Eurosport

• További információk :
• Andreas Kofler a Négysáncverseny bajnoka

A síugróknál három számban avatnak olimpiai bajnokot a vancouveri olimpián, a csapatversenyben Ausztria az egyértelmű favorit, a két egyéni verseny győztesére viszont szinte lehetetlen tippelni

A síugró versenyek a kezdetektől (1924) részei a téli olimpiák programjának. Az eleinte csak egy sáncon rendezett olimpiai versenyprogram 1964-ben bővült, ekkortól kezdve két egyéni versenyszámban, a nagysáncon és a normál sáncon rendeznek versenyeket. A csapatverseny az 1988-as, Calgaryban rendezett olimpián szerepelt először a programban, azóta pedig már mindig három versenyszámban avatnak olimpiai bajnokokat ebben a sportágban. Az olimpiai szerepléseket tekintve kiemelkedik a négyszeres győztes finn Matti Nykaenen, aki az 1988-as téli olimpián mindhárom síugró versenyszámban győzött, ami egyedülálló bravúr ebben a sportágban. Az eddigi olimpiákon nagyon kevesen, csak Nykaenen (1984, 1988 - nagysánc) és a norvég Birger Ruud (1932, 1936 - nagysánc) voltak képesek címet védeni síugrásban. A finn csodaugrón kívül eddig egyetlen olyan versenyző volt csupán, aki egy olimpián két egyéni versenyt is megnyert, talán sokan emlékeznek a svájci Simon Ammann 2002-es meglepetés győzelmeire.

A vancouveri olimpia síugró versenyeinek helyszíne a Callaghan völgyben található Whistler Olimpiai Park lesz, ahol csodás környezetben találhatóak a kifejezetten az olimpiára tervezett ultramodern síugró sáncok. A K-125-ös illetve K-95-ös sáncokat 2007 decemberében adták át, ahol az ezt követő évben Kontinentális Kupa, egy évvel később pedig már Világkupa versenyeket is rendeztek. A próba olimpiának is tekinthető versenyek 2009 januárjában az osztrákoknak sikerültek a legjobban, hiszen a mindkét napon győztes Gregor Schlierenzauer mögött Thomas Morgenstern és Wolfgang Loitzl is gyűjtött egy-egy ezüstérmet. Bár a kanadai szervezők eredetileg két, a játékok után elbontható sáncban gondolkoztak, végül mégis megmaradnak majd a whistleri sáncok. Habár a létesítményt síugrásra csak a téli időszakban lehet használni (hiszen nem rendelkezik műanyag borítással), de a tervek szerint a további években is rendeznek majd itt Világkupa versenyeket.

Az esélyeket latolgatva a február 22-ei csapatverseny tűnik a legegyszerűbbnek. Kevés olyan, a síugrást figyelemmel kísérő ember van ugyanis manapság, aki nem az osztrákokat jelölné meg elsőszámú favoritnak. A két korábbi összetett Világkupa győztessel (Morgenstern, Schlierenzauer) és két Négysáncverseny győztessel (Loitzl, Kofler) rendelkező sógorok hátországa is kiváló, hiszen Martin Koch, vagy a korábbi északi összetettes David Zauner is kitűnő formában versenyez az elmúlt hetekben. Utóbbi kettő persze lehet, hogy a bőség zavara miatt az olimpiai csapattagságról is lemarad, amennyiben viszont elviszik őket Vancouverbe, a csapatversenyben kitűnő csereemberek lehetnek. Az egyetlen kockázat talán abban rejlik az osztrákok számára, hogy a csapatversenyt a két egyéni küzdelem után rendezik. Az önbizalomra kiemelten építő sportágban ugyanis az esetleges gyengébb egyéni eredmények (amire ennyi jó ugró mellett viszonylag kicsi az esély) megbonthatják Alexander Pointner tanítványainak véd- és dacszövetségét. A csapatverseny dobogójáért már jóval nagyobb tülekedés várható, a szezon első versenyén ezüstérmet szerző németek, a tavalyi vb-n második helyen végző norvégok vagy akár az idén kifejezetten gyenge egyéni eredményekkel rendelkező finnek is odaérhetnek. Számolni kell a vb-bronzérmes japánokkal és a meglepetésre mindig kész oroszokkal is, de azon sem lepődhetne meg senki, ha az élete utolsó olimpiájára készülő Adam Malysz vezette lengyelek is érmet szereznének majd.

