Baleset következtében életét vesztette Jeremy Lusk, a világ egyik legjobb freestyle motokrosszosa

Eurosport 2009-02-17

Február tizedike reggel. Mint minden nap, most is a netes híreken futok át először. Egy magyar hírportál már előző nap beszámolt Jeremy Lusk rettenetes balesetéről, melyben azt írták, hogy a costa ricai versenyen bekövetkezett bukás után az orvosok az életéért küzdenek. Igazából tegnap fel sem fogtam a hír súlyát, de ma reggel önkéntelenül az első dolgom, hogy a róla szóló híreket keresem. Semmit nem találok, ezért beírom a nevét a keresőbe. A találati oldalon az elsők között ötlik szemembe a Metal Mulisha oldalának linkje, benne pedig a „RIP Jeremy Lusk” felirat. A döbbenettől szólni se tudok, csak automatikusan kattintok. A csapat oldalán már kint a hivatalos közlemény: „Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Jeremy Lusk ma este 11:03 perckor belehalt sérüléseibe. Halálakor vele voltak szerető szülei, Chuck és Gina Lusk, csodálatos felesége, Lauren, …” Tovább már nem is olvasom, csak próbálom felfogni. A világ egyik legjobb FMX-ese, aki tavaly aranyat nyert az X-Gamesen, akit 2008-as teljesítménye alapján a TransWorld Magazin az év FMX versenyzőjének választott, és akit a barátai a kitartása, küzdőszelleme miatt csak Pitbullnak hívtak – ez az ember nincs többé.

A tényeket nem részletezném, halála körülményeiről több hazai portál beszámolt. Vesztét az a Hart Attack Backflip (egy hátraszaltó-kombináció) okozta, melyből már a 2007-es X Games-en is bukott, de akkor egy haja szála sem görbült. Elmondása szerint utána hónapokig nem merte újra megpróbálni. Azóta sok más trükkel együtt ezt is tökéletesen megtanulta. Tudta. Ebben a sportban azonban előbb vagy utóbb mindenki hibázik. A legjobbak is. Jeremy pedig egyike volt a legjobbaknak, de a hibáért ezúttal a legnagyobb árat fizette.

2008-ban elért szinte mindent, amit szabadstílusú motokrosszban el lehet érni. Az X Gamesen aranyérem freestyle-ban, ezüstérem a legjobb trükk versenyen, ugyanezekben a számokban dupla arany a mexikói X Gamesen, összetett harmadik hely az AST Dew Touron. Egy évvel ezelőtt az átlagos X Games-néző azt sem tudta, ki az a Jeremy Lusk. Akik hallottak róla, azok is maximum annyi tudtak, hogy ő Twitch haverja, aki hatalmas whipeket csinál. Kis hazánkban sokak számára még kevesebbet mond a neve. Ez a cikk talán segít, hogy egy kicsit megismerjék.

Háromévesen próbált először BMX-re ülni, de túl kicsi volt hozzá, így inkább csak tolta. Mivel az édesapja motorversenyző volt, mindig felülhetett a gépére, és együtt motoroztak. Négyévesen tőle kapta karácsonyra első motorját, egy PW50-est. Utána felváltva zúzott a helyi pályákon, ugratókon a BMX-szel és a motorral. 14 évesen döntött végérvényesen a motor mellett. Szuperkrossz versenyeken indult, de amint az első Crusty videót megnézte, az edzésnapok végén csak az ugrásokat gyakorolta. Nem nagyon ismert senkit San Diegóban, és már azon kezdett merengeni, hogy egyáltalán mit is akar ezzel az egésszel, amikor egy bizonyos Mike Burnett lehetőséget ajánlott neki egy kisebb freestyle turnén való szereplésre. Ottani versenyzőtársai révén jutott el Temeculába (Kalifornia), ahol megismerkedett Mike Metzgerrel. Az ő csapatához csatlakozott, majd jött az első Dew Tour verseny, és a szezon végén a negyedik lett összetettben. Akkor döbbent rá, hogy ebből akár meg is lehetne élni.

Metznek ezután volt egy elég rossz éve, sérülésekkel bajlódott, elpártoltak a szponzorok és a csapat lassan szétesett. Lusk azonban a Dew Tour versenyek alatt összebarátkozott Ronnie Faisttel és Jeremy „Twitch” Stenberggel, akivel egyébként korábban iskolatársak is voltak, így jól megértették egymást. Twitch vitte el aztán őt Brian Deeganhez, a Metal Mulisha nevű FMX társaság alapítójához, a sportág egyik keresztapjához. Összebarátkoztak, és Deegan egyszer csak helyet ajánlott neki a csapatban. Ahogy mondani szokták, a többi már történelem.

