Vajon mi vesz rá egy izompacsirtát arra, hogy egy aprócska vázszerkezetre, mínusz egynehány fokban, ráhasaljon, és embertelen tempóban, egy percen át kockáztassa az életét?

Vajon mi vesz rá egy izompacsirtát arra, hogy egy aprócska vázszerkezetre, mínusz egynehány fokban, ráhasaljon, és embertelen tempóban, egy percen át kockáztassa az életét?

A válaszom nagyon egyszerű. Nem tudom! Pedig már 1882-ben ismert sporttevékenység volt a skeletonozás. De azt jobban megértem, hogy angol katonák jobb szórakozás híján csúszkáltak Davos és Klosters között, mint azt, hogy a 21. században, intelligens emberek, testi épségüket veszélyeztetve repesztenek néhány milliméterrel a jég fölött kedvtelésből, vagy inkább sportolói szenvedélyből. Érdekes dolog ez. Mennyi nyugodt sport van: snooker, biliárd, golf, darts és a többi. Bár, ha jobban meggondolom, akkor ezek sem olyan nyugodt sportok, csak annak látszanak. Az említett sportágakban az ember elfolytja az indulatait, a sekeletonnál viszont az adrenalin megengedett dolog és menetközben végig üvöltözhet is az ember, a célban pedig össze-vissza csapkodhatja a jeget. Most akkor melyik a jobb?

A skeleton név megválasztása roppant izgalmas. Egészen a 19. századig kell visszamennünk az időben. Kanadában ’toboggan’ volt először a neve. A Skandináv országokban, de leginkább Norvégiában ’Ake’, majd a norvég halászoknál ’Kjaelke’, ami gyakorlatilag azt jelenti angolul, hogy ’Skeleton’, tehát ’váz’ vagy ’keret’.

A történelem, egy bizonyos Mr. Child-ot tart számon, mint első skeletonost. 1892-ben meglepte a barátait egy fémszerkezettel, amit azonmód ’Skele’ becenévvel illettek. Bizonyára minden történetnek megvan a maga romantikus szála. Több száz év elteltével meg nem mondom, hogy a norvég halászok ’Kjaelkéje’, vagy Mr. Child-ék ’Skeléje’ volt az első igazi megnevezés. Azt hiszem mindig a lényeg, a lényeg.

A lényeg pedig az, hogy 1906-ban - nem messze Magyarországtól -, már Osztrák Bajnokságot rendeztek Bécs közelében, a hegyekben. (Mintha akkor még Monarchia lett volna. Na jó ezt hagyjuk.) Ami még ennél is fontosabb, hogy 1923-ban megalakult az első, a sportággal foglalkozó, szövetség (FIBT). 1926-ban pedig, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is elismeri a FIBT létezését.

Ha ugrunk egyet az időben – legyen hármasugrás, mert sosem érünk a végére -, akkor máris 2002-ben vagyunk. Négy évvel ezelőtt, az amerikai, Jim Shea lett az olimpiai aranyérmes. Shea már visszavonult, úgyhogy koncentráljunk Gregor Staehlire, Jeff Painre, Chris Soule-ra, Duff Gibsonra, Kristan Bromley-ra és az olimpiai ezüstérmes Martin Rettl-re.

Feltűnően több nevet lehet felsorolni az esélyesek között, mint a hölgyeknél. Ennek magyarázata, hogy az urak mezőnye valamivel kiegyensúlyozottabb. Talán a nagy hőség teszi, vagy épp a dermesztő hideg, de, ha a férfiaknál valaki egy picit is kihagy, az már sosem térhet vissza az élre. A fent említett nevek közül, bárki lehet befutó, már csak azért is, mert a két Olimpia között ők alkották a mezőny krémjét, apró kihagyások nélkül.