Reuters

• További információk :
• Sastre nyert.

Denis Mencsov ugyan elesett a Giro utolsó szakaszán, ám így is megőrizte a rózsaszín trikót Danilo Di Lucával szemben

A verseny gyakorlatilag már szombaton eldőlt, ám mégis maradt izgalom vasárnapra, elsősorban azoknak, akik szeretnek hinni a csodában. Merthogy a sportban az is benne van, még akkor is, ha ez alkalommal nem volt benne.

Szombaton a Nápoly és Anagni közti 203 kilométeres szakaszon Di Luca már tényleg elkeseredett volt. Mindössze 18 másodperccel állt Mencsov mögött az összetettben, ám az az elmúlt napok során kiderült, az emelkedőkön nem tudja megverni az oroszt. Így valami olyat vállalt be, amit ritkán láttunk eddig tőle, megpróbált rámenni egy szakaszközi gyorsasági hajrára, pontosabban az ott gyűjthető jóváírásra. Sikertelenül. Mencsov ugyanis ebben is jobb volt, és 20 másodpercre növelte előnyét.

A szakaszt Philippe Gilbert nyerte, az összetettben viszont semmi sem változott. Azaz Di Luca rajongói várhatták a csodát, hogy kedvencük megtáltosodik, és az időfutamon valahogy mégis legyőzi a majdnem specialistának számító Mencsovot.

De csak a rajongók reménykedtek, Di Luca ugyanis szombat délután kijelentette, elúszott számára a centenárium verseny elsősége.

Ettől függetlenül rendesen odatette magát a vasárnapi 14,4 km-es római egyenkéntin. Az esőtől áztatott, nemegyszer kockaköves úton az első mért pontnál 5 másodperc volt az előnye Mencsovval szemben. Az erős kezdés azonban visszaütött, és a hátralévő 10 kilométeren az orosz fél percet vert Di Lucára. Aztán kb. 900 méterrel a befutó előtt a kerékpár elillant Mencsov hátsója alól, és a rózsaszín trikós pillanatok alatt a kockakövön találta magát. Sok mondjuk ezen sem múlott, gyorsan kapott egy cserebringát, és még a pereccel együtt is 21 másodperccel volt gyorsabb mint Di Luca.

A verseny tehát Rómában dőlt el véglegesen, a rabobankos Denis Mencsovot Luigi Ganna 1909-es győzelme után 100 esztendővel, Jevgenyij Berzsinyt (1994) és Pável Tonkovot (1996) követően a harmadik orosz Giro-győztesnek koronázták.

A szakaszt egyébként a még száraz körülmények között tekerő litván Ignatas Konovalovas (Cervelo) nyerte.

A Gironak tehát vége, nincs más hátra, mint néhány szóban megemlékezni a legjobbakról.

Denis Mencsov (1.) bebizonyította, hogy nem (csak) Vuelta-specialista (korábban kétszer nyert Spanyolországban), hanem napjaink egyik legjobb háromhetes menője. Erős a hegyeken, és remek az időfutamon is, legyen akár hosszú, akár rövid. Előbbit bizonyította például az ötödik szakaszon, amikor megnyerte az Alpe di Siusin rendezett hegyi befutót, valamint amikor az utolsó három hegyi etapon Di Luca összes támadását átvette, és nem hagyta magát lerázni. A Girot azonban inkább az egyenkénti számokban nyújtott teljesítményével nyerte meg. Különösen meggyőző volt a kegyetlenül hosszú 60 km-es sestri levantei időfutamon, ahol átvette a rózsaszín trikót. Onnantól kezdve csak annyit ment, amennyit kellett, és megérdemelten végzett az élen.

Danilo Di Luca (2.) nagyon készült a centenáriumi versenyre, ő akart lenni Luigi Ganna legigazabb követője. Az olaszok is nagyon szerették volna az LPR-es győzelmét, ám ez sem volt elég. A hegyeken az olasz végig pariban volt a többiekkel, sőt, a stílusának kedvező 11. szakaszon egy nagyon szép szökéssel móresre is tanította az esélyeseket. Az időfutamon azonban továbbra is elmarad a legjobb háromhetes menőktől, anélkül pedig nagyon nehéz nagy körversenyt nyerni. Továbbá a LPR sora egy kicsit soványnak tűnt a hegyeken, Di Luca túl sokszor maradt egyedül, különösen az utolsó héten, amikor nagy szükség lett volna a segítőkre Mencsov megpuhításánál. Mindent összevetve az időfutamon nyújtott gyengébb teljesítménye miatt nem lehetett 2007 után másodszor is övé a végső győzelem, és gyanítom, hogy a ciklámen trikó sem jelentett vigaszt számára.

