ezért, ha nagy néha írok valahol valamit mindig szépen odabiggyesztem a nevem alá azt, hogy Eurosport. A lényeg ez utóbbi volna amúgyis. Aki itt dolgozik az viszonylag ritkán tűnik fel bulvárlapok hasábjain; nem teszik fel neki, a minden médiaszereplő által méltán rettegett kérdést, tudniillik, hogy szereti-e a mákos tésztát; és ami nagyon fontos, nem ismerik fel az utcán.

Csak néznek rá rettentő bután, mert a hangja az ugye ismerős. Nálam eddig ketten jöttek rá, hogy honnan.

Onnantól nekem volt kellemetlen. Úgyhogy maradjon továbbra is az inkognitó.

Ps. Annyit azért hajlandó vagyok elárulni magamról, hogy kedvenc könyvem A száz év magány. Az nagyon jó. Olvassátok el ha eddig még nem..

Különben ezt is csak az utolsó félmondatért írtam ide.

Hátha...