Scanpix

Láttak már pingvint hasra esni? Tanítani való, ahogy kihasználja pillanatnyilag nehéznek tűnő helyzetét. A császárpingvinek soha véget nem érő vándorlásuk során az Antarktisz jégmezőin számtalan alkalommal zúgnak hasra, ám nem fognak padlót!

Apró szárnyacskáikkal eveznek, hajtják magukat s hason csúszva haladnak tovább a cél felé, hogy aztán talpra álljanak. Pontosan ugyanezt tették az elmúlt években, és az elmúlt idényben különösen, a világ legnagyszerűbb jégmezőin, az NHL pingvinei, a Pittsburgh Penguins is. Stanley Kupa és az Eurosport magyar csapatának elismerése lett a jutalmuk.

A 2000-es évek elején a csőd szélére került a franchise. A város csak ígérgette az új csarnok építését, a klub halmozta az adóságokat. Mitől is lett volna biztos az előrelépés, amikor a csapat is csak vergődött az 1961-ben átadott, 17 000-es Mellon Arénában akkoriban csupán 11 877 néző figyelte átlagosan a meccseket – negatív ligarekord arrafelé – és újra előjött a major sportágakban állandó betegség, a kis piac szindróma. (Pittsburgh városa csupán 330 000 lakost számlál, igaz, a széles metropoliszt két és fél millióan lakják.) A csődközelbe jutó klub már összepakolt, hogy „Acélvárosból” Houstonba, Kansas Citybe, vagy Oklahoma Citybe költözzön. Elhasalás 1.

Ekkor lépett újra színre az ember, aki a várost, a megyét egyedül megmozdította jó pár alkalommal az elmúlt 20 évben. A jégkorong történetének egyik legnagyobbja, Mario Lemieux, és az általa fémjelzett társaság szerezte meg a Penguins tulajdonjogát. Csak 1 példa, hogy mekkora tisztelet övezi őt arrafelé! A Mellon Aréna címe Pittsburghben: Mario Lemieux tér 66 (a legendás egykori főpingvin visszavonultatott mezszáma).

És hogy meddig ér el a keze? Világ, láss csodát, színrelépése után szinte azonnal megszületett az egyezség az új, 325 milliódolláros csarnok megépítéséről, amely mellé odaállt a város, a megye és Pennsylvania állam vezetése is. A Consol Energy Centerben kezdi majd a Pens a 2010-11-es szezont, cserébe 30 évig Pittsburghben maradnak. Hosszútávon tehát megoldódott a probléma, de Lemieux a közép- és rövidtávú célokról sem feledkezett meg. (Újra színre lépésében némi szerepet játszhatott SuperMario bűntudata is, hiszen 2000-es, rákbetegsége leküzdése utáni visszatérésekor az ő horribilis fizetése erősen megviselte, sőt gazdaságilag lejtőre küldte a klubot. Igaz, akkor már nem csupán játékos, tulajdonos is volt – példátlan módon a liga történetében -, úgyhogy szinte egyik zsebéből másikba pakolta át a dollármilliókat.)

Rövid távon Fortuna is besegített, hisz a csapat példátlan módon 4 egymást követő évben az 1., vagy a 2. helyen választhatott a drafton. Így került a csapathoz a Stanley Kupa győzelem fő letéteményesei közül Marc-Andre Fleury (2003/1. – végy egy jó kapust!), Jevgenyij Malkin (2004/2. – Ovecskin mögött), Sidney Crosby (2005/1. – az új főpingvin) és Jordan Staal (2006/2.).

Közülük Malkin esete a legérdekesebb. Megszerzése után ugyanis 2 évig nem mehetett Pittsburghbe az orosz ligával, illetve csapatával, a Metallurg Magnitogorszkkal folytatott viták miatt. Úgy tűnt, a Pens elpocsékolta vele remek draftcéduláját, hisz hiába szerzett nagyszerű játékost, nem vethette be, így a csapat nem lett jobb. Elhasalás 2.

Igen ám, ennek is köszönhetően újra első helyen választhattak, és jöhetett az új Lemieux-nek tartott „Sid the Kid Crosby”, aki azóta felnőtt a vezérpingvin szerephez és az új, Captian Crosby becenévhez. Aztán Malkin is dobbantott orosz csapata finnországi edzőtáborából, és némi fájdalomdíjért (200 ezer dollárról pusmogtak) cserébe megkezdte NHL karrierjét, mint az orosz hoki utolsó disszidense.

