Reuters

• További információk :
• A kérdés: mikor?

A Chelsea bajnoki címét hozta az angol labdarúgó Premier League 2009-2010-es idénye.

Megérdemelt? Igen! Kevésen múlt? Igen! A Chelsea bajnoki címéről van szó, amely kétségtelenül jogos, és pont ezért érdekes, hogy a végén mégis tizenegy éve nem tapasztalt szűk különbség, mindössze egy pont döntött.

1963 óta az első csapat a londoniaké, amely az élvonalban 100 gól fölé jutott, ráadásul a +71-es gólkülönbség új rekordnak számít. Ezen felül Carlo Ancelottiék a másik három- úgynevezett- nagy ellen hibátlanul teljesítettek, mind a hat meccsüket megnyerték, azokon összesen egy gólt kapva. Vesztett helyzetből is számtalanszor fordítottak, gondoljunk csak a legelső fordulóra, még augusztusban, amikor a Hull vezetett, és sokáig jól állt a Stamford Bridge-en. Ott, ahol végül csupán két csapat szerzett pontot vendégként: a Manchester City, amely nyert, és az Everton, amely döntetlent játszott (mindkét meccs hatgólos volt). Ha csak ezeket az adatokat nézzük, kétség sem férhet Lampardék sikeréhez, főleg úgy, hogy a gólkirályt is ők adták Didier Drogba személyében. Ám a két említett játékoson kívül még valakit ki kell emelni, Florent Maloudát, aki szintén káprázatosan szerepelt, pedig szinte mindenhol kellett játszania, néha még a védelemben is. A Chelsea elbírta Essien szinte állandó hiányát, John Terry magánéleti válságát, azt, hogy az Afrika kupa ideje alatt hiányzott több meghatározó légiósa. Négy év után lett újra bajnok, története során immáron negyedszer, ráadásul szombaton az FA kupát is megnyerheti: ilyen duplázásra korábban sosem volt képes.

Pedig milyen kevésen múlt… A Manchester United végig, az utolsó meccs elejéig életben tartotta a bajnoki címről szőtt álmait egy olyan szezonban, amelynek Cristiano Ronaldo és Carlos Tevez nélkül vágott neki. És amelyet a Chelsea elleni meccseken bukott el, pedig csupán egyszer kellett volna, legalább egy döntetlent elérnie. Bár a Ligakupában sikerült a címvédés, Sir Alex Fergusonék számára ez az idény egyértelműen csalódás. Ha máshogy alakul az a hét, amely során elbúcsúztak a BL-ből, és közben hazai pályán kaptak ki az új bajnoktól, akkor most őket lehetne dicsőíteni. De ma már erről szól a legmagasabb szintű labdarúgás. Egészen elenyésző, apró különbségekről. A címvédő hétszer kapott ki a szezonban. Összehasonlításképp, a Liverpool egy évvel korábban mindössze kétszer, mégsem lett első. Elég csak a Burnley elleni idegenbeli, vagy a Villával szembeni hazai találkozóra gondolni, esetleg a szezon vége felé a Blackburn Rovers otthonában hagyott két pontra, ha azt keressük, hol ment el az első hely. De inkább előre tekintsünk! A skót szakember már biztosan ma azon töri a fejét, hogyan fog visszavágni a Chelsea-nek és Ancelottinak. Mert ahogy mondta, csak az egészsége határozza meg, meddig irányítja klubját. Márpedig saját bevallása szerint, kutya baja...

Ez a két csapat kiemelkedett a mezőnyből. Éppen ezért itt az ideje, hogy a ”négy nagy” kifejezést szépen lassan félre tegyük. Mert való igaz, az Arsenal- amelynek jövőre tényleg igazolnia kéne már egy kapust, egy középső védőt és egy csatárt- lett a harmadik, tehát hatalmas változásról nem lehet beszélni, csak a Liverpool visszaeséséről, de mintha változnának az erőviszonyok. Van egy egyre erősebb Tottenham, egy Manchester City, amely a vártnál kicsit lassabban, de biztosan halad előre, és van egy Aston Villa, amely idén kicsit tovább közelített a legjobbakhoz.

Idén a kiesés elleni harc nem hozott akkora izgalmakat, igazából meg sem lepődünk a három búcsúzó csapat névsorán, hiszen a Portsmouth, a Hull és a Burnley sem tartozik a közvetlen elitbe, bár Avram Grant alakulata sajnos különleges helyzetben volt kénytelen végigjátszani ezt az idényt.

De pont miattuk is lett emlékezetes ez a szezon. Meg a strandlabától, a 9-1-től, a 8-0-tól, a Terry-Bridge affértól, Gera Zoltán kiváló teljesítményétől, Fülöp Márton Manchester Cityhez kerülésétől, az égszínkék-fehér és a zöld-sárga sálaktól, Figueroa félpályás góljától, a szurkolók határtalan örömétől és mérhetetlen fájdalmától. És a sort még sokáig lehetne sorolni, de valószínűleg Önöknek is rengeteg dolog jut egyből elő.

Vége van. Felejthetetlen volt.