dpa

• További információk :
• Zakopanei életképek

Vannak olyan építmények, sportlétesítmények, amelyek hosszú időre egy-egy város, jelképéül szolgálnak. Ilyen lehet a napokban átadott új Holmenkollen síugró sánc is.

Eiffel-torony, Szabadság-szobor, Big Ben – csak néhány példa arra, hogy egy építmény mennyire hozzájárulhat egy város arcképének, hírnevének meghatározásához. Maracana stadion, Wembley, Madison Square Garden, Old Trafford – egy másik kiemelés, amely a fentihez hasonló megközelítéssel a sport szempontjából híres és rangos épületeket tartalmaz. A téli sportokat ismerők és szeretők számára a Holmenkollen név hasonlóan jól cseng. A norvég főváros, Oslo külvárosában található helyszín az északi sí sportok (sífutás, északi összetett, síugrás) bölcsőjének számít. Az első síugró versenyeket már 1892-ben megrendezték az itt található dombon, ahol az idők folyamán számos legendás ugró ért el kiemelkedő sikereket. A Holmenkollen otthont adhatott az 1952-es oslói olimpia síugró versenyeinek (125.000 néző előtt ugorhattak akkor – te jó ég !), három északi sí-világbajnokságnak (1930, 1966, 1982), itt rendezik hagyományosan a síugrók Északi Turné elnevezésű versenyének az utolsó állomását, az északi sportágak képviselői pedig évről-évre találkoznak itt egymással a Világkupa sorozat keretein belül. A következő kiemelkedő sportesemény a 2011-es északi sí-világbajnokság lesz. A rendezési jogot 2006-ban a norvégok csak úgy kapták meg a Nemzetközi Síszövetségtől (FIS), ha vállalták, hogy a XXI. századra már méreteiben és infrastruktúrájában is elmaradott létesítmény helyett egy vadonatúj sáncot építenek.

Az annak idején csak egy külvárosi dombon kialakított sáncot az idők folyamán már tizennyolc alkalommal átépítették, utoljára 1982-ben volt komoly változtatás. A környezeti adottságok és a pillérek így is irreális magassága miatt azonban tovább már nem bővíthető létesítményt ezúttal teljes mértékben újjáépítették, a modern kor követelményeinek megfelelővé tették. A korábbi sáncot (amely évtizedekig volt Oslo jelképe) 2008 áprilisában rombolták le és a helyére az elmúlt 17 hónapban egy 220 millió eurós (!) beruházás keretein belül építettek másikat. A költségek a sánc komplexumhoz tartozó kiszolgáló létesítmények és a hozzá tartozó sífutó pályarendszer modernizálását is magukban foglalták, de ettől függetlenül az új sánc így is a világ legdrágább ilyen jellegű építménye lett. A norvég főváros másik legismertebb látványossága is a sánchoz köthető, itt van ugyanis a világ legrégebbi (1923 óta működő) símúzeuma, amelyet évente 1,2 millió ember keres fel. A múzeum természetesen most már az új sáncban üzemel tovább. A Holmenkollen sánc ismertsége és jelképpé válása a létesítmény speciális helyzetéből is következik, a sánc ugyanis a norvég fővárosra kínál csodás panorámát, ráadásul Oslo szinte minden pontjáról látható. Az építési pályázat is tartalmazott erre vonatkozó kitételeket, olyan pályaműveket vártak, amelyek építészeti szempontból is jelentős, a főváros felől nézve egyedi látványosságot nyújtó kompozíciót álmodnak meg.

A pályázaton egy dán tervező iroda ötletét ítélték meg a legjobbnak, így az ő terveik alapján valósult meg az új hipermodern létesítmény. A dánok koncepciójának két fontos eleme van, az egyiknek megfelelően palacsintasütő szerű (eddig még nem látott) formát alakítottak ki, a „sütő pereme” pedig egyben a szélfogó háló egészen eredeti integrálását is jelentette a sáncba. Az igazi jelképpé válás érdekében pedig egy hatalmas fénycsóvát is megálmodtak a sánc tetejére (ahova természetesen a korábbi Holmenkollen sáncokhoz hasonlóan a látogatók most is feljuthatnak majd egy kis borzongásra), amely a hegyre merőleges irányban világítva már kilométerekről is látható módon jelzi mindenki számára, hogy itt egy különleges dolgot lehet látni.

A norvégok számára a sánc jelentőségét jól érzékelteti, hogy az új Holmenkollenbakken (bakken = sánc) avatásán összesen 7.000 néző jelent meg március harmadikán és tekintette meg Anette Sagen első hivatalos ugrását. A világ egyik legjobb női síugróját a norvég médiában elvégzett közvélemény kutatás és össznépi internetes szavazás alapján jelölték ki a megtisztelő feladatra. A norvégok számára a síugró sport jelentőségét és fontosságát viszont az a felhajtás és kisebbfajta botrány mutatja a leginkább, ami az avatás előtti napon robbant ki. Történt ugyanis, hogy bár norvég utánpótlás korú ugrókból álló csapattal akarták tesztelni a sáncot (nehogy az avatásnál valami előre nem látható dolog történjen), amikor megjelent a kétszeres világbajnok és olimpiai bronzérmes Björn Einar Romören. A 29 éves ugró (aki egyébként Sagen mögött a második legtöbb szavazatot kapta a norvég szurkolóktól) pedig máig tisztázatlan okból és indíttatásból maga is leugrott a sáncról, miközben Sagen éppen Japánból, egy Kontinentális Kupa versenyről repült hazafelé a másnapi hivatalos ceremóniára. A norvég média persze ráharapott a témára és most már Romören nevével hozzák összefüggésbe a sánc „szüzességének” elvételét. Romörent már el is tiltották (sem Lahtiban, sem pedig Kuopioban nem indulhat el az Északi Turné versenyén), a Magyarországról nézve talán ártatlan cselekedet miatt pedig (főleg a feminista szervezetek) kis híján hazaárulóként kezelik őt Norvégiában.

A Holmenkollen sáncot végül hivatalosan felavató Anette Sagen amúgy a történelmi ugrásakor 106,5 méternél ért földet, de hogy a sáncon lehet ennél jóval nagyobbat is ugrani, azt jelzi, hogy fiatalokból álló előugró csapat legjobbja, a 21 éves Rune Velta 141 méterig jutott. Az új sáncot persze nem csak álló képeken, hanem az Eurosport képernyőjén is megtekinthetik a síugrást kedvelő magyar nézők. A síugró Világkupa sorozat idei utolsó versenyét ugyanis március 14-én élőben közvetítjük majd Oslóból. Az első képek alapján ítélve érdemes lesz velünk tartani, a norvégok ugyanis tényleg ultramodern és korszakalkotó létesítményt hoztak létre.