Eurosport

Az autósport-rajongók számára már régóta ismerősen cseng Michelisz Norbert neve. A gyorsasági autósport jelenlegi legsikeresebb magyar versenyzőjével azután beszélgettünk, hogy megnyerte a Túraautó Világbajnokság (WTCC) legfontosabb utánpótlás-sorozatának számító Seat Leon Európakupát.

Pintér László : Nos, nem tudom, tudod-e, de mi kommentátorok itt az Eurosportnál minden hónapban megválasztjuk a hónap legjobb külföldi és magyar sportolóit. Örömmel tájékoztatlak, hogy szeptemberben, az egyéni kategóriában te kaptad a legtöbb szavazatot, és nemcsak a motorsportos kollégáktól.

Michelisz Norbert: Hú, ez most meglepett. Köszönöm, nagyon kedvesek vagytok, nagyon örülök neki!

Ennek kapcsán mindig be szoktuk mutatni a győzteseket, és úgy gondoltuk, egy személyes beszélgetés lenne erre a legjobb módszer.

Ne viccelj, hát már mindent tudsz rólam.

Persze, sok mindent, de azért vannak olyan dolgok, amelyek az eddigi interjúidból (ezekből szerencsére most már egyre több van) nem derülnek ki. Talán nemcsak engem, hanem a nézők többségét is érdeklik az érzelmi dolgok, hogy ki is Michelisz Norbert, és hogyan éli meg ezt a fantasztikus sikert? De mindenekelőtt azt áruld el, hogy igaz-e a traktoros sztori, vagy ez is Juni György (a Zengő Motorsport ügyvezetője és kommunikációs igazgatója) legendagyárából származik?

(Norbi karrierje eszerint szerint úgy kezdődött, hogy felhívta őt Wéber Gábor, Formula-1-es szakkommentátor és autóversenyző. Norbi éppen a családi gazdaságban ült a traktoron, amelynek a zajától semmit nem hallott, ezért megkérte Wébert, hogy várjon, amíg leállítja a traktort…)

Nem, ezt Juni Gyuri találta ki. Olyan dologra kell kisarkítani a történetet, amit felkap a média. Egyébként édesapám mezőgazdasági vállalkozó, de ha életemben háromszor ültem traktoron, akkor lehet, hogy sokat mondok. Ez egy szép sztori, de azért nekem egy kicsit kellemetlen. Persze, ha ez kell ahhoz, hogy ismert legyek, és erre figyelnek fel az emberek, és ez lehetővé teszi, hogy versenyezzek, akkor elfogadom. Csak nem akarom, hogy úgy emlékezzenek rám, mintha egy vidéki földművelő lennék. Egyrészt nem is igaz, másrészt nem is érzem annyira közel magamhoz azt a világot.

Azt már bizonyára nagyon sokan tudják, hogy szimulátorokkal kezdtél. Mikor, hány évesen?

12-13 évesen kezdtem még az első Forma-1-es játékkal. Érdekeltek az autók, autóversenyek, a nagybácsim ralikrosszozott, már hat-hét évesen kijártam a versenyekre. Az ő udvarában álltak Zsigulik, amelyeket már 8-9 éves koromban kipróbálhattam a helyi földutakon.

Jogosítványod volt már, amikor először ültél versenyautóba?

Persze, hiszen akkor már 20 éves voltam. Ez 2005-ben volt. Egy kupás Astrát, majd egy Cliót próbálhattam ki Zengő Zoliék jóvoltából (Zengő Zoltán, a Zengő Motorsport tulajdonosa, hazai márkakupák szervezője, szívügye a gyorsasági autósport). A teszt olyan jól sikerült, hogy a következő évben kaptam egy Suzukit, amellyel 2006-ban elindulhattam az itthoni Suzuki Swift Kupában.

Hogy élted meg ezt az ugrást? Fölálltál a szimulátor mellől, odamentél, megfutottad a köreidet, és olyan időt értél el, hogy egyszer csak éles versenyben találtad magad.

