Imago

• További információk :
• Nem akármilyen meglepetések

Ronnie O'Sullivan két és fél év után nyert ismét pontszerzőt

Azt hiszem, nem csak Ronnie O'Sullivan feltétlen hívei szurkoltak annak, hogy a sportág legnépszerűbb alakja végre nyerjen egy tornát. 2010 őszén járt legutóbb pontszerző döntőjében, és azóta csak önmaga árnyéka volt. Az utóbbi néhány hónapban viszont magára talált, és látszott rajta, hogy ismét győzni akar. Most kijött neki a lépés.

A German Masters döntőjében nem számított egyértelmű esélyesnek O'Sullivan. Nemcsak azért, mert kisebb betegséggel játszott egész héten. Sokkal inkább azért, mert ellenfele, Stephen Maguire hihetetlen koncentrációt mutatott a korábbi mérkőzésein. Két világbajnokot (Higginst és Murphyt) is nullára vert, ami már önmagában szenzációs teljesítmény. Ráadásul a remek formában lévő Trumpot is legyőzte, 2-4-ről fordítva.

Ráadásul kiválóan kezdett a skót snookeres, aki ugyancsak régen, közel négy éve nyert legutóbb pontszerzőt. Az első három frame-jét százas breakkel söpörte be, és a döntő első fele után 5-3-ra vezetett. Ő nyerte az első esti frame-et is, és már 6-3-as előnye volt. No de O'Sullivan kiegyenlített, 6-6 után átvette a vezetést, és nem is engedte ki a kezéből. 3-6-ról fordított 8-6-ra, tehát öt frame-et nyert egymás után, és Maguire ezzel nem tudott mit kezdeni.

Maguire egyébként már az első szakasz során idegesnek tűnt, annak ellenére, hogy magabiztosan vezetett. Estére pedig már nem viselte igazán jól a terhelés. Furcsának tűnhet, de O'Sullivan mentálisan jobban bírta a hosszú csatát.

A háromszoros világbajnok ezzel 23-dik pontszerző tornagyőzelmét aratta, és nagy lépést tett a legjobb 16 között maradás felé. Igazán különleges volt, hogy a végén az öklét rázta, amit egyre inkább megszokhattunk másoktól, de O'Sullivan-től tán még soha nem láttunk ilyesmit. És ez a győzni akarás, ha megmarad, igen jól jöhet neki április-május tájékán. Nyilatkozatából:

„Fantasztikus mérkőzés volt, és csodálatos volt a hangulat. Minden tiszteletem Stephené, aki remek játékos. Már egy ideje azon gondolkodtam, hogy nyerek-e még valaha pontszerző tornát.”

„Örülök, hogy ismét versenyben vagyok a tornagyőzelmekért, és örülök, hogy a legjobb játékomat nyújtva ilyen pillanatokban lehet részem. Ez egy csodálatos pillanat, függetlenül attól, hogy ott leszek-e Sheffieldben.”

És Maguire: „Jól játszottam egész héten, és jó érzés, hogy versenyben voltam a győzelemért. Úgy éreztem, hogy vagy nagyon jól kell játszania annak, aki le akar győzni, vagy nekem kell eldobnom a meccseket. Legyőztem John Higginst 5-0-ra, és Shaun Murphyt 6-0-ra, tehát valamit jól csináltam. Most mégsem vagyok boldog attól, hogy döntőbe jutottam.”

Maguire még hozzátette azt is, hogy a legszívesebben leugrana egy hídról, de azért ennyire nem tragikus a helyzet. A jövő héten Welsh Open, két héttel később World Open Kínában, tehát lesz bőven lehetőség a tornanyerésre. Ha megmarad a formája.