Az egyéni versenyek (február 13. és február 20.) esélyeinél nehéz okosságokat mondani, még akkor is, ha mindenki tisztában van vele, hogy a tavalyi és az idei Világkupa sorozatot egyaránt uraló Gregor Schlierenazuer – Simon Ammann páros toronymagas favoritja az olimpiának. Azt viszont a svájci tudja talán a leginkább (Salt Lake City óta), hogy egy olimpián minden lehetséges. Nyolc éve Ammann az abszolút esélytelenségből előretörve nyert két aranyat, megelőzve a mindenki által a dobogóra várt Malysz-Schmitt-Hannawald hármast. Ha mégsem a „tuti tippek” jönnek be, akkor bármelyik, a végső csapatba bekerülő  osztrák ugró (pl. Kofler, Loitzl, Morgenstern) odaérhet a győzelemre. A finneknél pillanatnyilag csak az egy év kihagyás után kiváló formában visszatérő Janne Ahonenben van benne a győzelem lehetősége, a norvégok közül pedig Anders Jacobsen és Johan Remen Evensen szerezhet érmet. A norvégok négy évvel ezelőtt Lars Bystoel révén egy síugró aranyat elvittek, az időközben visszavonult, kikötői balhéiról ismert ugró távollétében most még kevesebb esélyük van az aranyra, mint a torinói olimpiai idején volt. A lengyel szurkolók Adam Malysz formajavulásában (Hannu Lepistöe edző mágiájában) bíznak, no meg abban, hogy a sors valamit visszaad kedvencüknek abból, amit Salt Lake Cityben elvett az akkor csúcsformában lévő (de „csak” ezüst- és bronzérmet nyerő) kedvencüktől. A szlovén Robert Kranjec, a francia Emannuel Chedal a legjobb tíz közé kerülésre feltétlenül esélyes, éremszerzésük viszont már igazi szenzáció lenne. A nagy talányt a németek jelentik, akik jól kezdték az idei szezont (Pascal Bodmer Kuusamoban ezüstérmes volt), de ezt követően inkább a kellemetlen sérülések voltak előtérben, sőt a közelmúltban az évek óta végzett fogyókúrát szapuló Martin Schmitt kétségbeesett nyilatkozatai uralták csak a címlapokat. Werner Schuster edző másfél éves munkája alaposan felkavarta az állóvizet a német csapaton belül, ha a „zacc” leülepszik az elkövetkező hetekben, akkor abból még bármi kisülhet.

Magyar síugrók utoljára az 1968-as olimpián szerepeltek Grenoble-ban (Gellér László és Gellér Mihály), a sportág jelenlegi itthoni helyzetét ismerve nem meglepetés, hogy Vancouverben nem szurkolhatunk majd hazai ugrókért. A cikk végén egy kis gondolatbeli játékra invitálom Önöket az Eurosport fórumára, ahol tippelhetnek Önök is a síugró versenyek végeredményeire. Én megteszem itt a tippjeimet, amelyek az alábbiak:

Normál sánc: 1. Thomas Morgenstern (AUT), 2. Adam Malysz (POL), 3. Johan Remen Evesen (NOR)

Nagysánc: 1. Gregor Schlierenzauer (AUT), 2. Simon Ammann (SUI), 3. Thomas Morgenstern (AUT)

Csapatverseny: 1. Ausztria, 2. Németország, 3. Oroszország