Eurosport

Legújabb filmjének forgatása közben életét vesztette a freeski úttörője, Shane McConkey

Még nincs két hónapja, hogy baleset következtében elhunyt a freestyle motokrossz egyik legnagyobb klasszisa, Jeremy Lusk, most újabb tragikus haláleset rázta meg az extrémsport társadalmat. Shane McConkey neve egyet jelentett az extrémsízéssel, az új határok feltétel nélküli kutatásával – a szabadsággal. A ski -BASE feltalálója az elmúlt 15 év legnagyobb hatású extrémsízője volt. Személyében egy kivételes sportember távozott az örök hómezőkre, hiánya pótolhatatlan az extrémsport-világ számára. Feleségén, Sherry-n kívül hároméves kislánya, Ayla gyászolja. 39 évet élt.

Shane az olaszországi Dolomitokban forgatta legújabb filmjét a Matchstick Productions számára. Barátjával, JT Holmes-szal készültek több új ski-BASE ugrásra Pordoi közelében.

A ski-BASE egy kevesek által ismert és még kevesebbek által gyakorolt sportág, amely a sílesiklást ötvözi a bázisugrással. A gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy a síző a hátán (csukott) ejtőernyőt viselve lesiklik egy olyan lejtőn, amely szakadékban végződik. Belesíel a szakadékba, ahol aztán kinyitja az ernyőt, és a szakadék alján landol. Ennek már továbbfejlesztett változata az, amit McConkey és Holmes is űztek. Amikor az ugró a lejtő végéhez ér, elrugaszkodik, általában több szaltót is csinál, majd leoldja léceit. Innen már nem különbözik a dolog egy „átlagos” bázisugrástól. Néhány másodpercnyi szabadesést követően nyitja az ernyőt, és érkezik a kiszemelt landoló pontra. Pontosan a szabadesés miatt fontos a sílécek leoldása. Az ugrók a szabadesés idejének meghosszabbítására sokszor ún. „denevérruhába” bújnak. Ez egy speciális, testhez simuló kezeslábas, melyen a lábak, valamint a karok és a felsőtest között a denevér szárnyaihoz hasonlatos módon plusz anyag van bevarrva. Amikor repülés közben az ugró a lábait és a kezeit széttárja, a kifeszülő szárnyfelület légellenállásának köszönhetően lényegesen megnövelheti a szabadesés idejét – és ami még fontosabb: sokkal jobban el tud távolodni a sziklafaltól. Shane McConkey ennek a sportágnak volt úttörője, hétszáznál több sikeres ugrást hajtott végre.

Az olaszországi kaland is jól indult. Előző nap már végrehajtottak egy sikeres ugrást, és a második napra kiválasztott útvonalon is minden körülményt gondosan ellenőriztek. Shane indult először. Végigsíelt a lejtőn, majd a lejtő pereméhez érve utánozhatatlan stílusában csinált egy dupla hátraszaltót. A baj ekkor kezdődött. Megpróbálta leoldani a léceit, hogy ne gátolják a denevérruhás repülésben. A kötéseket azonban (vélhetően valamilyen technikai hiba következtében) nem sikerült időben kioldania. Fejjel lefelé zuhant, így addig esélye sem volt nyitni az ernyőt, amíg a lécek rajta voltak, hiszen azonnal belegabalyodott volna az ernyő. Egyre gyorsuló, spirális forgással zuhant lefelé, de nem esett pánikba, végig a lécekkel küzdött. Végül sikerült leoldania őket. Azonnal átfordult az optimális szabadeső pozícióba, hogy nyithassa az ernyőt – addigra azonban elfogyott az idő, és a hóba csapódott, mielőtt kinyithatta volna. Azonnal életét vesztette. Az egész nem tartott tovább 12 másodpercnél. Ha csak 50 méterrel magasabb szikláról ugrik, túlélhette volna… már megint ez az átkozott „ha”…

Shane egész életében az arcvonalban volt. Két évtizednyi síeléssel a háta mögött generációkat motivált filmjeivel. Dolgozott a legendás Warren Millerrel, 1997 óta pedig felváltva Scott Gaffney, illetve a Matchstick Productions számára készítette a legvadabb filmeket. 1996-ban az ő kezdeményezésére jött létre a Nemzetközi Extrémsí Szövetség (International Free Skiing Association). Ez a szervezett indította el az első extrémsí versenysorozatot, melynek 1996-ban és 1998-ban világbajnoka lett. Ezt követte 1999-ben egy ezüstérem a téli X Games-en síkrosszban. 2005-ben Laureus Díjra jelölték az Év Extrémsportolója kategóriában. Az Eurosporton a YOZ Magazinban, valamint freeride versenyeink közvetítése alkalmával többször csodálhattuk kivételes stílusát, amint hasította a szűz havat valamely hegyóriás oldalán.

Shane McConkey vakmerő ember volt. Képes volt bármiről leugrani, amiről néhány másodpercig átélhette a szabadesés semmihez sem fogható érzését. Ő maga hangoztatta, sokak számára kihívóan, hogy a bázisugrásban nem létezik sérülés. Ez persze nem teljesen igaz, de valóban kicsi az esély a rontott ugrás túlélésére. Elmondása szerint az elmúlt 10 évben hatszor szenvedett olyan sérülést, amely a síszezonja idő előtti végét jelentette. A kérdésre, hogy az élmény megér-e ennyi sérülést, habozás nélkül igennel válaszolt. Azt mondta, hogy ha az elkövetkező tíz évben is hatszor kellene hamarabb befejezni a szezont sérülés miatt, akkor is vállalná, mert nincs jobb érzés lesiklani a hegyen, majd repülni a levegőben. Ez volt az ő filozófiája. E szerint élt és e szerint halt meg.

Van egy remek portréfilm Shane-ről, „There's Something About McConkey” címmel (2000 Scott Gaffney). A film végén Shane integetve belevigyorog a kamerába, majd hanyatt leveti magát egy hídról. Az ő rendezésében így ér véget a történet. Búcsúzzunk hát Tőle mi is így. Emlékét azonban örökre megőrizzük.

További cikkek:

Freestyle VB duál mogul