Szépen alakultak a dolgok, a csapatot okosan, a fizetési sapka alatt erősítgették, építgették a két szupersztár körül, és Crosbyék is termeltek rendesen. Mindezt címeik tömkelege bizonyítja. A 2006-07-es év parádés lett kettőjük számára: Malkin lett az év újonca, Crosby pedig legifjabb hokisként lett pontkirály, MVP, és a társak szavazatai alapján a liga legjobbja. 4 cím, egy csapatban. De ketten kevesen voltak, a csapat már a playoff első körében kiesett. Elhasalás 3.

2007-08-ra beleerősítettek, immár több lábon állt a gárda. Crosby sérülését is elbírták, megszerezték a szlovák ászt, Marian Hossát, és már a Stanleyről álmodoztak. 10 év után először nyerték meg az Atlanti Divíziót, az Ottawa, a NY Rangers és a Philadelphia legyűrésével pedig 16 év után először nyerték meg a keletet, a Prince of Wales trófeát. A franchise 3. nagydöntőjére készült, az első kettőt a nagy Mario Lemieux vezetésével 1991-ben és "92-ben megnyerték. Most azonban a detroiti sztárcsapat, a Red Wings volt erősebb, 4-2-vel a Penguins újra elbukott. És elvesztette Hossát is, aki úgy érezte, Detroitban jóval több esélye lesz kupát nyerni. Elhasalás 4.

A 2008-09-es idény aztán hasra esések és feltápászkodások egész sorozatát hozta. Az elbukott nagydöntő miatti csalódás okán visszafogottan kezdődött az idény, majd néhány sérülés után még rosszabb lett a szitu. Amikor aztán a döntős csapat a 10. helyen állt keleten, 5 pontra a rájátszástól, már kevés volt a hason csúszkálás, drasztikus lépés kellett. Február közepén edzőt váltottak, és a 2005 óta a klubot szolgáló, és nagydöntőbe vezető Michel Therrientől elköszöntek. Az újhullámos Dan Bylsma, a mindössze 38 éves újonc edzőt nevezték ki a csapat élére. Az új seprű takarított is rendesen, míg korábban a csapat alig több mint 50%-kal szerénykedett 57 meccsen 59 ponttal, Bylsma 25 meccsen még 40 egységet szerzett a Penguinsszel, 80%-os teljesítményt nyújtva. A jó finissel a csapat megszerezte a keleti 4. helyet, vagyis a pályaelőnyt a playoff első körére. Malkin mindeközben első lett a kanadai táblázaton, és hajszállal maradt csak le cimborája és honfitársa, Ovecskin mögött az MVP címért zajló versenyben.

A rájátszás első körében a pennsylvaniai rivális Philadelphia ellen sokáig minden OK-nak tűnt, ám 3-1-es Pens vezetésnél, a Mellon Arénában a csapat összeesett és 3-0-ra veszített. Ráadásul a 6. meccsen Philadelphiában is hamar 3-0 lett a Flyersnek (ekkor az utolsó 6 gólt a párharcban a Philly szerezte), és nagyon úgy tűnt, 7. meccs lesz. De a hasra eső pingvinek tovább siklottak, Talbot verekedést provokált, a csapat észhez tért, és 5 gólt lőtt válasz nélkül (Crosby kettőt). A Pittsburgh 4-2-vel továbbjutott.

A 2. kör csodapárharcot ígért a Washington Capitals ellen, és az is lett belőle. A liga 2 legnagyobb sztárja, Ovecskin és Crosby is mesterhármassal rukkolt ki a második meccsen, de a Capitols őrizte a pályaelőnyt és 2-0-val kezdett. A következő 3 meccset viszont a Penguins nyerte, kettőt is hosszabbításban Letang illetve Malkin hirtelen halálos góljaival. Utóbbi az 5. meccs végén már azt jelentette, meccslabdája lesz a Pittsburghnek odahaza a 6.-on. Igen ám, de ezúttal Steckel ütött gólt 4-4 után a hosszabbításban, és a Washington a fővárosba költöztette a párharcot a mindent eldöntő 7. meccsre. A Penguins megint padlóra kerülhetett volna, hiszen ilyet idegenben nyerni rendkívül nehéz küldetés, pláne egy otthoni blama után. De Crosbyék nekiláttak, és káprázatos játékkal, valamint a kapitány 2 góljával 6-2-re győztek, és pingvintáncot lejtettek a végén.