Nem úgy ültem le szimulátorozni, hogy akkor én majd versenyző leszek. Persze, érdekeltek az autók, de az anyagi lehetőségek nem voltak olyanok, hogy ez megforduljon a fejemben.

De szerettél volna egyébként, ha a lehetőségek adottak lettek volna?

Persze, nekem ez egy abszolút gyerekkori álmom, hogy autóversenyző legyek. Csak amikor 18-19 éves voltam, és még semmi sem történt, akkor nyilván nem gondoltam, hogy ebből bármi is lesz. A szülők is inkább a tanulás felé szerettek volna terelni. Csak hát én a suliban is olyan voltam, hogy csak azt tanultam meg, ami érdekelt.

Ebben nagyban hasonlítunk…

Igen, szerintem abba nem érdemes energiát ölni, ami nem érdekel. A szimulátorozásban mindig úgy éreztem, hogy van hozzá tehetségem, de amikor már 19 éves voltam, és még mindig nem ültem igazi versenyautóban, akkor letettem erről az egészről. Aztán derült égből villámcsapásként jött Wéber Gabi telefonja, hogy Zengőék keresnek valakit, és hogy ő engem ajánlott.

A „hétköznapi” életedhez milyen iskolákat választottál?

Mohácson jártam gimnáziumba, akkor még Hímesházán laktam. 18 évesen költöztem Pécsre, amikor egyetemre kezdtem járni. Egyébként azóta is Pécsett lakom. Az első diplomám mérnök-informatikus. Jelenleg a másoddiplomám megszerzésén dolgozom, a pécsi Közgázra járok. Most végeztem volna, de nem voltam ott a vizsgaidőszakban, mert akkor volt a spanyol bajnoki futam, utána májusban pedig az Európakupa futam.

Mennyire tolerálják ezt a suliban? Kivételeznek veled valamennyire?

Semennyire.

Konkrétan senkit nem érdekel, hogy mi miatt hiányzol?

Az az igazság, hogy én ezt nem verem nagydobra. Szólok, hogy most nem vagyok itthon, de nem mondom azt, hogy autóversenyzek, vagy ilyesmi. Most viszont már kezdem érezni, hogy pozitív irányú változások vannak. A tanárok látják az újságokban, hogy tényleg nem volt alaptalan, amikor azt mondtam, hogy nem tudok bejönni.

Ezek szerint egy féléved van még hátra.

Igen, elvileg januárban diplomázom, de nem akarom elkiabálni. Idén talán két napot töltöttem bent az iskolában…

Egyébként nappalira jársz?

Igen.

Az bátor...

Igen, és lassan már munka után is kellene nézni, nem akarok a szüleim pénzén élni. Egyelőre ők támogatnak Ebben az évben már azért könnyebb volt. Persze az utazások stb., komoly költséget jelentenek, de ez elhanyagolható ahhoz a nagyságrendhez képest, amibe ez az egész kerül. De abszolút támogatnak, hogy ebbe az irányba mehessek tovább, mert látják, hogy szeretem csinálni, és tudják, hogy ilyen lehetőség egyszer adódik az életben.

Ha anno Zengőék nem keresnek meg, akkor szerinted lett volna lehetőséged elindulni ezen a pályán?

Nem hiszem. Önerőből nem hiszem, hogy abba az irányba elmentem volna, hogy akkor most beleteszünk ötmilliót egy autóba, aztán elindulunk vele egy itthoni kupában. Nem hiszem.

Nem hitted el, hogy ez sikerülhet?

Nem láttam a kiugrási lehetőséget itthon. Tudtam, hogy akik Clio kupát nyertek, mint a Gabi (Wéber Gábor), nagyon jól mennek, de nem láttam azt, hogy ebben van ilyen irányú továbblépési lehetőség, mint ami nekem most megadatott.

