Imago

Újabb szomorú napra virradt a sportvilág. 34 éves korában színfarktusban meghalt ifj. Ocskay Gábor, kilencszeres magyar bajnok jégkorongozó.

Eurosport 2009-03-25

Jómagam éppen egy orvosi rendelőben hallottam meg a hírt. „Ez szörnyű!” – fogadott a doktornő, mire én csak annyit tudtam kinyögni, hogy az élsport nem egészséges, sőt időnként kifejezetten veszélyes is lehet. „Ezt tudjuk ,de akkor is túl sok mostanában a tragédia!” – állította.

Sajnos, igaza van. Kolonics György, Fehér Miklós, Bánka Kristóf, Zavadszky Gábor, Zsiborás Gábor, s még sorolhatnánk a neveket, mind szívelégtelenség következtében, aktív sportolóként veszítette életét.
Felmerül a kérdés, meg lehet-e előzni ezeket a tragédiákat?
Egyik napilapunkban Papp Lajos professzor, a neves szívsebész nyilatkozta, hogy vannak olyan rejtett betegségek, amelyeket még a gondos orvosi vizsgálatok sem mutatnak ki.

Ugyanakkor nyilvánvalóan vannak olyanok is, amelyeknek a felderítésére van, vagy volna esély. Ocskay Gábor esetében 2004-ben szívizom-betegséget állapítottak meg. A játékos orvosi kezelést kapott és négy hónap kényszerpihenőt tartott. Ezt követően azonban újra játékengedélyt kapott, és tagja volt a magyar hoki legnagyobb sikerét, az A-csoportos tagságot kivívó magyar válogatottnak is. A híradások szerint az Alba Volán játékosa folyamatosan járt orvosi ellenőrzésre, amelyek nem mutattak ki rendellenességet.
Nem lehet tehát okosat mondani ilyen helyzetben.

Marad a megdöbbenés, s a kérdés, mégis, mikor jut el oda az orvostudomány, hogy pontosabb képet tud alkotni a páciens állapotáról? Vagy mikor lesznek olyan eszközök az orvosok kezében, amelyek megfelelnek a kor követelményeinek?

Sok szó esik manapság arról, hogy a magyar sport tudományos és egészségügyi hátterét is erősíteni kellene. Csak eszembe jut, az olimpiai bajnok kenus Vajda Attila edzőjének nyilatkozata, mely szerint ő stopperral és számolással állapítja meg milyen terhelést kell kapnia versenyzőjének –merthogy nem is álmodhat másról.
Ennek a párosnak a tehetségét mutatja, hogy így is a csúcsra értek.
De azért ne ezt a kényszerhelyzetet tekintsük követendő mintának.
Nem tudjuk, hogy Ocskay Gábor életét meg lehetett volna-e menteni. Csak azt tudjuk, hogy a mai élsport által megkövetelt terhelést csak arra fizikailag, lelkileg és egészségügyileg is teljesen rendben lévő versenyzők tudják elviselni.
Ebben óriási felelőssége van a sportolónak, az edzőnek, a sportvezetőnek és az orvosoknak is.
„Azért ha elmegy úszni, ne csak a mennyiségre, hanem a keringési rendszer felpörgetésére is figyeljen. Ésszel persze!” – bocsátott el a rendelésről doktornő.
Ebben nem lesz hiba, lévén, hogy én már nem élsportolóként mozgok.
Ebben a helyzetben egyébként nem is szeretnék az lenni.
Mert túl veszélyes.
S ez nagyon nagy baj…
Ifj. Ocskay Gábor 187-szeres magyar válogatott volt.
Nyugodjon békében!