Eurosport

Már-már látom magam előtt, ahogy Schmitt Pál kötényben a vaksz után nyúl, jobb kezében Tagscherer Zoli léce, éppen hozzálátna a munkához, amikor Babati Lajos közbelép, mint mindig, és kikapja a kezéből a léceket. Mégsem járja, hogy a MOB elnöke végezze a kétkezi munkát.

A magyar olimpiai csapat ugyanis vakszmester nélkül utazott el a téli olimpiai játékokra, ami meglepőnek ugyan nem meglepő (sőt inkább az ellenkezője lenne az), de azért jól mutatja, hogy a magyar sportvezetés mennyire veszi komolyan a téli játékokat. Több napilapban megjelent már, hogy hány versenyző és hány vezető utazik Vancouverbe, mi az Eurosport részéről nem szeretnénk a sok-kevés vitában állást foglalni, mindössze annyit jeleznénk, hogy fontosabbnak érezzük mondjuk egy vakszmester utaztatását egy elnökségi tagénál. Vagy akár egy elnökénél is.
Mint ahogyan az egész téli olimpiát is fontosabbnak érezzük annál, mint amilyennek azt a MOB és a mindenkori magyar sportvezetés tekinti. És nem csak azért, mert mi itt az Eurosporton ismételten napi 24 órában az olimpiával foglalkozunk majd, hanem azért, mert egész egyszerűen többet érdemel. Ha körülnézünk a világban, akkor mindenki sokkal inkább érzi a helyét a téli játékoknak, mint mi. Mert a telet azt érezni kell. Mindegyik téli sportág egyre nemzetközibbé válik. Senki nem fog meglepődni, ha egy lengyel nyer majd sífutásban, vagy egy cseh alpesi síben. A világnak az a fele, amelyikhez tartozni szeretnénk, már régen nem takaródzik azzal, hogy nincsenek hegyei, meg hasonlók, mert hegyei ugyan kétségtelenül nincsenek, de már határai se nagyon.

Az, ami ma Magyarországon történik, az a téli sportágak gyakorlatilag teljes ignorálása az él a versenysportból. Gondoljunk csak a jégkorongozókra, akik gyaníthatóan a legeslegtöbb örömet okozták a magyar sportkedvelőknek az elmúlt évtizedben, és mégsem kaptak annyi pénzt az adófizetők sportra szánt forintjaiból az elmúlt tíz évben, mint amennyibe egy erős közepes úszó felkészítése került.
És itt most nem Cseh Laciékat akarom bántani, már csak azért sem, mert ők az erős közepes fölött vannak jóval, hanem a magyar sport aránytévesztésére szeretném felhívni a figyelmet.

Nyilvánvalóan soha az életben megközelítőleg sem fogunk olyan eredményeket elérni a téli olimpiákon, mint a nyári játékokon, de ettől még be lehetne látni, hogy vannak más fontos dolgok is, vagy uram bocsá’ fontosabbak, mint mondjuk egy olimpiai nyolcadik hely párbajtőrvívásban vagy kötöttfogású birkózásban. Gondolni arra, hogy például az a három síző, aki kijutott az olimpiára, azt a félmillió vagy még több magyar sízőt képviseli, aki telente felcsatol. Olyan eredménnyel, amilyennel - jelen körülmények között ilyenre futja, vakszmester nélkül például- de ez még nem jelenti azt, hogy ezeket a körülményeket kéne konzerválni. Be lehetne mondjuk látni azt is, hogy nem normális dolog, hogy itt ez a nagy hó már jó ideje, és nincs egy hely Budapest környékén, ahova el lehetne menni egy jót sífutni. Pedig annál egészségesebb sportág aztán kevés van. Barátkozni azzal, hogy a télen sportolni nem úri huncutság, hanem az egyetemes sportkultúra, fontos, rettentő fontos része. Meg a többi.

Mi itt az Eurosportnál talán mindenkinél jobban tudjuk, hogy mi magyarok mennyire szeretjük a téli sportokat. Mi kapjuk a telefonokat, minket kérdeznek a síugró versenyek esélyeiről, a biatlonról, minket ér az a megtiszteltetés, hogy megmutathatjuk önöknek milyen például Wengen,Kitzbühel, milyen egy négysáncverseny, vagy egy tripla lutz.
Hogy milyen az olimpia.
Péntektől 17 napon át, éjjel-nappal.