Olimpiai játékok
11/06/2010 - 10:04 - Updated 11/06/2010 - 13:43The Pars Krisztián Affair

A történetnek három szála van.
Legalább.
Az első szál a Krisztián által is hangoztatott, és abszolút érthető, megérthető - innentől semmi értelme a doppingelenőrzéseknek – mondatoktól, egy bizonyos athéni éjszakát felidézéséig terjed. Mindenki keresi a választ a miértre, illetve arra, hogy ha ők (mármint a fehéroroszok) igen, akkor mi miért nem. A választ is tudja mindenki. Benne rejlik magában a feltett kérdésben. És mindenki együtt is érez Krisztiánnal a végsőkig.
Ettől még azt hiszem le kéne írnia végre valakinek, hogy bár most bizonyára sokan irigykednek a fergeteges belorusz sportdiplomáciára, de ettől még senki sem szeretne egy olyan diktatúrában élni, ahol dollármilliókat áldoznak az emberek pénzéből arra, hogy doppingoló sportolókat tisztára mossanak. Mert azt - és ez már a másik szál - senki sem gondolhatja komolyan, hogy Deviatovszkij és Tyikhon azért maradhatott ezüst illetve bronzérmes amiért annak idején Athénban Tyler Hamilton olimpiai bajnok. Hamilton - úgy tartják - nem bukhatott, lévén amerikai, őtőle egy pillanatra sem vették el az érmét. A fehéroroszoktól viszont igen.
Csak nekik most visszaadták.
Illetve hát ügyvédek visszaszerezték. És picit távolabbról szemlélve, innentől, nem azt kell mondani, hogy mondjuk Rashid Ramzi (1500 méteren nyert ugyanott, de lebukott) doppingolt, hanem azt, hogy Rashid Ramzinak nem volt elegendő pénze arra, hogy megfizesse a megfelelő ügyvédeket. Tapintható a párhuzam a doppingolás egyik alaptézisével, miszerint is megbukni csak azok buknak meg, akiknek nincs elegendő pénzük a legfrissebb szerekre.
Csak itt egy nagyságrendekkel elkeserítőbb dimenzióról volna szó.

És akkor, ott van még, egy pillanatnyilag elhanyagolhatónak látszó, hosszú távon azonban igenis fontos száll. Miszerint is az eset egy Olimpián történ, azonban egy atlétika nevű sportágban. A rossz fény nem a Nemzetközi Sportdöntőbíróságra (CAS), még csak nem is az NOB-ra vetül, hanem magára a sportágra. Azon belül is a kalapácsvetésre. Ott sokkal komolyabb a presztízs veszteség várható, pedig ők döntést az ügyben nem is hozhattak, nincs is sok közük hozzá. A döntést itt a CAS hozta, mely költségvetését jelentős részben a NOB finanszírozza, és ameddig ez így lesz, az efféle döntéseket, nehéz lesz úgy szemlélni, mintha egy független bíróság hozta volna, bármennyire is szeretnék ezt így láttatni.
És éppen ezért nagyon nehéz lesz a döntést értelmezni is.










