dpa

• További információk :
• Ledöntött szobor

A mezőny felének véget ért a világbajnokság. Már csak tizenhat csapat reménykedhet abban, hogy pályára lép a döntőben.

Sokak számára most kezdődik az igazi világbajnokság. Amikor egy meccs dönt arról, egy válogatott folytathatja, vagy sem. Nem pontosan azok az együttesek kerültek be az egyenes kieséses szakaszba, amelyekre előzetesen számítani lehetett. Ahogy arról az Infostrada statisztikusai is megemlékeztek, 1986 óta élik túl ilyen sokan az első fordulót, azóta most a legkevesebb az európai csapatok száma. Az előző hat tornából ötön tízen jutottak tovább,- a kivételt 2002 jelenti, a maga kilencével,- most mindössze hatan várhatják folytatást az öreg kontinensről. Ennél is nagyobb meglepetés, hogy most először esett ki az előző vb mindkét döntőse ilyen korán. Sőt, amíg Németországban négy európai szerepelt az elődöntőben, most már a nyolc közé is csak három juthat, hiszen német-angol, spanyol-portugál és holland-szlovák csatákat rendeznek az elkövetkező napokban.

Sokan számítottak arra, hogy ezúttal az UEFA képviseletében érkező alakulatok nem teljesítenek majd olyan jól, mint négy éve. Ezt elsősorban azzal magyarázták, hogy az afrikaiak, kihasználva, hogy ők vannak otthon, előtérbe kerülnek. Ehhez képest már csak Ghánáért szoríthatnak az ottaniak, ugyanakkor Dél-Amerika egyetlen gárdát nem veszített el,- ez először fordult elő-, mind az öten tovább léptek a CONMEBOL-osok közül.

A csoportkörben láttunk elbűvölő és szörnyű produkciókat. Biztosan mindenki a szívébe zárta Új-Zélandot, amiért veretlenül esett ki, bőven rácáfolva az előzetes kritikákra. Kitett magáért Svájc is, amely egyetlen kapott góllal búcsúzott, viszont legyőzte Spanyolországot, amely még ezután sem esett kétségbe, végül meg is nyerte négyesét. Észak-Korea remekül helytállt Brazília ellen, igaz, utána hatalmas verést kapott attól a Portugáliától, amelynek kapujába még nem találtak be, ugyanezt már csak az uruguayiak mondhatják el magukról. Ugyanakkor csalódást jelentettek az olaszok, talán sokan sajnálták Nigériát, de az biztos, hogy még többen ítélték el Franciaországot és Kamerunt. Raymond Domenech és Paul Le Guen együttesében is komoly anarchia honolt, az afrikaiaknál kicsit halkabb, a „kékeknél” viszont minden korábbinál hangosabb.

Amit várunk egy vb-től, azt szépen lassan meghozza az idei is. Ez az egy hónap hősök születéséről szól. Olyan élményekről, amelyeket az ember sosem felejt. Történetekről, amelyeken elgondolkodik. Például azon, mekkora örömöt tud jelenti felnőtt férfiak számára, ha egy labdát bejuttatnak a kapuba. Hogy Landon Donovan arról nyilatkozik, mennyire megviselte a válása, de most ezzel a találattal, azzal, hogy társaival túlélte a csoportkört, milyen mérhetetlenül boldog. Hogy Jermain Defoe, aki tavaly veszítette el testvérét úgy tartott sajtótájékoztatót a szlovénok ellen szerzett győztes gólját követő napon, hogy nála mosolygósabb embert az egész Földön nem lehetett találni. És akkor még nem beszéltünk Jong Tae-Se könnyeiről, valamint azokról a történetekről, amelyekre külföldön sokkal nagyobb figyelmet fordítanak. Megható látni egy Alan Shearert, ahogy útra kel és beszélget helyiekkel. Ahogy megteremtik azt a dél-afrikai kissrácoknak, hogy először életük során élőben nézhessenek végig egy mérkőzést. Az ember szereti behunyni a szemét, ha valami olyat lát, ami kényelmetlen. Inkább nem vesz róla tudomást, mert az a legegyszerűbb. Ez a vb, ez a helyszín arra is jó, hogy ha nem is nagyon, de egy picit megváltoztassa szemléletünket.

Ami miatt még szomorkodhatunk,- ez az előbbiek tükrében relatív-, az a gólszegénység. Tegnap este David Villa szerezte a torna századik találatát, de még így is az elmúlt évtizedek legalacsonyabb gólátlagát produkálta a csoportkör. Amíg 1994-ben 2,71-os volt, most csak 2,1-es. Ugyanakkor ez is egy szép arány, figyelembe véve honnan indultunk, milyen összecsapásokat hozott az első négy nap.

Tizenhatan maradtak. A mezőny két részre oszlott, felső és alsó ágra. Ami biztos, az Uruguay, Dél-Korea, Egyesült Államok, Ghána alkotta négyes közül valamelyik elődöntős lesz. Ami valószínű: ha úgy alakul, Németország és Anglia is teljesen megérdemelten lesz világbajnok, mivel a két együttes egymás ellen folytatja, a párharc győztese valószínűleg Argentínával, majd Spanyolországgal, legvégül mondjuk Brazíliával mérkőzhet. De ne írjuk le a többieket sem. Joe Cole fogalmazott úgy tegnap, hogy ezt a tornát nem feltétlenül a legjobb tudású együttes fogja megnyerni, hanem az, amelyik a legegységesebb, a leginkább egyben van. Okosabbak nem lettünk. Nem is lehetünk. Megtippelhetetlen.