Akkor elmondható, hogy a te sikeredhez kellett Zengő Zoltán hite is. Egyrészt meglátták benned a tehetséget, másrészt ők már talán akkor tudták, hogy milyen irányba lehetne elindulni.

Abszolút. Bár az elején még nem biztos, hogy tudták az irányt, mert 2006-ban még nem volt Európakupa. De amikor kiderült, hogy lesz,, mindenki meglátta benne a lehetőséget. Külön szerencse, hogy én akkor pont ott voltam, és nagyon hálás vagyok, hogy megkaptam ezeket a lehetőségeket. Egyébként nagyon jó a kapcsolatom Zolival. Nagyon sok dolgot felvállal, és mindent végig is visz, amit eltervez. Amikor elkezdtük az Európakupát, ő végig hitt benne, hogy ebből siker lesz. Nagyon jó együtt dolgozni vele, mert közösek a céljaink, és ő is nagyon sok áldozatot vállal, hogy ezeket a célokat elérjük.

Traktoros sztori ide vagy oda, azért ez mégiscsak egy tündérmesébe illő történet.

Teljesen. Az, hogy kapok egy telefonhívást, hogy adnak alám egy autót, amivel versenyezhetek, aztán a szponzor felbukkanása a lehető legjobbkor, aki csak engem akar. Szóval ez az egész olyan véletlenek sorozata, hogy az szinte hihetetlen.

Itt aztán én rákontrázok, hogy hasonló véletlenek sorozata, mint ahogy én bekerültem az Eurosport kommentátor csapatába. Norbi rögtön le is csapja a feldobott labdát, és visszakérdez, mi volt, hogy volt. Akasztják a hóhért, de természetesen elmesélem a sztorit. Norbi közben többször elnézést kér, hogy orrot kell fújnia. Na, nem azért, mert könnyekig meghatódott a történetemen, hanem mert kutyául meg van fázva.

Akárhonnan nézzük, jelenleg nálad közelebb senki nem áll ma Magyarországon a gyorsasági szakágban ahhoz, hogy akár futamgyőzelmi esélyekkel indulhasson egy világbajnoki sorozatban. Természetesen a WTCC-rő van szó. Hogy éled ezt meg, érzel valamiféle nyomást magadon emiatt?

Ez fura, és nem akarom, hogy ez nagyképűen hangozzék, de az az érzés kezd bennem kialakulni, hogy ha jó napom van, mindenkit meg tudok verni, akár a WTCC-ben is. Ezért szeretnék ott versenyezni, mert érzem azt, hogy jól felkészített autóval, akár a győzelemre is képes vagyok. De nem a benzines Seattal, mert az nagyon gyenge. De hát tudod, nehéz, mert ott is nagyon sok a politika, hogy ki megy. Pusztán a tehetség nem számít.

Mennyire volt más a WTCC-cirkusz az Európa Kupához képest?

Az az autó nagyon más volt. Pénteken volt két szabadedzés a Seat Leon Európakupában, szombaton volt két szabadedzés a WTCC-ben, utána meg egy időmérő a WTCC-ben. Teljesen hozzászoktam a WTCC-s autóhoz, viszont közvetlenül utána jött az Európakupa első futama rögtön. Megálltam a boksz utcában a WTCC-s kocsival és sprinteltem a másik autóhoz, mert már nyitott a boksz utca a kupás futamra. Beültem a másik autóba és olyan volt, mintha valami légpárnás autóban ültem volna, annyira nincs kapcsolatod az aszfalttal. Az első két körben csak szerencsétlenkedtem, kilöktem azt a cseh versenyzőt is…

Igen, hát ez a sorozat erről is szól. Idén indultok a spanyol Seat Leon Kupában, a Supercopában is. Nem tudom, mennyire jó megfigyelés, de ez neked sok önbizalmat ad a test-test elleni küzdelemben, hogy bátran felvedd a kesztyűt az ellenfelekkel szemben, és félretedd az úriemberséget, amit az első idényben azért még érezhettünk nálad. Itt nincs mese, gyerünk gyerekek, irány a daráló.

