Eurosport

Női tenisz: egyik előre – másik hátra. Szávay és Czink esete

Ha a magyar női teniszről van szó, bizony két oldalról is megközelíthetjük a 2009-es esztendőt. Két gyökeresen eltérő szemlélettel írhatjuk le ugyanazt a helyzetet.
Lássuk először azt, amelyik jobban hangzik.

2009-ben két magyar női teniszező nevét emlegethette a teniszvilág. Mindketten a világranglista legjobb 40 játékosa között zárták az évet. Czink Melinda a 38., Szávay Ágnes a 40. helyen fejezte be az idényt, ami hatalmas eredmény, hiszen valljuk be őszintén, nem sok olyan egyéni sportágról tudunk, melyben manapság két sportolónk is a világ legjobbjai közé tartozik. Mindkét magyar lány nyert tornát idén, ami szintén nem kis teljesítmény: Melinda Québec City-ben nem talált legyőzőre, Ági hazai pályán, Budapesten aratott sikert.

Míg Szávay immáron harmadik éve végez a legjobb 40-ben, addig Czink 27 évesen élete legjobb idényét zárta, és pályafutása során először rangsorolták ilyen előkelő helyen. Mindkét magyar lány győzött le nagy neveket idén, mindketten játszottak olyan teniszt, ami miatt ezrek szurkoltak nekik az Eurosport képernyőjén, vagy a Római parton.

Egy olyan irtózatosan sok pénzt mozgató, a Föld minden táján népszerű, sőt, egyenesen világsztárokat „gyártó” sportágban, ahol gyakorlatilag az év 45 hetében kell folyamatosan versenyezni; ahol az egyedi pontszámításnak köszönhetően csak éveken át tartó kiegyensúlyozott teljesítménnyel lehet stabilan megmaradni az élvonalban, nem könnyű mindez. Mármint amit Szávay és Czink ért el.

Mégis keserű lehet a szánk íze. És ennél a változatnál nyugodtan kivehetjük Czink Melindát az elemzésből. Ő ugyan a szokásosnál kicsit később, de berobbant az élvonalba, szállítva az évek kitartó munkájával elért és már nagyon megérdemelt sikereket. Merthogy az ő kanadai tornagyőzelme, és jelenlegi 38. helyezése kifejezetten nagy siker. Akkor is, ha – a mai élvonalban már veteránnak számító – játékosnak ez volt a legjobb éve, és jövőre nem sikerül megismételnie a bravúrt. Persze bízzunk abban, hogy 2010-ben még feljebb tud kapaszkodni a megnövekedett önbizalomnak köszönhetően.

Arról viszont nem csak Czink Melinda tehet, hogy ő lett az első számú magyar teniszező 2009-ben. Merthogy ott van Szávay Ágnes is, aki a meseszerűen alakult 2007-es év után joggal keltette minden magyar szurkolóban azt a reményt, hogy néhány éven keresztül top 10-es, de legalább top 20-as versenyzőnk lesz. Akit átlagosan kéthetente meg tudunk mutatni az Eurosporton, mert ott van a WTA versenyek kiemeltjei között. A betegséggel, sérülésekkel, mély gödörrel és önbizalomhiánnyal végigküszködött 2008-as év után még mindig reménykedtünk: ennél már csak jobb lehet.

A nagy siker utáni hullámvölgy törvényszerű, de kőkemény felkészüléssel, sztároknak járó edzési lehetőségekkel, a jó ranglista adta könnyebb sorsolásokkal vissza lehet jönni a legjobbak közé. A megtorpanás azonban sajnos huzamosabbnak bizonyult, mint azt vártuk: 2009-ben is jöttek a betegségek, sérülések, maradt az önbizalomhiány, egyre több lett a lelki probléma, és persze a háttér is meggyengült. Az edzőváltás és a fogadkozások ellenére maradt a gyenge játék, a jó kondíció hiánya, és az ebből következő sorozatos kudarcok, a heteken, hónapokon át tartó nyeretlenség, a teljes reményvesztettség.

Miközben egy ország várta el az ő Ágikájától a 2007-es eredményeket - néha jogosan, de legtöbbször jogtalanul kritizálva egy mindössze 20(!) éves lányt -, valami elromlott Ágiban. Találgatni lehet, hogy hol került homokszem a gépezetbe. A már-már családot helyettesítő menedzsment és edzői stáb nem kezelte jól a 18 évesen világsztárrá váló Szávayt? Az őt jól ismerő családjának kellett volna megelőznie a bajt? Az Ágit felemelő, majd a kudarcok esetén sárba tipró, és meglehetősen pesszimista hazai közvélemény törte össze a magabiztosságát? Nem láthatunk bele Szávay mindennapjaiba, de az biztos, hogy igazán csak a körülötte állók ismerik a valódi igazságot, a problémák gyökereit.

Mi pedig csak abban bízhatunk, hogy nem csak ismerik, hanem meg is akarják oldani ezeket, segítve az utóbbi évek legtehetségesebb magyar teniszezőjét abban, hogy visszakerüljön oda, ahova 2007-ben jutott. A legfontosabb azonban az, hogy Ági is bízzon ebben, és ő is akarja.

Erőt meríteni pedig a szép emlékekből lehet, amiből azért kijutott Áginak is idén. A hazai közönség előtt megnyert budapesti torna mellett emlékezhetünk például a Venus Williams elleni fantasztikus Roland Garros mérkőzésre, amikor a meccslabda után olyan felszabadultan, boldogan ugrált Ági, mint aki nem fél semmivel sem szembenézni, és aki előtt ott a jövő és ott hever az egész világ.

Mert hát még mindig csak 21 éves lesz.