Eurosport

Mostanra alighanem már az egész sportvilágot bejárták azok a képsorok, amelyek Gunnar Prokopról készültek, a Hypo Niederösterreich - Metz női kézilabda Bajnokok Ligája találkozón

Ha valaki mégsem tudja, miről van szó, annak kedvéért röviden az eset. 27-27-es állásnál, néhány másodperccel a mérkőzés vége előtt a Hypo támadásban elveszti a labdát. A francia kapus indítja a balszélen robogó szerb idegenlégióst, Szvetlana Ognjenovicsot, aki azonban már nem jut el az osztrák csapat kapujáig.

Prokop, az osztrákok „edzője” ugyanis beugrik a pályára, és ütközik a kapura törő játékossal. Ognjenovics kiejti a kezéből a labdát, a bírók piros lapot adnak a mosolygó Prokopnak, a hátralévő négy másodpercben a franciák már nem tudnak gólt lőni, marad a döntetlen.
S hogy mi erről a véleménye Prokopnak? „Taktikailag helyesen cselekedtem, és még sérülést sem okoztam!”
Hogy oda ne rohanjak…
Még a végén kiderül, hogy az ellenfél volt a hibás. Elvégre, ki engedte meg nekik, hogy nyerésre játsszanak a Hypo ellen?
Játékosként, edzőként, és televíziósként is láttam már ezt-azt a kézilabda pályákon.
No, de ilyet…

Leírom, hátha valaki szól neki róla, mit mond a sportfilozófia magáról a sportról, melynek ugyebár ő is az egyik meghatározó alakja.
„A sport olyan társadalmi tevékenység, amelyben elsősorban két érték, a sportszerűség, és a sportosság párhuzamosan érvényesül.”
Na, mármost, hogy Prokop mester sportos jelenség-e, annak eldöntését Önökre bízom.
Ami a sportszerűséget illeti, abban gondolom, egyetértünk: úgy tűnik, nem ismeri ezt a fogalmat.

Akkor hát két dolgot biztosan megállapíthatunk:
1. A sport két legfontosabb értéke közül minimum az egyikkel biztosan nincs tisztában.
2. Ebből következően, van még hová fejlődnie.

A kérdés adott: sikerülni fog?