Azt kell csinálni az Európa Kupa mezőnyében, hogy neki kell menni a másiknak és kivívni magadnak a tiszteletet. Akár azon az áron is, hogy megbüntetnek. A későbbiekben sokkal többet nyerhetsz azon, hogy megvan a respekted és nem jönnek neked, minthogy megúszod a büntetést, és szerzel 2 vagy 3 pontot.

Tehát a respekthez nem elég, hogy 3 vagy 4-szer megnyered az időmérőt.

Nem, sőt, az még jobban feltüzeli őket, hogy megmutassák ennek a kis senkiházinak, ki az úr a háznál. Az első időkben kifejezetten éreztem, hogy utaztak rám, mintha összefogtak volna ellenem. Amikor tavaly Estorilban meglett az első pole, már az autóval is összeszoktam, aztán utolsó vagy utolsó előtti körben kiestem defekttel. Hú, azt nagyon nehéz volt feldogozni. Aztán utána Brands Hatchben jött a második pole, akkor meg simán kilöktek.

Mennyire nehéz ezeket a kudarcokat megélni, amikor tudod, hogy nem rajtad múlott. Azt mondod, hogy ott egye meg a fene, majd legközelebb, vagy pedig rágódsz rajta, hogy mi lehetett volna?

Az elején nagyon nehéz volt, mert nagyon sok pénzt és nagyon sok energiát fektettünk bele, én is és a csapat is. Amikor tudod, hogy megteszel mindent, akkor nagyon rossz. Abból a szempontból talán szerencsés vagyok, hogy tavaly ezt sokszor átéltem – bár nem tudom, hogy ez mennyire szerencse.

Lehet, hogy ez kellett ahhoz, hogy keményebb legyél.

Igen, ez edzi az embert. Brands Hatch után is kérdezték, hogyan élem meg azt, hogy lett volna lehetőségem nyolcadikként vagy legjobb privátként befejezni a WTCC-s futamot. Nem az, hogy nem érdekel, de ha tudom, hogy mindent megtettem, akkor felesleges arra energiát pazarolni, hogy azon merengjek, mi lett volna, ha valamit másképp csinálok. Ha másképp csinálom, az nem én lettem volna.

Azok az emberek pedig, akik téged a Seatnál vagy más gyári csapatnál figyelnek, ugyanúgy teljesen tisztában vannak vele, hogy nem rajtad múlt.

Így van, de azért tudod, amikor ott mégy a tizedik helyen a világbajnokságban, aztán egyszer csak bumm – a fenébe, már megint kilöktek. Ez azért nehéz. Persze, korábban nem nagyon voltak ilyen kudarcélményeim. Az itthoni kupában beültem egy Suzukiba, és nyertem 20 másodperccel. Még csak a test-test elleni küzdelmet sem tudtam megszokni.

Imolába előnnyel érkeztél a bajnokságban. Aztán az időmérő első körében kicsúsztál, nem tudtál mért időt menni. Hogy élted ezt meg?

Pont ezek azok a helyzetek, amikor az ember hibázik. 11 pont volt az előnyöm Pedalával szemben (Massimiliano Pedala, 39 éves olasz, Rangoni Motorsport), aki még egyetlen hétvégén sem szerzett ennyit az év során. Tehát ha még mindkét futamon is kiesek, akkor is valószínű, hogy megnyerem az egészet. Szóval nem kellett volna 100%-ot mennem. De én nehezen állok hozzá úgy egy hétvégéhez, hogy nem kell beleadni mindent. Akkor volt mindig baj, amikor vezettem 4-5 másodperccel, és mondták Zoliék (Zengő Zoltán), hogy akkor most kezdjek el spórolni. Az nem jó, mert kiesel a ritmusból, sokkal többet veszíthetsz. Persze a gumik szempontjából jó a spórolás, de sokkal nagyobb a hibalehetőség. Egyébként pedig, ha a WTCC-re akarsz edzeni, akkor hozzá kell ahhoz szoknod, hogy a leintésig kell adnod a 100%-ot, mert az ellenfelek ott sokkal erősebbek.

