Eurosport

Mindössze 28 éves, 4 éves kora óta a jég szerelmese, ebben a hónapban pedig- pályafutásának lezárása után az Eurosport Hónap sportolója szavazáson is a legjobb lett. Sebestyén Júlia, műkorcsolya Európa-bajnoknőnk hiányozni fog a képernyőről.

Rendkívül szimpatikus hölgy járt nálunk az Eurosport Magyar Szerkesztőségében pár hete, Téli Olimpiai játékunk fődíjának átadásában segédkezett. Mosolygós, vidám és boldogságot, nyugalmat sugárzó egyéniségével üdítő jelenség volt, és ha nem ismernénk, nem is gondolnánk, hogy többszörös olimpikon, 9 éve egyeduralkodó a sportágában és olyat tud még mindig, amit rajta kívül ebben az országban most senki más.

4 évesen kezdte az ismerkedést a korcsolyával, miskolci születésű lévén Tiszaújvárosban, egy szabad téri pályán, jelenlegi edzőjével, Gurgen Vardanjannal, aki egy kb. 2 éves perióduson kívül egész pályafutását , világversenyek sorát végig izgulhatta a palánk mellett. Azokból pedig szerencsére rengeteg alakult.

13 évesen került Budapestre, és 1995-ben már junior VB és felnőtt EB résztvevő volt, ahol újoncként a 14. helyen végzett. Ezután 1998-ban szerepelhetett élete első Olimpiáján Naganóban, s akkor még Ő maga sem hitte volna, de idén egy kiemelkedő rekordot állított be azzal, hogy ismét, azaz már 4. alkalommal is olimpikon volt. Ő volt a magyar csapat zászlóvivője a megnyitón és 4. olimpiai indulásával beérte a klasszis Sonia Henie-t, aki eddig egyedül volt a legtöbb téli Olimpián induló hölgy.

Legkedvesebb emléke nyilvánvalóan 2004-hez köti, bár már 2002-ben indult be a karrierje igazán: ekkortól lett folyamatosan Magyar Bajnok, az idei, 2010-es évben 9. címét szerezte meg. Abban az évben szerepelt legjobban az Olimpián is, Salt Lake Cityben bekerült a legjobb tízbe, 8. lett.

A rákövetkező évben már dobogóra állhatott az Európa-bajnokságon és arra jött 2004-ben a korona: a legelső hölgy volt, aki Európa-bajnoki címet nyert Magyarországnak. Korábban -és azóta is alkalmanként- az a kritika érte sokszor, hogy a rövid programból és a kűrből sokszor csak az egyik sikerül tökéletesen, a másikban ront és emiatt kerül hátrébb. Itt Budapesten akkor 2 csodálatos programot láthatott, aki kilátogatott a helyszínre: megérdemelten lett a kontinens legjobbja és a VB-n is ebben az évben szerezte legjobb helyezését: 6. lett.

A sérülések elkerülték szinte egész pályafutásán keresztül- a legvégén járt rá picit a rúd, ami a 2009-es VB kihagyását eredményezte valamint azt, hogy akkor átgondolta pályafutását és már tavaly eljátszott a visszavonulás gondolatával. A hit és a kitartás azonban meghozta az eredményt: az Achillese rendbe jött és utolsó szezonjára panaszmentesen kezdhette meg a felkészülést. Sajnos az utóbbi években rengeteget lehetett hallani a magyar sportdiplomácia hiányosságairól vagy akár nem létéről és ez egy pontozásos, szubjektív sportágban még inkább megmutatkozik. Sajnos ennek az áldozata lett az utóbbi pár évben Juli is: bár tiszta és erős programokat futott, sajnos nem kapta meg az érte érdemelt pontokat emiatt rendre hátrébb végzett az utóbbi években, mint ahogy szerette volna. A negatív csúcs saját bevallása szerint a 2009-es EB volt, bár annyiban segített az akkori csalódás Neki, hogy azután már csak a saját szempontjait próbálta szem előtt tartani a versenyeken, amikor a jégre lépett: ez pedig az edzőjének, saját magának és a közönségnek való megfelelés volt.

Életének további szakasza sem lesz unalmas: 4. diplomájának megszerzésén fáradozik épp és bár hivatalos versenyen már nem láthatjuk, pár gálán még megmutatja, milyen is az a bizonyos Lutz, amit az egyik legcsodálatosabban ugrotta a torinói Világbajnokságon is az idén. Nem szeretne elszakadni a műkorcsolyától: tulajdonképpen még nincsenek kiforrott ötletei, de már van pár ötlet a folytatásra. Akár egy saját jég iskola indítása, akár a szövetségben bármilyen segítői, edzői feladat elvégzése érdekli, szeretne tenni azért, hogy bár jelenleg még nincs, de minél hamarabb legyen újra olyan versenyzőnk, akiért izgulhatunk majd az utolsó csoportokban. Hosszú az út addig, de elmondása szerint sok tehetséges gyerek van, akivel érdemes lenne foglalkozni és végig támogatni őket azon az úton, amit Ő is sikerrel végigjárt.

E szép feladatok addig is jó munkát, jó tanulást és jó pihenést.

Valamint bár elcsépelt, de mi mást is mondhatnánk mindannyiunk kedvencének, pályafutása befejezésekor:

Köszönjük Juli és hiányozni fogsz!