From Official Website

• További információk :
• A balesetek napja

Véget ért a chilei kaland

A Dakar rali megmaradt versenyzői – az utolsó chilei napra már majdnem megfeleződött a mezőny – holnaptól újra Argentínában porolnak majd.

Sok jó, és sok kevésbé jó dolgot is hozott ez a néhány – főleg az Atacama – sivatagban eltöltött – nap. A motorosoknál két fő esemény borzolta a kedélyeket, Marc Coma szabálytalan kerékcseréje, és az olasz Luca Manca hatalmas balesete.

Manca, akinek ez az első Dakarja, életveszélyes sérüléseket szenvedett egy bukásban. A legutóbbi hírek szerint viszont lassan stabilizálódik az állapota, de hogy milyen kilátásai vannak, azt még nem tudjuk. Csak reméljük, hogy maradandó károsodás nélkül, teljesen fel tud épülni súlyos sérüléséből.

Marc Coma úgy tűnik, már felépült a megrázkódtatásból, amelyet a versenybíróság döntése okozott neki. Történt, hogy a leghosszabb, 600 km-es szakaszon idegen segítséget vett igénybe (nem versenyzőtárstól kapott új kereket), és ezért 6 óra időbüntetést kapott.

A derék katalán hőbörgött egy darabig, de aztán a legjobb módját választotta annak, hogy visszanyerje a becsületét: elkezdte nyerni a szakaszokat. Olyannyira belejött, hogy pályafutását tekintve most már 11 szakaszgyőzelemnél tart – összesen csak 14 motoros van a világon, aki legalább ennyit nyert.

A quadosoknál is volt egy hasonló eset. Az argentin Marcos Patronellit – szintén idegen segítség igénybevételéért – 3 óra időbüntetéssel sújtották – így elveszítette az első helyét. Később azonban a versenybíróság visszavonta a büntetést (úgy tűnik, Patronelli igazolta magát) így visszaállt az eredeti sorrend. Az autósoknál Stephane Peterhansel problémája (széttörő kardántengely és féltengely) alapvetően befolyásolta a verseny végkimenetelét.

Noha Peterhansel azóta is szorgalmasan nyeri a szakaszokat, a verseny a Volkswagen házibajnokságává vált. Sainz az utolsó chilei szakaszt végre megnyerte, így megint egy kis lélegzethez jutott az őt szívósan üldöző Nasszer al Attijahhal szemben. A katari versenyző 3 szakaszt nyert, és még a végső győzelmet is megszerezheti, de Sainz nagyon jól bírja gyűrődést. Mark Miller a harmadik helyen biztosít – VW egyelőre nagyon jól áll.

Azért motoszkál bennünk a kisördög: ha nincs Peterhansel balszerencséje, akkor is ennyire nyugodtak lennének?

Aligha, hiszen a francia kitűnően megy, nagyon egybenőtt a BMW-vel.

A kamionosoknál is egyértelmű a helyzet: csak a Kamaz nyerhet. Csagin cár egyelőre uralkodik, olyan nagy az előnye, mint a Vörös-tér.

Ami pedig a pályákat illeti: úgy tűnik, hogy a szervezők időnként alábecsülték a nehézségeket. Előfordult, hogy az időjárás (köd) miatt halasztani kellett rajtot, és rövidíteni az útvonalat. Ezzel együtt, a pályakijelölés jobb, mint az első alkalommal. Az, hogy az Atacama-sivatagban sokat kellett menni, telitalálat. A hatalmas kőtenger, az afrikaitól eltérő tulajdonságú dűnék nagy élményt, és különleges feladatot jelentenek- ez is rendben van.

A túl sok kieső, a súlyos sérülések, a haláleset, már nem- bár kétségtelen, hogy ezek nagyrészt nem az ő hibájukból következtek be.
Szóval, másodjára a dél-amerikai dakar rali már kezdi megtalálni önmagát.
Ebből a szempontból kár, hogy állítólag jövőre a rali visszatér Afrikába.
Kicsit sajnálom az argentinokat és a chileieket, mert nagyon ráharaptak erre a kalandra. Most még boldogok, de lehet, hogy a verseny után nagyon szomorúak lesznek.
Ja, és hogy mit jelent a címben szereplő anziksz szó?
Képeslapot.
Az én chilei képeslapom ilyen. Kicsit távolságtartó, mégis lelkesedő, bíráló, de elismerő.
Hát az Önöké?