Apropó WTCC és ellenfelek. Mennyire volt más a tavalyi okayamai és az idei brands hatchi futam? Nyilván bizonyos mértékű tapasztalattal érkeztél.

Brands Hatchben már ismertem a pályát is, plusz egy napig az autót is tesztelhettem előtte.

Milyen volt Coronellel? (Tom Coronel, 37 éves holland WTCC versenyző a Seat gyári csapatánál, a Sunrednél. Mellé kerülnek be az Európakupa aktuális hétvégi győztesei a soron következő WTCC futamon.) A tavalyi verseny utáni interjúdat olvastam. Az elején még segítőkész volt, aztán már kevésbé volt közlékeny, amikor ott loholtál a nyakán az időmérőn.

Én nem akarok rosszat mondani róla, bár tudnék… De nem, figyelj, ez normális, én is ezt csinálnám, ha valaki bejönne a csapatba. Nyilván neki az az érdeke, hogy én minél lassabban menjek. Kihozza a szponzorait a versenyre, aztán az időmérő második szakaszában ott ül a boxfalon, és amikor az újonc csapattársa megy, és két tizedre van mögötte, nehezen magyarázza meg, hogy csak ennyi van az autóban, ami egyébként jobb, mint az újoncé.

Egyébként melyik a kedvenc pályád?

Hát, Imola előtt azt mondtam volna, hogy Brands Hatch. Annak a pályának olyan történelme van, hogy szinte érzed a régi nagy versenyzőket magad mellett. Imolának viszont nagyon jót tett, hogy kivették azt az utolsó sikánt.

Visszatértünk Imolához. Engem továbbra is nagyon foglalkoztat a dolog érzelmi háttere. Ugye időmérő - utolsó hely. A tét a bajnoki cím. Hogy lehet egy ilyen futamnak nekimenni? Ott egye meg a fene, ami a csövön kifér?

Kockáztatni kell.

Ott a cél alapvetően a hetedik-nyolcadik hely volt, vagy majd meglátjuk alapon mentetek?

Nem. Azért nem az volt a cél, mert tudtam azt, hogy ha feljövök a tizedik helyre, akkor is ott van még a második futam, ahol a tizedik helyről feljöhetek az ötödikre. Aztán aránylag könnyen feljöttem a hetedikre, és ott volt előttem a Barth (Fredy Barth, 29 éves svájci, Sunred) meg Pedala, és aránytalanul sok kockázatot vállaltam volna, ha erőltetem az előzést. Nagyon sokat segített, hogy a futam előtt is óriási volt a hangulat. Rengetegen jöttek ki nekem szurkolni. Ott álltam a rajtrácson, és látni ugyan nem láttam a boxot, de hallottam, ahogy folyamatosan a „Hajrá Norbi!”-t kiabálják. A szüleim is ott voltak, ők egyébként szinte minden versenyre elkísérnek. Zoli is ott állt, és arról elmélkedtünk, vannak-e véletlenek. Kicsit meg is hatódtam ettől az egésztől.

Mielőtt utolérted Barthékat, sokkal gyorsabb voltál náluk. Akkor azon vacilláltunk, na, vajon bevállalod-e az előzést?

Nem, mert Barth is a WTCC-ért hajt, neki minden pont számít. Nagyon nagy álma, hogy ott menjen. De egyébként egy nagyon fair ellenfél.

Ez nem feltétlenül mondható el mindenkiről a mezőnyben.

Valóban, de én azt mondom, hogy kellenek olyan emberek is, mert legalább megtanulod kezelni a velük kialakuló konfliktusokat. Egy ilyen szoros bajnokságban jössz rá, hogy gyorsaság itt csak keveset számít, a csomagban talán 20%-ot. Másik 20% az intelligencia, 30% pedig hogy hogyan kezeled a versenyhelyzeteket. A maradék 30% a technika.

