Reuters

Gyorskorcsolya – másként

Más volt ez az olimpia, mint ahogy megszoktuk, vagy, ahogy vártuk. Sok olyan esemény történt, amely szokatlan, meglepő, vagy méltatlan volt az ötkarikás játékokhoz.

Kezdjük is ez utóbbival. Emberemlékezet óta nem fordult elő, hogy a jégfelújító gép vagy, ahogy nálunk nevezik, Rolba (persze az olimpián más cég, más nevű masinája dolgozott) főszereplővé lépjen elő. Márpedig itt megesett ez a csúfság, hogy a jégfelújítási szünet egy órán keresztül tartott, mert Rolbánk elektronikája megmakacsolta magát, és sima jég helyett terepjeget varázsolt a pályára. Mind a kettő, merthogy a tartalék gép is elromlott.

Történt mindez több ezer néző, köztük Juan Antonio Samaranch, és Jacques Rogge, a NOB korábbi és jelenlegi elnökének jelenlétében. S persze több milliónyi tévénéző szeme láttára.

Kínos, nagyon kínos. S jellemző a derék kanadaiak mentalitására, hogy Ottavio Cinqunta, a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (ISU) elnökének kérdésére, miszerint mikor lesz ebből használható jég, közölték, hogy másnap.

Más kérdés, hogy Cinquanta ebbe nem nyugodott bele, és addig verte az asztalt, míg elő nem hozták a sufniból a harmadik tartalék gépet (amely nem az olimpiai hivatalos szállítójának masinája volt), amely megoldotta a problémát.

Mi pedig közben azon kajánkodtunk itthon, hogy nagyon szívesen kölcsönadnánk a Kisstadionbeli Rolbát, mert az biztos nem bolondulna meg a kanadai fél-télben.

Aztán itt voltak a váratlan versenyzői-edzői hibák. Az egyik orosz versenyzőt azért kellett kizárni, mert a váltásnál akadályozta ellenfelét, a német Karin Mattscherodtot meg azért, mert külső pályán korcsolyázva felrúgott a kanyarban egy belső bóját – tehát pályát rövidített. Pedig már vagy két éve, hogy az ISU nagyon szigorú ebben a tekintetben, de úgy látszik, ez még mindig gond. Az eleséseket már meg sem említem, mert ez benne van a sportágban.

De a csúcs, Sven Kramer edzőjének, Gerard Kempkersnek a hibája volt. Nyilván mindenki ismeri a történetet – olyan még nem volt, hogy valaki azért bukjon el egy olimpiai aranyat, mert az edzője rossz pályára irányítja őt. Szegény Kramert ki kellett zárni a 10000 méteres versenyből, amelyet egyébként teljesen megérdemelten megnyert volna.

S ezzel már el is érkeztünk a mázlistákhoz, esetünkben a Kramer kizárása után győztessé előlépő dél-koreai Li Szeung-Hun-hoz (Lee Seung-Hoon). Már az ezüst is meglepetés lett volna tőle, hát még az arany.

Ugyanilyen szerencsés volt Annie Frisinger. A német sztár a térdsérülése miatt egyéniben nem számított esélyesnek –és ez a versenyeken be is bizonyosodott. Ámde jött az üldözéses csapatverseny, amelynek az elődöntőjében utolsó, harmadik emberként majdnem elesett, így kis híján az amerikaiak jutottak be a döntőbe. Egy hajszálon múlott a németek továbbjutása, mint ahogy egy hajszálon múlott az olimpiai aranyérmük is.

Ők voltak a címvédők, de a döntőben a japán lányok a jégbe döngölték őket. Az utolsó kör előtt 1,14 mp volt Japán előnye, s ekkor már mindenki biztosra vette, hogy nyernek. Az utolsó 400 méteren azonban csoda történt, a japánok elfáradtak a németek meg hősies hajrában egyre jobban feljöttek. Sőt, a végén 0,2 mp-cel meg is előzték a japánokat, ami példátlan esemény. Ilyen szinten nem szokás egy körön belül ennyit veszíteni, vagy nyerni!

Friesinger el sem hitte a győzelmet, úgy örült, mint egy kislány. Társnői kikaparták az újabb olimpiai bajnoki aranyát – a döntőben az a Mattscherodt ment helyette, akiről már írtam, hogy egyéniben elbukott.

Voltak persze olyanok is, akik nemcsak szerencsével nyertek. A legváratlanabb eredményekkel a dél-koreaiak rukkoltak elő, akik soha ilyen jók nem voltak még, mint most- mindenki legnagyobb meglepetésére, halomba nyerték az érmeket. Három arany-és két ezüstéremmel a második helyen végeztek az éremtáblázaton. Csak a hollandok előzték meg őket, akik Kramer edzőjének betlije ellenére is három arany, egy ezüst és három bronzérmet szereztek, amelyhez kellett Ireen Wüst és Mark Tuitert váratlan győzelme is.

Feltétlenül ki kell emelni Martina Sáblikovát, aki esélyeshez méltóan, megnyerte a női 3000 és 5000 métert, és szerzett egy meglepetés bronzot 1500 méteren. A cseh versenyző úgy lett a világ egyik legjobbja, hogy odahaza, pálya híján nem is tud gyakorolni. Nem is olyan rég volt, hogy a cseh bajnokságot egy befagyott tó jegén bonyolították le – mert nem volt más lehetőségük. Sábliková és edzője Németországban, egy lakókocsiban lakva készül fel a világversenyekre.

Azt hiszem, erre mondják, hogy az ilyesmi a sport egyik nagy csodája.

Számomra éppen ezért az ő teljesítménye az egyik legnagyobb, a vancouveri olimpián.

Másképp nyert ő, mint a minden földi jóval ellátott hollandok, kanadaiak, vagy németek.

Szóval, hogy visszautaljak a címre, másként történtek most a dolgok, mint általában, és szinte semmi sem volt sima ügy.

Hanem inkább különleges.