Franco Pellizotti (3.) egy szakasz kivételével (5. szakasz, Alpe di Siusi) végig jól tartotta magát a hegyeken, sőt az egész verseny egyik legnehezebb emelkedőjének tartott Blockhauson szépen helyben hagyta az egymással viaskodó Mencsovot és Di Lucát, és megnyerte a szakaszt. Pedig eredetileg nem Pellizottit tartották a Liquigas első számú versenyzőjének. A legtöbben a 2006-os győztes Ivan Basso-tól (5.) várták a jó eredmény, ám két év kihagyás (doppingvétség miatt) még úgy sem múlik el nyom nélkül, az ember tudatosan készül a visszatérésre. Basso az időfutam előtti hegyi szakaszokon még simán ment együtt a többi esélyessel, az utolsó három hegyi etapra viszont elfogyott.

Hasonló utat járt be az Astana esélyesének tartott Levi Leipheimer (6.) is. Az első két hetet még remekül bírta az amerikai, a Monte Petranon viszont megfőtt, és a sokáig őrzött harmadik helyét is elveszítette. Öröm volt látni viszont a tavalyi Tour-győztes Carlos Sastre (4.) kerékpározását. A jó öreg Sastréről szinte mindenki azt hitte, csak a francia körversenyre készül a Giron, a spanyol viszont nagyon is komolyan vette az olasz kört. Két kemény hegyi szakaszt is megnyert, ráadásul mindkettőt látványos, bevállalós támadással, és ha nem rontja el Blockhaust (nem akart, vagy nem tudott Di Lucáékkal menni, később pedig mikor már ment, nem tudott felérni rájuk), simán hozta volna a harmadik helyet.

A 2004-es győztes Damiano Cunego (19) már az első valamirevaló hegyen megrogyott, és később sem láttunk meggyőző teljesítményt tőle, pedig állítása szerint idén mindent a Gironak rendelt alá. Erősen kétséges, hogy képes lesz-e még egyszer győzelemért harcolni egy háromhetesen. Szintén elmaradt a várakozásoktól a 2001-ben és 2003-ban is győztes Gilberto Simoni, aki végül a 24. lett összetettben.

Szándékosan a végére hagytam a hétszeres Tour győztes Lance Armstrongot. Az amerikai esélyes helyett ezúttal inkább fekete lónak számított. Bukása és kulcscsonttörése miatt ugyanis pont azt a felkészülési versenyt (Vuelta a Castilla y Leon) volt kénytelen kihagyni, amin igazán képet kaphattunk volna formájáról. Ráadásul azt is nehéz volt előre megjósolni, hogy mennyire hátráltatja majd a sérülés a felkészülésben. Utólag elmondhatjuk, hogy nagyon. Az első hét hegyi szakaszain Armstrong igen távol volt a többi esélyestől, ám ahogy a telt az idő, új került egyre jobb formába, olyannyira, hogy a Blockhauson egy támadást is megkísérelt. Végül nem sikerült beverekednie magát az első 10-be, 12.-ként zárt. Az utolsó heti formáját elnézve viszont a Tour de France-on akár még jobb is lehet. Az egyetlen probléma, hogy ott már a világ jelenlegi legjobb háromhetes menőjével Alberto Contadorral kell megküzdenie a csapaton belüli elsőségért.

Addig viszont még sok víz lefolyik a Szír-Darján (folyó Kazahsztánban). A Giro alatt ugyanis kiderült, hogy az Astana csapat veszélybe került, mivel a kazah szponzorok nem fizetnek, így még az is lehet, hogy Armstrong egy másik, talán saját csapattal indul a francia körversenyen.

Ami viszont biztos, hogy június 7.-én kezdődik a Dauphiné Libéré , melyet élőben közvetítünk az Eurosporton.

További cikkek:

Sastre nyert