AFP

Mad Max nem hazudtolta meg önmagát. Ő volt az egyik főszereplője a két szuperbike világbajnoki futamnak Monzában.

Az elsőben is nagyon gyors volt – erről csutka is tudna mesélni – de elkövetett néhány hibát, így a végén hiába rázta le magáról például Leon Haslam-et, az ír Eugene Lavertyt már nem tudta utolérni.

Laverty a szuperpole edzésen megszerezte a második rajtkockát, amely ahhoz képest, hogy az év elején még csak a tizenötödik helyről indulhatott Ausztráliában, óriási előrelépés. Nem véletlenül mondta, hogy a Yamaha elég régen nyert utoljára Monzában, tehát ideje megtörni a sorozatot.

Személyes véleményem, hogy Laverty leigazolásával a Yamaha elég nagy kockázatot vállalt, de az ír fiú most igazolta a döntésük jogosságát. Laverty a tavalyi szupersport vébén nyerte a versenyeket, de ez egy másik kategória. A Yamaha részben megváltozott csapatmenedzsmenttel, és két új versenyzővel (Melandri, Laverty) kezdte az évet, tehát a sikerben legfeljebb csak bízni lehetett.

Laverty eddig olyan volt, mint az időjárás – hol jó, hol pocsék formát mutatott. Azt már tavaly kiderült, hogy egy kis őrültségért nem megy a szomszédba, időnként olyan kockázatos módon motorozott, hogy imára kulcsoltuk a kezünket, csak hogy el ne essen. Idén ugyanígy motorozik, de Monzában nemcsak kockáztatott, hanem okos is volt. Biaggival ellentétben, nem rontott kanyarokat, ha valaki megtámadta, azonnal visszavágott, egyszóval pont úgy ment, ahogy kell.

A második futamban nem sikerült a rajtja, és egy darabig az üldözőbolyban verekedett, de néhány kör megtétele után utolérte a Biaggi mögötti csoportot.

Biaggi ekkor már komoly előnnyel vezetett, gyakorlatilag eldőlt, hogy senki sem érheti utol. Csakhogy, egy pillanatnyi kihagyás, vagy a csuda tudja mi miatt, a célegyenes végén lévő lassítóhoz túl nagy gázzal érkezett, már nem tudott befordulni, így kiegyenesítette a pályát, úgy tért vissza az aszfaltra.

Hatalmas hiba volt, hiszen így időt nyert és jogosulatlan előnyre tett szert, teljesen fölösleges módon. Meg is kapta érte a boxutcán való áthajtásos büntetést, amely tönkretette a versenyét. Sima győzelem helyett egy kínkeservesen összeszedett nyolcadik hellyel kullogott haza.

Az őrült olasz mindkét futamot megnyerhette volna. De nem, már megint eltolta. Doningtonban bemozdult a rajtnál, de az érte járó boxutcán való áthajtásos büntetést nem volt hajlandó letölteni, így kizárták a versenyből. Csinált ő már ilyet a gyorsasági világbajnokságon is, úgy látszik, ha vörös köd ereszkedik a szeme elé, nem tisztel senkit és semmit.

Most nem volt senki, aki dühítse, legföljebb saját maga. Az első futam után elég mogorva is volt, a másodikban pedig nem a kanyarral, hanem csak a csutkával törődött – meg is lett az eredménye.

Tavaly még azt írtam róla, hogy olyan, mint egy jó bor, ahogy öregszik, egyre jobb lesz. Igaz volt, világbajnok lett. Most azonban kezd elhatalmasodni rajta az a fajta őrület, amely pályafutása első éveiben jellemezte. Idén nehezen viseli a nyomást, pedig 20 év alatt már hozzászokhatott volna.

Hiába, úgy látszik, a vér nem válik vízzé. Mad Max úgy látszik, marad, aki volt – egy őrült zseni.

Ebben a témakörben érdemes figyelni Lavertyre is. Addig kergette Melandrit, amíg a Parabolica kanyarban az utolsó körben megelőzte az olaszt, és megnyerte a második futamot is.

Egy őrült olasz után megjelent egy őrült ír is – jó lesz, ha a többiek felkötik a gatyamadzagot.