A konferenciadöntő sima ügynek bizonyult, a Carolina ellen egyre simább meccseken nyert a csapat 4-0-ra. A másodikon 7, a harmadikon 6 gólos fesztivált rendeztek Malkinék. Jöhetett az újabb nagydöntő, naná, hogy a tavalyi bajnok Detroit Red Wings (és a korábbi társ, Marian Hossa) ellen, a Stanley Kupáért.

Az első két detroiti mérkőzésen nem sok keresnivalója volt a Pittsburghnek, két 3-1-es vereség lett a vége, úgy, hogy Crosby pontot sem szerzett. 0-2-ről pedig 38 éve nem nyert csapat a döntőben (1971-ben a Montreal tette meg), de a Pens nem adta fel. Odahaza életre keltek, és a 3. meccsen Talbot két góljával és Malkin 3 gólpasszával 4-2-re nyertek (Crosby is elkezdte egy assziszttal), pont annyira, mint a 4.-en. Itt már minden ász villogott: Malkin, Crosby és Staal is 1+1-gyel zárt, a csodagólt pedig Kennedy ütötte egy olyan összjáték után, amelyet szemmel alig lehetett követni, még lassítva is. Úgy tűnt, újra összeállt a csapat, erre mi történt az 5. meccsen Detroitban?

Teljes összeomlás, 5-0 a Red Wingsnek, padló. Innen már nincs visszaút – gondolták sokan. De a hasra vágódás megint nem szegte a pingvinek kedvét, evickélni kezdtek újra, a csapat nagyon akart, Fleury remekül védett, és főleg a védekezésnek köszönhetően 2-1-re nyerték a hatodikat. 7. meccset idegenben a döntőben csupán kétszer nyert csapat a liga történetében (utoljára a "71-es Canadiens), a major sportágakat tekintve pedig 30 éve nem volt erre példa. Semmi nem szólt a Pens mellett, csupán az, hogy 1979-ben épp egy pittsburghi csapatnak, a basebollozóknak, a Piratesnak sikerült. Meg most a Penguinsnek! Max Talbot második harmadbeli duplájával, jó védekezéssel, és a remeklő Fleuryvel egészen valószínűtlen módon felértek a csúcsra, 25 éve először nyert bajnokságot az előző évi döntő vesztese. Hogy megérdemelten, nem lehet vitás! Kétszer álltak fel 0-2-ről a playoffban, kétszer győztek hetedik meccsen idegenben, és minden pofon, kudarc után megerősödve, összeszorított foggal javítottak a következő meccsen.

Jevgenyij Malkin szinte hihetetlen módon, első oroszként lett a rájátszás MVP-je, valamint évtizede nem látott 36 ponttal (14 gól, 22 gólpassz) pontkirálya. Crosby 15 góllal playoff gólkirály, és minden idők legfiatalabb csapatkapitányaként lökte feje fölé a Stanley Kupát, amelyre immár harmadszor vésték föl a Pittsburgh Penguins nevét.

Az acélvárosi státuszát már régen levetkőző, de eme imázstól nehezen szabaduló Pittsburghöt manapság új becenéven, a „bajnokok városaként” emlegetik, hisz az NFL győztes Steelersnek is az USA legélhetőbb városa /az Economist magazin kutatása alapján/ az otthona. A szurkolók és a város is jól döntöttek, amikor kitartottak a Penguins mellett, hisz a rájátszás során sokszor mindössze 15 perc alatt elkapkodták az összes jegyet a hazai meccsekre. A pingvinek pedig bebizonyították híveiknek, nincs az a pofára esés, amelyből ne lehetne tovább haladni, megerősödni. Ha másképp nem, evickélve az NHL jegén, épp úgy, ahogyan Antarktiszon élő társaik teszik.

Amit ma megehetsz…

Dan Bylsma első bálozó zöldfülű edzőként nyert Stanley Kupát a Penguinsszel. Ezért mindent megragadott, még a babonába is belekapaszkodott. Hírlik ugyanis, hogy a csarnokba menet minden hazai meccs előtt megállt a Qdoba nevű étteremnél, és evett egy ancho chile barbecue disznóhúsos burritót. A burritóevést követő meccseken csaknem tökéletes - 22 győzelem, 1 vereség – a csapat mérlege, tehát a babona működött.

Bár az edző állítja, nem igazán hisz az efféle dolgokban, inkább a szurkolók a babonásak. Őt a meccsek előtti rutincselekvések nyugtatják meg, és ezeknek vált részévé a burritóevés.

Ha csak ezen múlik, a következő idényben várhatóan megnő a disznóhúsos burritó fogyasztás mennyisége a jégkorongedzők körében. Kedves éttermek, szakácsok: jó lesz felkészülni!