Eurosport

• További információk :
• Rossi kilencedszer

Talmácsi keringője

Szó, ami szó, Talmácsi Gábornak eseménydús éve volt. A gyorsasági motorkerékpáros világbajnokság elmúlt hat évtizede során sok minden megtörtént már, de a magyar versenyző körüli hercehurca is méltán kerül be a különleges események közé.

S ez nem biztos, hogy jó.

Talmácsi Gábor 2007-ben világbajnok lett a 125 köbcentiméteres géposztályban, 2008-ban azonban már nem úgy alakultak a dolgai, ahogy szerette volna. Mindenki abban reménykedett, hogy 2009-ben, a 250 köbcentiméteres kategóriában új korszak kezdődik a pályafutásában. Persze nem a vb elsőség, hanem tanulás, és néhány jó eredmény volt az elvárás. A kezdés biztató volt, Talmácsi, Jorge „Aspar” Martineznél maradt, aki létrehozta a Balatonring Teamet.

Néhány verseny után azonban robbant a bomba, Talmácsi nem utazott el a franciaországi versenyre, mert addigra kicsúcsosodtak az addig rejtett ellentétek. Tény és való, Talmácsi nem kapta meg a beígért, és a szerződés szerint neki járó második motorját, így a vártnál nehezebb volt a helyzete. Ezt a problémát azonban alighanem megoldották volna, a szerződésbontásnak (merthogy ez is megtörtént) nem ez volt a fő oka.

Hanem a médiajogok, amelyeknek a pontos mibenlétére a mai napig nem derült igazán fény. Amelyek nyilván nagyon fontosak - ezt Martinez is megerősítette Budapesten – s amelyhez közvetlenül, vagy közvetve föltehetőleg komoly pénzösszegek (szponzorok kiszolgálása stb.) is kapcsolódnak.

Summa summarum, kenyértörésre került sor. Talmácsi év közben motor, csapat, és szerződés nélkül maradt, úgy tűnt komoly bajba kerülhet, hiszen az ügy mindenütt nagy vihart kavart. Még az is benne volt a pakliban, hogy be kell fejeznie a pályafutását.

Menedzsere, Stefano Favaro azonban – nem tudom, ismeri-e a kifejezést – igazi huszárvágást csinált. Addig tárgyalt, szervezett, amíg Talmácsit év közben be tudta juttatni a MotoGP-s Scott Racinghez, így a magyar versenyző egyszer csak a pokolból a mennybe jutott. Mire észbe kapott, máris Valentino Rossiék társaságában húzta a gázt.

Később persze kiderült, a tömérdek szponzorpénz csak arra volt elég, hogy Talmácsi versenyezzen, de arra már nem, hogy a csapata egy ütőképes motort adjon alá. Ez persze nyilván nem csak pénzkérdés, hiszen sem a Honda lehetőségei, képességei, sem a csapat szakértelme nem volt megfelelő. Mégis, a hazai néző azt látta, hogy a sok pénzért MotoGP-be juttatott magyar, a mezőny végén szenved.

Talmácsi számára ez így is hatalmas élményt és tapasztalatot jelentett, és persze sporttörténelmet is írt, de valahol törvényszerű volt, hogy ez a furcsa esztendő így alakuljon. Nem lehet áldozatok, adott és kapott sebek nélkül másfél év alatt a 125-ből a MotoGP-be ugrani.

Lehet persze, hogy ennek így kellett történnie. (Bár sokaknak erről egészen más a véleménye, a drasztikusabban fogalmazók szerint Talmácsi és (vagy) menedzsmentje, hibát hibára halmozott ebben az időszakban.) Én várnék a véleményalkotással, mert valós értékelést csak Talmácsi pályafutásának végén végezhetünk.

Amely remélhetőleg még odébb van, noha kétségtelen, hogy a 2010-es Moto2-es projekt (a 250-es kategóriát felváltó, új, 600 köbcentiméteres géposztály) is kisiklott menet közben. Az Aprilia az év végén jött rá, hogy mivel mindenki Honda motorblokkokkal fog versenyezni (ezt már egy éve tudta mindenki!) neki nem érdeke vázat készíteni a versenyzőknek. Ezzel nemcsak Talma, hanem többek között Martinez úr tervei is kútba estek. Jelenleg Talmácsiék (is) keresik azt a vázkészítő céget, amellyel mind pénzügyileg, mind szakmailag érdemes megállapodni.

Szóval, ez a 2009-es esztendő igencsak viharosan alakult Talmácsi számára.

A saját, és az érte szurkolók érdekében kívánom, hogy a következő éve sokkal simább legyen. Tanult idén annyit, hogy az egy életre elegendő. Csak aztán kamatozzon is ez a tudás…