Eurosport

• További információk :
• Lesz-e címvédés a férfi gyeplabda BL-ben?

A holland klub, ugyanis a Bajnokok Ligája vasárnapi döntőjében 5-4-s győzelmével letaszította az öreg kontinens trónjáról a címvédő német Uhlenhorstert. Nem volt ez persze egy sima trónfosztás, ezt már a végeredmény is elárulja, de a végső sikerig is több érdekesség történt a Final Fourban

Kezdődött mindjárt azzal, hogy a szombati első elődöntőben a hamburgiak alaposan megizzadtak a Leuven ellen, pedig az előzetes esélylatolgatóban magam írtam még, hogy a belgák könnyű előételnek tűnnek csak számukra. Nos, Martin Schultze tanítványainak ehhez képest majdnem megfeküdte a gyomrát ez az összecsapás. Ugyan Mieling a hatodik percben vezetést szerzett az UHC javára, de Pangrazio ugyancsak egy szép akció végén egyenlített az első negyedben, és bár vezetett aztán ismét Miltkau, majd Carlos Nevado találataival a huszadik percre már 3-1-re is a német gárda, a belgák ettől sem roppantak össze, sőt a spanyol légiós, Quemada révén félóra elteltével felzárkóztak 3-2-re. Ekkor azért így is kevesen gondolták volna, hogy a Leuven végig szorongatni tudja majd a fizikumukról híres németeket, akik általában a hajrát mindenkinél jobban szokták bírni szuflával. Pedig Norbert Nederlof csapata szorongatott, tetejébe még gólt is ütött a legvégén, az más kérdés, hogy a video bíró, Curran úr ezt veszélyes játék címén nem adta meg.

Amúgy abszolút határeset volt ez, az ítélet pedig megmentette a címvédőt a hosszabbítástól és egyben a fináléba is juttatta. Ami a másik, a holland házi elődöntőt illeti, nos, itt is szoros csatában dőlt el a továbbjutás, hisz a házigazda Rotterdam szintén csak egy góllal kapott ki a Bloemendaaltól 4-3-ra. A 2006-s KEK-győztes igaz végig előnyben volt /2-0-ra, 3-1-re, 4-2-re is vezetve/, de a zöld-fehérek végig tartották a lépést és időről-időre szépítettek. Egyenlíteniük azonban már nekik sem sikerült, a bronzérmet elhódítani viszont annál simábban.

Szinte hihetetlen, de igaz, Hans Streeder együttese a vasárnapi helyosztón 8-1-re kiütötte a Leuvent. Jeroen Hertzberger /két testvére, Maurits és Willem is játszott/ és Phil Burows duplázott /az új-zélandi az elődöntőben is/, a többi gólon Child, Archibald, Van Buul és Taylor osztozott, a belga becsületet pedig egyedül Quemada mentette meg. A mellbevágó rotterdami fölény azért is számított óriási meglepetésnek, mert a nyolcaddöntőktől kezdve egy meccs sem hozott kétgólosnál nagyobb különbséget, míg itt a vendéglátók bemutatót tartottak, a belgák pedig kipukkadtak és dermedten tátott szájjal figyelték a hoki parádét.

Ugyancsak, mintha az öltözőben ragadtak volna a hamburgiak is a döntő elején, mert a Bloemendaal Ronald Brouwer két góljával, majd ausztrál Jamie Dwyer, valamint a szenzációsan teljesítő Teun de Nooijer /kétszeres olimpiai bajnok/ találataival 4-0-ra elhúzott. A narancsosok fantasztikusan váltottak ritmust, a kontráik sorra bejöttek, ellenben a németek csak erőlködtek és reklamáltak /Mieling két- és ötperces kiállítást is kapott/. Bár Philip Sunkel aztán ébresztőt fújt és váratlanul beköszönt, de Olmer Meijer szinte egyből válaszolt erre és 5-1-nél úgy tűnt, hogy minden eldőlt. Az Uhlenhorster azonban nem adta fel és megkísérelte a lehetetlent. A legendás német akaraterő eredményezett is aztán három gólt és természetesen nagy izgalmat is, de a hollandoknak azért volt megfelelő tartásuk / még a csapatkapitány kétperces büntetését is átvészelték/, no meg egy jó kapusuk Jaap Stockmann személyében, akit nemhogy nem kellett lecserélni, mint Nicolas Jacobit /őt Johannes Blank váltotta/, hanem bravúrjaival győzelemhez segítette csapatát.

A Bloemendaal így 2001 után megérdemelten ismét első lett a legrangosabb európai kupában. A Bajnokok Ligája mezőnyének kiegyenlítettségét elnézve azonban azt gondolom, hogy Max Caldas csapatának királysága is vélhetően csak pünkösdi lesz, ugyanis az utóbbi 13 esztendőben a címvédés senkinek sem jött össze.

További cikkek:

Lesz-e címvédés a férfi gyeplabda BL-ben?