Az autó és a vezetői tudás tehát csak az eredmény felét adja.

Igen. 2008-ban úgy álltunk oda, hogy majd mi bebizonyítjuk, hogy mi vagyunk a leggyorsabbak. Aztán amikor hat futamból hatszor nem értünk célba, akkor rájöttünk, hogy az edzéselsőség semmit nem ér, hiszen a pontversenyben a 13. és a 15. helyen álltunk, és képernyőre is csak egyszer kerültem, amíg ki nem löktek.

Igen, ezzel valóban nehéz érvelni a szponzoroknál. De beszéljünk inkább a szebb dolgokról, hiszen azóta megjött a várva-várt siker is. Milyen érzés volt áthaladni a célvonalon Monzában, tudva, hogy megvan a kupa?

Az tényleg egy örömautózás volt. Tudod, a verseny felétől láttam, hogy Pedala leszakad, pedig neki a második futamon nyerni kellett volna, nekem meg ki kellett volna esnem, hogy ő nyerje a bajnokságot. Ráadásul még voltak köztünk vagy hárman, és tudtam, hogy őket sem fogja tudni már megelőzni.

Én arra emlékszem, hogy két körrel a vége előtt arra gondoltam, hogy csak ne kellene már mondanom semmit, csak lélegzetvisszafojtva, a szék karfáját markolászva izgulhassam végig, hogy az autó kibírja a végéig.

Érdekes, mert ilyen okosan és megfontoltan még nem vezettem végig versenyt. Nem adtam bele 100%-ot. A verseny előtt megbeszéltük, hogy a kupagyőzelem a fontos, nem kell mindenáron futamot nyerni, hanem a lényeg az, hogy az autót behozzuk a célba. Láttam, hogy Barth gyors volt végig, és lehet, hogy tudok 3-4 tizeddel gyorsabb köröket menni, de a végén tök mindegy, hogy 3 másodperccel nyerek, vagy egyel. Ha pedig ő lett volna sokkal gyorsabb, akkor inkább elengedtem volna.

Mennyire aggódtál a rajtnál? Ott azért ment az összeesküvés-elmélet, hogy Matejovsky (Michal Matejovsky, 24 éves cseh, Sunred-BRT) vagy Murray (Eoin Murray, 26 éves ír, Rangoni Motorsport), akik mögüled rajtoltak, meddig mernek majd elmenni a lökdösődésben. Hiszen Murray az első futamon pozíciókat adott át, hogy Pedala előrébb végezhessen. Bevallom, én fellélegeztem, amikor gond nélkül eljöttél az első kanyarban.

Ezek azok a dolgok, amikkel úgysem tudsz mit kezdeni, kár miatta aggódni. A tükörbe is csak egy pillanatra néztem bele, addig, amíg megállapítottam, hogy nincs mellettem vagy közvetlen mögöttem senki. Utána úgyis mindegy, ha valaki beléd akar menni, az ellen nem tehetsz semmit.

Nekem érdekes módon nem a futam leintésének pillanat volt az igazi katarzis, talán pont azért, mert annyi ideje vezettél a versenyben. Azt már inkább megkönnyebbülésnek értem meg. Te hogy voltál ezzel, egyáltalán tudatosult benned, hogy igen, megvan, bajnok vagyok?

Igen, tudatosult, mert a verseny második felétől csak azt mondogattam magamnak, hogy Norbi, ne gondolj erre, mert sóderágy lesz a vége. Nehéz nem arra gondolni, hogy csak néhány kör és megvan. Az utolsó négy körben, amikor áthaladtam a célvonalon, mindig arra gondoltam, na még három, na még kettő, na még egy és megvan. Így amikor tényleg leintették a futamot, már nem volt akkora élmény.

