Imago

Djibril Cissé második súlyos sérülése után tér vissza.

Emlékeznek a Franciaország-Kína barátságos labdarúgó-mérkőzésre a VB-t megelőzően? Az volt Zinedine Zidane utolsó találkozója hazájában, mégsem emiatt, hanem csapattársa súlyos sérülése miatt maradt emlékezetese ez az összecsapás. Cissé egy elsőre ártalmatlannak tűnő szituációban sérült meg, olyan súlyosan, hogy hónapokig harcképtelenné vált. Ismerkedjünk meg vele picit közelebbről.

Az elefántcsontparti származású labdarúgó 1981-ben született, Arles-ban. Édesapja, Mangue Cissé szintén labdarúgó volt, és elég jómódot biztosított a kicsi Djibril számára, egészen addig, amíg úgy nem döntött, visszatér hazájába. Édesanyja, Karidjata nem tartott urával, hanem maradt Franciaországban gyermekeivel. A villát egy lakótelepi lakásra cserélték, persze ez nem korlátozta Djibrilt abban, hogy kergesse a labdát. Egy helyi kiscsapatban figyeltek fel elképesztő sebességére, s ennek köszönhetően 11 éves korában már le is igazolta őt az Olympique Nimes gárdája. Három évig készült a nála idősebbek között, ekkor jött az AJ Auxerre ajánlata, amire nem mondhatott nemet. 1999-ben csapatával megnyerte a Gambardella kupát, ami a Francia kupa ifjúsági megfelelője. Közben bemutatkozott a felnőttek között, és ki más, mint Guy Roux, a klub élő legendája vetette be először. 2001-ben (nem sokkal U-18 Európa-bajnoki címe után) első gólját is megszerezte a francia élvonalban, a megsérült Stéphane Guivarch helyére állt be a Metz elleni bajnokin. 2002-ben gólkirály lett Paulétával holtversenyben, 22 találattal. Ezt követően a válogatottal és csapatával is kisebb-nagyobb sikereket ért el, majd 2004-ben, többek között a &bdquoLigue 1-ben" szerzett 26 góljának köszönhetően leigazolta a Liverpool.

Ettől kezdve vált igazán híressé. Sajnos az apropó nem volt a legszerencsésebb, 2004. október 30-án a Blackburn ellen eltört a síp- és a szárkapocscsontja is.

Ekkor nem az volt a kérdés, hogy mikor tér vissza, hanem, hogy visszatér-e egyáltalán. Cissé azonban másként gondolta. Olyan keményen edzett, és olyan hamar tért vissza, ahogy nagyon kevesen. A miként pedig nem akármilyen. Még abban a szezonban játszott azon a feledhetetlen Bajnokok Ligája döntőn, amelyet a Liverpool a sírból hozott vissza. Ráadásul a büntetőpárbajból Cissé is kivette a részét.

A következő idényben 33 bajnokin szerepelt Angliában, kilenc találatig jutott. A válogatottban számítottak rá, ezért lépett pályára Kína ellen 2006. május 30-án. Azon a találkozón ismét megtörtént a baj. Az azóta a Marseille-hez került támadó hasonló sérülést szenvedett, mint másfél évvel korábban, de ismét nem adta fel.

Ennek köszönhetően várhatta mindenki, hogy december 9-én legalább néhány percet kap a Marseille-Monaco összecsapáson. Így is lett, a 61. percben a Velodrome csodálatos közönsége fantasztikus tapssal köszöntötte a néhány perccel korábban hangos rigmussal követelt focistát, aki nem sokáig tétlenkedett. Negyed órával beállását követően már gólpasszt adott Niangnak, aki megszerezte a győztes gólt a hazaiaknak. Úgy tűnik, az idáig bukdácsoló Marseille játékosai, és szurkolói kezdenek egymásra találni. Ebben pedig nagy része van Cissének, hiszen érte mindenki szorított. (Csak a tényszerűség kedvéért, Cissé nemcsak egy asszisztot, de egy sárgát is elkönyvelhet, amiért elrúgta a labdát azt követően, hogy a játékvezető már sípolt les miatt. De hát, senki sem tökéletes&hellip)

Manapság, amikor nagyrészt mindenféle valóság-showk &bdquohőseiről" szól a média, amikor egyre kevesebb az érték, érdemes elgondolkodni Cissé történetén. Bebizonyította, hogy akarattal, elszántsággal, ha nem is minden, de majd" minden elérhető. Remélhetőleg egy év múlva nem a rehabilitáció során, hanem a pályán mutatott teljesítményéért, csodálja majd" mindenki. Ha valaki, ő megérdemli.