Labdarúgás
16/04/2009 - 13:04Szokás szerint
Sorozatban harmadszor került három angol csapat a legjobb négy közé a labdarúgó Bajnokok Ligájában, kicsiknek most sem jutott hely.
Egy héttel ezelőtt azt írtuk, meglepetések születtek a labdarúgó Bajnokok Ligája negyeddöntőinek első mérkőzésein. A visszavágókat követően már papírformáról kell beszélnünk.
Persze az nem volt benne a pakliban, hogy olyan mérkőzést rendeznek kedd este a Stamford Bridge-n, amilyet. A Chelsea kétgólos előnnyel folytatta a csatát, ám az előny hamar elolvadt, már csak az idegenben szerzett góljuk miatt álltak továbbjutásra Hiddink fiai a szünetben. A holland szakember pedig jó alaposan leszúrta játékosait, mert a folytatásban egy teljesen más csapatot láttunk, amely fordítani is tudott. Ekkor gondolta másodszor mindenki, eldőlt a párharc, csakhogy a Liverpool két percen belül két gólt szerzett, és hirtelen minden nyitottnak tűnt. Ekkor érkezett Lampard, aki a varázslatos góljával tett pontot a BL történetének egyik legemlékezetesebb csatájának végére, kialakítva a 4-4-es végeredményt, amelynek köszönhetően a londoniak 7-5-el jutottak tovább.
Ellenfelük az elődöntőben a Barcelona lesz, amely a Bayernt tudta le. Itt már tényleg minden lényegi kérdésre választ kaptunk az első mérkőzésen, sőt, annak első félidejében, pusztán a presztízs volt a tét a visszavágón. A vendégek nem akartak mindent kiadni magukból, mivel még mindenhol érdekeltek, a hazaiak pedig nem tudtak többet. A második félidő elején Ribéry csodás gólt lőtt, ám a másik oldalon Keita találata sem tartozik a csúnya kategóriába, az 1-1-el pedig mindkét együttes maradéktalanul elégedett lehet. Talán a nézők kaphattak volna egy kicsivel többet is.
Szerdán mindenki a Porto – Manchester United párharcra volt kíváncsi, de amilyen nagy várakozás előzte meg, olyan gyenge meccs is lett. Sir Alex Ferguson csapata nagyon komolyan vette a találkozót, Cristiano Ronaldo mesés találatával vezetést is szerzett, ám a második gólját csak nem tudta megszerezni, így a tűzzel játszott. Pontosabban csak a parázzsal, mert a Porto játékában nem igazán volt benne, hogy kiegyenlít. A címvédő tehát újabb lépést tett a történelemírás felé, hiszen egymás után másodszor nyerhet BL-t,- ilyenre még nem volt példa,- a bajnoki címek tekintetében utolérheti a Liverpoolt Angliában, és ha még az FA kupát is begyűjti, akkor megvan a mesterötös. Nem lesz egyszerű feladat, de esély még mindig van rá.
A visszavágók közül a legsimábban az Arsenal – Villareal mérkőzés alakult. Csatáról nem igazán írhatunk, mert az angolok végig jobbak voltak. Theo Walcott rendkívül elegáns átemelős góljának köszönhetően szereztek vezetést, majd a második félidőben az addig elég gyengén teljesítő Adebayor is betalált, a meccset pedig Wolfgang Stark játékvezető döntötte el végleg, amikor hibásan büntetőt ítélt, és még ki is állította Egurent. Persze ezzel nem szeretnénk azt sugallni, hogy a vendégeknek lett volna bármilyen esélyük a továbbjutásra. Cazorla, és Senna nélkül, az egy szem Rossival elől támadásban nem nyújtottak sokat.
Chelsea – Barcelona, valamint Manchester United – Arsenal tehát az elődöntőben. Azt jelenleg mindenki elismeri, hogy messze az angol bajnokság a legerősebb. Véletlenül nem lehet egymás után harmadszor is három elődöntőse a Premier League-nek. Sokan mondják, hogy már a csapatok nemzetiségéről nem lehet beszélni, lásd Arsenal. Ez még talán igaz is, ám megnézve a Manchestert és a Chelsea-t, lehet találni nem egy, ráadásul valóban meghatározó szigetországi játékost, legalább annyit, mint a Barcelonában katalánt/spanyolt. Megoszlanak a vélemények arról, vajon szerencsés vagy sem, hogy a globalizáció ennyire élénken képviselteti magát a sportban is. Arsène Wenger mondta egyszer, és ebben rendkívül igaza van: „Egy csapatnál senki sem nézi ki milyen vallású vagy nemzetiségű, csak az számít, mennyire tud az adott játékos focizni.” A legjobb négy nagyon, ez biztos.