Aztán volt nagy bulihangulat.

Ó, óriási buli volt, Csináltattunk két- vagy háromszáz pólót, mindenki ott ünnepelt, kiabálták, hogy „Szép volt Norbi!”, felálltunk az autó tetejére.

Szülők?

Ők is teljesen kész voltak. Mikor nagyon sok energiát teszel valamibe, egész évben stresszelsz, és a végén megvan, az hihetetlen jó élmény. Nagyon sokan voltak kint, és nagyon sokan szurkoltak.

Na, azért nekem még van kérdésem. A túraautózás milyen helyet foglal el a szívedben? Arra vagyok igazából kíváncsi, hogy mi Michelisz Norbert autóversenyző álma, ha félretesszük a realitásokat?

A Formula-1. Szerintem ez minden autóversenyző álma, a Formula-1 mindennek a csúcsa. Ott mennek a legjobb versenyzők, ott van a legjobb technika. De minél többet versenyzem túraautóban, annál jobban érzem ezt magaménak. Megvan annak a varázsa is, hogy a mezőny közepén verekszel, ütközöl, szó szerint kiharcolod a pozíciódat. Nem is értem, hogy miért nem nézik sokkal többen a WTCC futamokat. Rengeteg az akció, kétfutamos a lebonyolítás, mégis, a nézőszám töredéke a Formula-1-nek.

Fura ez, mert ott van például Észak-Amerikában a Nascar, ami persze csak abban hasonlít, hogy zárt karosszériájú autók mennek, de hihetetlen, hogy az a sorozat ott mekkora publicitást kap. Az emberek egyszerűen megőrülnek az autóversenyért, teljesen mindegy, hogy nyitott vagy zárt autóban mennek.

Pedig a piac ott is ugyanolyan, mint nálunk Európában. Szerintem egyébként, ha jó a csomag, akkor csak idő kérdése, hogy minél többen megismerjék, és nekünk is könnyebb lesz bejutni abba a mezőnybe.

Kíváncsi vagyok, hogy a jelenlegi magyar mezőnyből ki az, aki annyira közel tud kerülni ehhez a cirkuszhoz, mint ahol most te vagy.

Ez is pénzkérdés. Magyarországon nem tudsz annyi pénzt összegyűjteni, amennyi ehhez kell. Ha akkora szerencséd van, mint nekem, felkarol egy szponzor, aki Európai piacon szeretne hirdetni.

Te belegondolsz néha abba, hogy például itt van Talmácsi Gábor, aki a támogatóival együtt nem kevés energiát és munkát fektetett be, és ennek, valamint a sikereinek köszönhetően a média bizonyos mértékben a tenyerén hordozza. Szerinted neked van esélyed, hogy hasonló szintű publicitást kapj?

Kellene hozzá, hogy jövőre sikeres legyek a WTCC-ben, és esetleg egy magyar tévécsatorna felkarolja a közvetítést.

Azért kezdetnek az se lenne rossz, ha egyáltalán bekerülnél a sporthírekbe…

Tudod, hogy az is sok dolgon múlik, hogy ki kerül a sporthírekbe. De én hiszek abban, hogy ha valamit jól csinálsz, akkor az előbb-utóbb eljut az emberekhez. Én most nagyon látom az út végét. Egyre többen néznek, egyre több interjúra járok, egyre több tévés megjelenés van.

Nem elhanyagolható, hogy megvan hozzá a siker.

Persze, mert senkit nem érdekel, hogy az időmérőn te voltál a legjobb, ha pont 14. lettél a versenyen.

A Poleman nevet kitől kaptad?

- A spanyoloktól. Tavaly, amikor úgy szereztem meg az első rajtkockát, hogy nagyon, 8 tizeddel vertem a másodikat. Előtte tízbe alig tudtam bekerülni. Azonnal elvitték az autót megvizsgálni, hogy mi lehet rajta szabálytalan… Ízekre szedték, szételemezték a telemetriát. Ehhez képest kiderült, hogy rossz volt a benzinpumpa… Utána minden versenyen első rajtkockás voltam, és azt hiszem, Oscherslebenben mondták először, hogy „Na, hol a Poleman kocsija? Még egyszer meg kell nézni.”

