EFE

Félelmetes, hogy a spanyol triálosok mennyire rátelepedtek a nemzetközi mezőnyre. Sportnyelven szólva: sansztalan őket legyőzni.

Eurosport 2008-04-14

Az utóbbi években Adam Ragáról szólt minden. Mint egy madár, úgy röpdösött motorjával az akadályokon és senkinek sem volt esélye, hogy megközelítse őt. Csodával határos módon Takahisa Fujinami 2004-ben a szabadtéri-világbajnokságot elorrozta a spanyolok elől, de ezt kivéve semmi említésre méltó nem történt. Raga a fedettpályás-világbajnokságot 2003-2006-ig négy ízben nyerte meg, a szabadtérit pedig kétszer (2005, 2006). A GAS GAS versenyzője mindössze huszonhat éves, előtte a jövő, ám egyik pillanatról a másikra házon belülről érkezett számára a legnagyobb ellenfél.

Raga könnyed, látványos, mégis precíz stílusát felülmúlta, az akkor alig húszéves Toni Bou, aki egy csapásra a világ legjobbja lett. Ez a tény, mintha Ragát is megbénította volna, nem beszélve a többiekről. Az utóbbi két évben Bou vitte a prímet fedett pályán, amolyan kiütéses győzelmekkel, s szabadtéren is nyert már egy címet. Fujinaminak és a többieknek épp ez lett a veszte. Mire felnőttek Ragához, jött egy újabb üstökös. Pedig Fujinami, Cabestany vagy Lampkin semmivel sem rosszabb triálos, mint az említett két spanyol, mégis rendre elmaradnak tőlük.

Ha nemzetek bajnokságát rendeznek, akkor érdemes előre odaadni az aranyérmeket a spanyoloknak. Cabestanyval kiegészülve Bou-ék verhetetlenek és a múlt csillagai, mint például Lampkin, és a britek, csak árnyékuk önmaguknak. A kilencvenes évek sztárja, Dougie Lampkin aktív versenyző, és tizenkétszeres világbajnok volt, amikor azzal szembesült, hogy még nincs harmincéves, s keveset tud ahhoz, hogy a feltörekvő spanyolokkal felvegye a versenyt. Ettől kezdve a tisztes visszaesés következett: tavaly csak ötödik lett a VB-n, idén a fedett pályáson viszont még ennél is gyengébb, a hatodik.

Az említett világbajnokságon, az év elején Bou újabb leckét adott a mezőnynek. Mivel a portugáliai forduló nem került megrendezésre, így a spanyol hamar a feje fölé emelhette a trófeát. Raga bánatára egyszer kikerült a döntőből, s kénytelen volt a második helyet átadni Cabestanynak.

Tán jelzésértékű, hogy Raga vereséget szenvedett honfitársaitól. A korszakos zseninek kikiáltott triálos, emiatt keményen meghúzta a szabadtéri-világbajnokság kezdetét és két futam után holtversenyben Bouval az élen áll. Az Ettelbruckban rendezett nyitányon mindössze egy hibapont választotta el a két versenyzőt, ami leginkább annak köszönhető, hogy az első körben Raga elmélázott, s ezzel Bou kaparintotta meg a győzelmet. Viszont az írországi Bangorban már Raga diadalmaskodott, igaz csak kettő ponttal Bou előtt.

Remek viadalok várhatók a hátralévő tíz versenyen. Akik még nem láttak ilyen mérkőzést, azoknak feltétlenül ajánlom, hogy nézze az összefoglalókat. Rendkívül kellemes, baráti hangulatban zajlanak a futamok. A közönség a lehető legközelebb kerülhet kedvenceihez, netán még tanácsot is adhat egy-egy szakasz előtt. Emellett esztétikai élmény megfigyelni, amint a fizika törvényei ellen harcolnak a motorosok. Néha olyan magasságokba szökellnek, hogy az ember csak tátja a száját. Ugyanakkor az is megmagyarázhatatlan, hogy a nagyobb bukások után miért nem szenvednek sérülést a versenyzők. Olykor úgy tűnik, mintha darabokra törnék magukat, hiszen több akadályba is beütik a fejüket, a végén még a motor is rájuk esik, mégis leporolják magukat és mennek tovább. Igazi, szeretni való hősök, akik olyat tudnak, amit csak kevesen.

További cikkek:

Raga és a többiek