Eurosport

• További információk :
• A Levszki az ellenfél

DVSC-TEVA együttese szerdán óriási lépést tett a BL-csoportkör felé a Levszki otthonában aratott 2-1-es győzelemmel.

Pesszimista voltam. Féltettem Herczeg András csapatát. Az elmúlt évek ezt sulykolták belém, talán fogalmazhatok úgy, belénk. Hozzászoktunk ahhoz, hogy nem hiszünk a sikerekben. Nem éljük bele magunkat, mert nem akarunk csalódni. Szerda este nem kellett.

Annyira irigyeltem tavaly a BATE Boriszov, az Anorthoszisz Famaguszta, vagy korábban mondjuk a Thun, az Artmedia szurkolóit. Rég volt már 1995. Az első emlékem magyar labdarúgósikerről nagyjából az a bizonyos Grasshoppers elleni meccs. Kilenc évesen nem csak azért volt minden Fradi BL-találkozó ünnepnap, mert a Real Madrid, vagy éppen az Ajax volt az ellenfél, hanem azért is, mert akkor sokáig ébren maradhattam- akkortájt ez komoly dolognak számított ám minálunk. Azóta felnőtt egy generáció, vannak olyan fiatalok, akik most ballagtak el a gimnáziumból, és nem tudják milyen, amikor egy magyar csapat is érdekelt a klubfutball csúcsát jelentő sorozatban, hiszen vagy nem is éltek még akkor, vagy olyan kicsik voltak a Novák Dezső vezette alakulat sikerei idején, hogy semmire sem emlékeznek belőle.

Hálásak lehetünk az UEFA vezetésének, a selejtező átszervezésével nagyon jól jártunk. Az is kristálytiszta, hogy nem minden évben lesz ekkora szerencsénk, idén is kaphattuk volna az Olimpiakoszt, de a Maccabi Haifa sem lett volna túl szerencsés ellenfél. A mázli viszont önmagában nem elég. Egyrészt ki kell érdemelni, másrészt élni kell vele.

Jó volt látni egy olyan együttest, amely idegenben sem ijed meg. Amelyben vannak olyan játékosok, akik bátran próbálkoznak, akik nem csinálnak meg fölöslegesen egy újabb cselt, vagy passzolják vissza a labdát, hanem ha kell, harmincról is bátran próbálkoznak lövéssel. Akik nem jönnek zavarba amiatt, hogy sok elpuskázott helyzet után egyenlített az ellenfél, hanem idővel újra átveszik az irányítást, és újabb gólt szereznek. Ez az, ami nagyon bíztató. A mentalitás tűnik másnak, mint korábban. Ki emlékszik már a Kalmar elleni vészterhes utolsó percekre…

Félreértés ne essék, ezt a párharcot még közel sem nyerte meg a Loki. A legnagyobb baj pont az lenne, ha már elkönyvelnénk a sikert, és böngésznénk a csoportkör játéknapjait, azt, hogy mely csapatokat kaphatja a magyar bajnok. Ám a tegnapi mérkőzés pont azt bizonyítja, hogy hittel, önbizalommal kell várni a feladatokat. Ha sikerül a visszavágóra is tisztességesen felkészülni, akkor realizálódik az, amiről még most is- talán babonából- csak halkan beszélünk. Kedden a Puskás Stadionba nem egy óriásklub, nem világklasszisok érkeznek. Ennek ellenére érdemes kilátogatni, hiszen az első meccs alapján jó esély van rá, hogy valami olyat él át ott a magyar futballszurkoló, amit az elmúlt esztendőkben soha, vagy csak nagyon ritkán. Ezúttal irigykedjenek csak ránk a csehek, az osztrákok, a fehéroroszok, a ciprusiak és még sokan mások.