Nemrégiben volt a hungaroringi 12 órás verseny, ahol te is indultál. Mennyire jött be neked ez a hosszútávú verseny?

Semennyire. Bár lehet, hogy ha ezzel kezdtem volna a pályafutásomat, akkor a sprintversenyekre mondanám ugyanezt.

Itt igazából nincs tülekedés. Beállsz egy tempóra és próbálod hozni az azonos köridőket.

Igen. Öregurasan eljövünk a rajtnál, mert egyébként úgyis tudod, hogy melyik helyen fogsz elfordulni, mert senki nem kockáztat semmit, mert akkor vége a versenynek. Nincs benne izgalom. Ezeket a kétórás etapokat levezetni, mondjuk a szabadedzéseken, amikor Fiestákat előzgetsz, aztán jön egy DTM-es Merci, amit el kell engedned, ez nem autóverseny. Én senkit nem akarok ezzel megsérteni, de így elsőre nem fogott meg igazán.

Gondolom, ha egy Le Mans-ról beszélnénk, azért más lenne a leányzó fekvése.

Persze, azért mondom, hogy lehet, hogy csak idő kell ehhez is, hogy hozzászokj, és ráérezz az ízére. Akkor versenyzel, amikor megy le a nap, azért az egy különleges érzés.

De neked akkor inkább a sprint.

Nekem ez a sprint jobban bejön. Sokkal izgalmasabb szerintem, és mivel ezt csináltam eddig, sokkal inkább tudok vele azonosulni. De ki tudja, lehet, hogy ilyen irányba visz a jövő. Én pedig örömmel próbálok ki bármilyen lehetőséget, ami adódik, hiszen minél többféle versenyautóban ülsz, annál sokoldalúbb versenyző válhat belőled.

Most akkor elvileg a következő lépés a WTCC. Hogy áll a szénátok, mennyire lehetsz biztos abban, hogy jövőre összejön?

Én most azt mondom, hogy össze fog jönni. Csak anyagi kérdés. Az se kizárt, hogy gyári autóval tudok menni (egy BMW vagy Chevy), még akkor is, ha nem lesz Seat. De nagyon nagy valószínűségű, hogy privát csapattal indulok.

Én nagyon kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből a jövő évből.

Erre én is. Tényleg nem akarom elkiabálni, mert az ilyen helyzetekből szokott az lenni, hogy nagyon befürdünk, amikor ilyen korán már összeállni látszik a dolog. De nagyon jó úton haladunk afelé, hogy összejöjjön.

Nos, elég sok mindenről beszélgettünk, és nem mondom, hogy nincs több kérdésem, de nem akarom nagyon húzni az idődet. Én azt kívánom, hogy egy év múlva megint itt beszélgessünk, és ha lehet, még szebb sikerekről.

Persze, de hát ne viccelj, megvan a számom, ha bármikor kérdésed van, hívjál, beszéljünk. Örülök, hogy személyesen is megismertelek.

Részemről a szerencse. Nagyon szépen köszönöm, hogy a rendelkezésünkre álltál így betegen is.

Ugyan, ne viccelj, én köszönöm a lehetőséget.

Az interjút este 8-kor készítettük az Eurosport szerkesztőségében. Norbi ritkán van Pesten, akkor is igyekszik minden tennivalót egy napba belesűríteni. Már délután hazament volna Pécsre, de mivel nekem nem volt jó a korábbi időpont, megvárt. Annak ellenére, hogy nagyon meg volt fázva, és másnap indult Spanyolországba a soron következő Supercopa versenyre. Azt hiszem, ehhez a hozzáálláshoz nem kell különösebb kommentár.