Eurosport

• További információk :
• Nemdöntő döntő

Három kemény hegyi szakasz után egynapos kimenőt kapott a Giro d’Italia mezőnye, mi pedig értékeljük a hegyi eseményeket. Kezdésként álljanak itt a csupasz számok a mögöttünk lévő három etapról.

14. szakasz: 176 km, 5 emelkedő, hegyi befutó, összesen 2128 m szintkülönbség, az utolsó emelkedő pedig átlagban 9,7%-os.

15. szakasz: 161 km, 6 emelkedő, sík befutó, összesen 1607 m szintkülönbség, a legmeredekebb emelkedő átlag 6,7%.

16. szakasz: 237 km, 4 emelkedő, hegyi befutó, összesen 3237 m szintkülönbség, az utolsó emelkedő pedig átlag 7,9%

Volt tehát lehetőségük a hegymenőknek bőven, ám végül csak a hétfő szakasz során változott jelentősen az összetett képe. Amit viszont jó volt látni, hogy ha nem is sok, de azért akadt pár vállalkozó szellemű akciózó, mint például Ivan Basso hétfőn. De vegyük csak szépen sorba az esélyeseket.

Denis Mencsov:

A kétszeres Vuelta győztes orosz az egyenkénti időfutam után vette át a rózsaszín trikót Danilo Di Lucától, ám minden esély meg volt arra, hogy már szombaton elveszítse. Az terep ugyanis aznap kifejezetten kedvezett az olasznak. Hogy végül mégsem tudta „leszedni” Mencsovról a rózsaszín mezt, az annak köszönhető, hogy az rabobankos kirobbanó formában van. Ezt Di Luca is kénytelen volt elismerni az Armstrong Világának: „Mencsov nagyon meggyőző formát mutat, eddig egyszerűen lehetetlen volt leszakítani őt. De még több fontos szakasz van hátra, azokon még változhat a helyzet. Ám ha Mencsov továbbra is ilyen formában lesz, akkor lehetetlen lesz megverni őt. De talán akad valami gyenge pontja…”

Mencsov előnye 16 szakasz után 39 másodperc az összetettben.

Danilo Di Luca:

A 2007-es Giro győztese ellentétes utat járt be, mint Mencsov, rajta volt ugyanis a rózsaszín mez egészen a csütörtöki időfutamig. Azt már említettük, hogy utána szombaton úgy tűnt, egyből visszaszerezheti a „maglia rosát” ám nem bírt Mencsovval. Az látszik, hogy Di Luca remek formában van, ám attól tartok, ha Mencsov nem rogyik meg valamelyik hátralévő szakaszon, akkor pusztán önerőből nem tudja majd visszaszerezni az összetett vezető pozíciót. Ahogy közeledünk a verseny végéhez, egyre valószínűbb, hogy támadni fog az olasz, hiszen a versenyt lezáró időfutamon esélye sem lesz Mencsovval szemben.

Carlos Sastre:

Egészen hétfőig szinte mindenki úgy tartotta számon, hogy a tavalyi Tour győztes spanyol csak azért van itt, hogy készüljön a francia körversenyre. Aztán a hétfői utolsó emelkedőn gondolt egyet, és ellépett az egymással bíbelődő Mencsovtól és Di Lucától, és megnyerte a szakaszt. Ezzel feljött a harmadik helyre, és a Giro egyik esélyese lett. Sastre jobban bírja a hosszú emelkedőket, mint Di Luca, ám az időfutamban őt sem lehet összehasonlítani Mencsovval, tehát a Girót akar nyerni, neki is mennie kell. „Azt én is szeretném tudni, hogy lehet-e esélyem. Jól érzem magam, és meg fogom próbálni. Azért jöttem, hogy küzdjek, és küzdeni is fogok a végéig.” Az egyetlen bökkenő, hogy 2:19 a hátárnya Mencsovhoz képest, tehát esetében a „ha Mencsov megrogyik” előfeltétel hatványozottan szükségesnek tűnik.

Franco Pellizotti jó bringás, de a hosszú, meredek emelkedőkön nincs egy kategóriában a fent említettekkel, Ivan Basso hétfőn jól biciklizett a Monte Petranora, de túl nagy a lemaradása, Levi Leipheimer pedig pont a 16. szakasz utolsó kaptatóján fogyott el, elbukva ezzel a harmadik pozíciót. Dobogós helyen végezni viszont mindhármuknak reális esélye van.

Illik megemlíteni a szakaszgyőzteseket is. Míg az esélyesek egymással voltak elfoglalva, két bátor szökevény is hazaért. Szombaton Simon Gerrans, vasárnap pedig Leonardo Bertagnolli nyert szakaszt. Ez Jaroszlav Popovicsnak is majdnem összejött hétfőn, ám egy durván 230 kilométeres szökés végén 2 kilométerrel a cél előtt Sastre beérte az ukránt és elorozta előle a szakaszgyőzelmet.

Végül néhány szó Lance Armstrongról. Az egyenkénti időfutam óta a hétszeres Tour győztes immár hivatalosan is vízhordó szerepkört vállal magára, és jó látni, hogy képes csapatjátékosként is működni. A formája ugyan napról napra javul, ám a harmadik hétre már ő is elfáradt, és az esélyesektől így még mindig távol van, ami miatt arra sem sokat adódott alkalma, hogy Leipheimert segítse.

A verseny kedden folytatódik egy újabb kemény hegyi szakasszal. A táv mindössze 83 kilométer, ám ez senkit se tévesszen meg. A legendás Blockhaus, melynek tetejére lesz a befutó, 2054 méter magas, a rá felvezető út 23,5 kilométer, átlagban 6,9%-os, a legmeredekebb rész pedig eléri a 13%-ot is. Az élő közvetítés 15:30-kor indul, az Armstrong Világa pedig 20:55-kor jelentkezik.

További cikkek:

Nemdöntő döntő