Reuters

Az Eurosport szerkesztőségének szavazása alapján április hónap legjobb csapata a magyar jégkorong válogatott lett.

Nehéz szavakkal leírni, hogy miért tartják, tartották az előző hónap legnagyobb sportteljesítményének a magyar férfi jégkorong válogatott ljubljanai szereplését. Ott volt ugyanis a győri női kézilabdázók menetelése (BL-elődöntő) vagy a veszprémi férfi kézisek BL-negyeddöntője is, de a csapatteljesítményt elnézve mégis a divízió-I-es világbajnokságon második helyen végzett együttesre érkezett nálunk a legtöbb szavazat. Gyanítom, ha nem csak a szerkesztőségben lett volna ez ügyben voksolás, sokan (jó, nyilván nem Győrben és Veszprémben) akkor is a jéglovagokat hozták volna ki elsőnek. Olcsó magyarázat lehetne a „Vajon miért?” kérdésre az, hogy „Igen, mert szeretik őket a szurkolók”. Pedig tényleg így van, hiszen eredménytől függetlenül garantált volt, hogy a szlovéniai világbajnokság is igazi hoki ünnepet hoz majd a magyar szurkolók és a csapat számára.

A nemzetközi mércével mérve szűk kiválasztási rendszerre támaszkodó, némely posztokon már a korosodás jeleivel küszködő, de a fiatalításban még nem mindenekfelett hívő (bár Ted Sator szövetségi kapitány már bátrabban nyúlt a fiatalokhoz, mint a szapporói sikerkapitány, Pat Cortina) magyar válogatott Ljubljanában is helytállt és azokat az értékeket csillogtatta, amelyek jellemzőek voltak rá az elmúlt néhány év sikerei alkalmával. A közönség pedig ezúttal is díjazta az elszántságot, a küzdeni akarást, a csapat érdekében végzett önfeláldozó teljesítményt. A nyitómeccs (Dél-Korea ellen „csak” 4-2 ide) döcögősebb játéka után az előzetesen kemény ellenfélnek tartott Lengyelország (6-0), majd a szintén egyre erősebb kerettel rendelkező Nagy-Britannia (2-0) sem jelentett akadályt a mieinknek. A csapat elsősorban a jó védekezésnek köszönhetően hozta meccseit, a két nehéz ellenfél között pedig a horvátok (8-0) sem találtak be a kitűnően védő Hetényi Zolinak. A csoport utolsó meccsén, a feljutásról döntő Szlovénia elleni találkozón aztán (sajnos) véget ért a szlovéniai tündérmese, így egyelőre Szapporó marad egyedüliként a magyar jégkorong sport csodavárosa.

Az Ocskay Gábor tragikus halála után gerincében megroppantott magyar válogatott már a tavalyi zürichi A-csoportos világbajnokságon is bizonyította lelki erejét, hiszen a Ladányi Balázsra, Palkovics Krisztiánra, Szélig Viktorra, Szuper Leventére épülő együttes kis híján pontot szerzett a szlovákok és a fehéroroszok ellen is. A sok csatát megélt „öregek” életük álmát valósították meg az „A”-csoportba kerüléssel, a bennmaradásra azonban reális esélyük így sem volt. A magyar jégkorong némiképp megfiatalítva (ld. Hetényi Zoltán, Kóger Dániel, Nagy Gergő, Sofron István szereplése) is megmutatta igazi erejét Ljubljanában, egyben jelezve a jövőben követendő (és a nálunk most még előrébb tartó szlovénok által már régebb óta követett) irányt. Az utánpótlásra (a székesfehérvári akadémia létrehozása reméljük csak az első fecske lesz) építve, tudatos sportágfejlesztéssel elegyítve ez a sportág soha nem látott magasságokba juthat el. A tehetség, az elszántság már most megvan a fiúkban és szerencsére szurkolókban, a teljesítményt reálisan értékelni képes szimpatizánsokban, támogatókban sincsen hiány.

Ez utóbbi témakörhöz engedjenek meg egy személyes történetet is. Hosszú évek óta rajongok a sportért, de magam sem gondoltam volna, hogy életem egyik legnagyobb helyszíni sportélménye egy 9-0-s magyar vereséghez lesz köthető. Márpedig a tavalyi „A”-csoportos világbajnokságon rendezett Kanada elleni mérkőzés örökké emlékezetes lesz nem csak a játékosok pályafutásában, de sok szurkoló számára is. A zürichi, egészen pontosan a kloteni csarnokban végig érezhető volt a csapatot körülvevő szeretetet, a szurkolók által a vereség ellenére biztosított fantasztikus hangulatot. Sokakkal egyetemben én is láthattam a zürichi rendezők döbbent arcát, amint a kilencgólos vereség után fél órával (!) is zúgott a csarnok a „szép volt fiúk” rigmustól. A csapat és a szurkolók egymásra találásnak fontos üzenet értéke volt, még akkor is, ha a kiesés után ennek az ünneplésnek már talán kisebb volt a visszhangja idehaza. A magyar jégkorong válogatott egy éve Zürichben (és most Ljubljanában is) elérte azt, hogy új típusú szurkoló-csapat kapcsolat alakuljon ki. A magyar sportéletben megszokott, „ha nyerünk, örülünk, ha nem, mi vagyunk a világ legrosszabbjai” mentalitás helyett ugyanis egészséges önértékelés, reális tervezés, a sportteljesítmény feltétlen tisztelete az, amit ezek a játékosok elértek és kivívtak maguknak a pályán és azon kívül is.

Fiúk, maradjatok továbbra is ilyenek, szerények, céltudatosak, a saját sportágatokért mindent feláldozók. Az igazi szurkolók szívében ti bajnokok vagytok, eredménytől függetlenül. Ezért (is) tiétek áprilisban a hónap csapata elismerés.