Az olimpia nyolcadik napján a férfi skeletonosok kerültek sorra, Cesana Pariolban. Természetesen az uraknál is több esélyesről beszélhettünk a verseny előtt, ám a férfiaknál valóban minden megtörténhetett.

Az olimpia nyolcadik napján a férfi skeletonosok kerültek sorra, Cesana Pariolban. Természetesen az uraknál is több esélyesről beszélhettünk a verseny előtt, ám a férfiaknál valóban minden megtörténhetett.

Az összes szánkósport közül ebben a számban a legkiegyenlítettebb a mezőny, itt a legnehezebb megtippelni az első három helyezettet. Azzal, hogy az amerikai Zach Lund szervezetében oda nem illő anyagot találtak az illetékesek és emiatt nem lehetett tagja hazája olimpiai csapatának, az aranyra esélyesek száma máris egyel kevesebb lett. A világkupa első tizenöt helyezettje közül, a többi tizennégy viszont tiszteletét tette a rajtnál és mindenre el volt szánva a győzelem érdekében.

Délután fél hatkor került sor az első futamra, melynek végén már kezdett körvonalazódni az a névsor, melyre majd a második futam után minden skeleton rajongónak illik sokáig emlékezni. Az egyes és a kettes rajtszámmal két brit fiú indult – Adam Pengilly és Kristan Bromley – és mindketten kitűnő idővel értek le a célba, még Gregor Staehli is csak mögöttük érkezett. A kilencediknek induló, kanadai, Jeff Pain jött, látott és repesztett egy 58 másodpercen belüli időt – pontosan 57,98-at -, ami ekkor pályacsúcsnak számított. Mindenki elkönyvelte, hogy a kanadai indul majd utoljára a második futamban és mindenkinek igaza lett. Történt ugyanis, hogy érkezett egy albertai tűzoltó, megdöntötte Pain rekordját és az élre állt. Duff Gibson – mert róla van szó – egy elképesztő 57,80-as idővel vette át a vezetést és vette a nevére a pálya rekordját is egyben.

Este hétkor jöhetett a második menet. Ekkorra előkerült a harmadik kanadai – Paul Boehm -, aki javított az előző futamhoz képest, ezért jogosan reménykedhetett a jobb eredményben, azonban a végén mégis lecsúszott a dobogóról. Staehli mester menete következhetett és az idei világkupa második helyezettje nem hibázott. Salt Lake City után másodszor kaparintotta meg a bronzérmet jelentő harmadik helyet. A két brit fiú túlságosan elóvatoskodta a második fordulót és rengeteget rontva estek sokkal hátrább, mint az első futamban. Már csak a két kanadai várakozott arra, hogy másodszor is lecsúszhasson ezen a könnyűnek egyáltalán nem nevezhető pályán. Előbb Painen volt a sor és kérdéses volt, hogy tud e válaszolni Gibson kitűnő idejére, mert a győzelemhez rekord kellett és ő ezt pontosan tudta. Ahogyan a mezőny nagyobbik részének, úgy neki sem sikerült javítani az előző idején, sőt tizennyolc századot még rontott is. Gibsonnak tehát már csak egy biztonsági menetet kellett produkálnia ahhoz, hogy a dobogó legmagasabb fokára állhasson, ám Cesana Pariolban nagyon nehéz biztonságban célba érni. Az egykori bobos másodjára sem hibázott és megnyerte a második menetet is esélyt sem adva senki másnak.

Duff Gibson megszerezte hazájának a második aranyat Torinóban, magának pedig a legelsőt. Az egykori bobos 1998-ban nyergelt át a skeletonra és biztos, hogy nem bánta meg, hiszen ő lett az olimpiák történetében a legidősebb sportoló, aki egyéni sportágban győzni tudott. A 39 éves bajnok az eredményhirdetés utáni sajtótájékoztatón bejelentette visszavonulását az aktív sporttól. Ő tényleg a csúcson hagyta abba. Jó pihenést Duff!