A baleset után Brian Deegan szintén ott volt a kórházban Lusk mellett: “Jeremy arra motivált, hogy jobb ember legyek, a legjobb barátom volt. Egy nap majd találkozunk, és újra együtt motorozunk.”

Régi barátja és csapattársa, Jeremy „Twitch” Stenberg így nyilatkozott: “Reméltem, hogy soha nem kell ilyesmit mondanom, de a múlt éjjel elvesztettem az egyik legjobb barátomat. Nem találom a szavakat. Még most is úgy érzem, ez csak egy rossz álom, amiből holnap reggel felébredek, és megyünk motorozni Jeremyvel. Nem tudom elhinni, hogy elment.”

A Luskhoz hasonló tetovált motorosokra hamar rásütik a „rosszfiú” bélyeget. Talán nem is mindig alaptalanul, hiszen előfordul, hogy aki ilyen sikereket ér el, elveszti a lába alól a talajt: partik, lányok, sztárallűrök. Jeremy Lusk ennek szöges ellentéte volt. Csendes, visszahúzódó fiú, aki igazából csak a barátok, ismerősök körében nyílt meg. De nem volt gond, ha valaki meg merte szólítani, bárkivel szívesen váltott néhány mondatot, mindenkihez volt egy jó szava. Szerető férj volt, a gimnáziumi szerelmét vette feleségül. Komolyan vette a munkáját. Nem bulizott, hanem keményen edzett, átlagban heti öt napot, és igyekezett egészségesen élni. Igazi sportember volt. Saját bevallása szerint sokat köszönhet az édesapjának és a feleségének. Apja megtanította, hogyan kell megbecsülni a munkával szerzett pénzt, Lauren pedig segített neki beosztani, Lusk szerint nélküle soha nem lett volna saját háza, és nem lett volna az év FMX-ese.

„Nagyon könnyű beleesni abba a hibába, hogy tehetséges vagy, nyersz egy versenyt, és azt hiszed, te vagy a király. A partin elszórod a nyereményed, és aztán az egész kezdődik elölről. Megértem, hogy ez így működik. Amikor megnyertem az X Gamest, úgy éreztem, hatalmas teher esett le a vállamról. Ilyenkor azt gondolnád, oké, most akkor lazíthatok. De ez nem így van. Lehetsz az a srác, aki nyer egy érmet és egy év múlva már senki nem emlékszik rá, vagy lehetsz az a srác, aki a sportág ikonjává válik.”

Az FMX veszélyes sportág, és az ilyen tragédiák mindig lovat adnak a kritikusok alá. Sokan hangot adnak ama véleményüknek, hogy ez az egész egy őrültség. Az úgynevezett extrémsportokat is hamar ebbe a skatulyába helyezik. Merthogy motorral, vagy bringával fejjel lefelé ugrálni veszélyes. Ez kétségkívül így van. De nem gondolom, hogy bármivel is veszélyesebb, mint 140-nel száguldani lefelé egy hegyoldalon síléccel, vagy éppen kerékpározni a városi forgalomban. Nemcsak a gyorsasági és extrém sportágakból, hanem a mindennapi életünkből is hozhatunk legalább ilyen veszélyes példákat. Ezek a versenyzők tudatában vannak a veszélynek, és nem öngyilkosjelöltek, ahogyan azt sokan gondolják. Azért élnek, amit szeretnek csinálni, ami örömet okoz nekik, és nekünk, nézőknek. Nagyon keményen dolgoznak és edzenek azért, hogy a legjobb teljesítményt tudják nyújtani. A sport és az emberi teljesítőképesség fejlődése azoknak a sportolóknak köszönhető, akik a határaikat feszegetik. Jeremy Lusk is közéjük tartozott, és nevét mindig a legnagyobbak között fogjuk emlegetni.

Jelez a telefonom, üzenet érkezett. Egy barátom éppen boldog születésnapot kíván nekem… Tényleg. Február tizedike van, a születésnapom. Az élet furcsa fintora. De ma nem tudok ünnepelni.

Nyugodj békében, Jeremy.

További cikkek:

Robbant a Bomba!