From Official Website

A teniszrajongók javának minden év májusában felcsillan a szeme. Ilyenkor nem csak a tavasznak örülünk, nem csak várjuk a nyarat és a pihenést, hanem arra is örömmel rendezkedünk be, hogy két héten át vörösen izzik majd a szemünk.

Jön ugyanis az év második Grand Slam tornája, a híres párizsi salakon rendezett Roland Garros. A híresen lassú borításon zajló, éppen ezért az átlagosnál jóval hosszabb, a férfiaknál 3 nyert szettre menő, az ötödik játszmában nem rövidített játékkal véget érő maratoni csaták minden teniszt szerető embert felvillanyoznak. A gyors, szervaröpte játékot kedvelőket, ha másért nem is, de azért mindenképpen, mert a Garroson már fenhetik a fogukat az alig két héttel később kezdődő wimbledoni bajnokságra.

De maradjunk egyelőre a salaknál. Az év egyik legrangosabb teniszversenye hosszú múltra tekint vissza, hiszen az első francia teniszbajnokságot 1891-ben rendezték. Igaz, ekkor még csak a francia teniszklubok férfi tagjai vehettek részt a viadalon, a hölgyek 6 évvel később csatlakozhattak. A későbbi Roland Garros elődje nem csak ez a verseny volt, hanem a világháborús éveket leszámítva 1912 és 1923 között megrendezett World Hardcourt Championship is, mely a Stade Francais-ban zajlott, és nem csak franciák vehettek részt rajta. A két verseny összeolvadásaként 1925-től nemzetközi játékosok előtt is nyílt versenyt rendeztek minden évben, igaz, akkor még füves borításon.

A történet legszebb pillanatai azonban 1927-ben jöttek el, amikor a Muskétások (Mousquetaires) vagy Philadelphia Four néven is emlegetett 4 francia teniszező Amerikában hódította el a Davis Kupát.
René Lacoste, Jean Borotra, Henri Cochet és Jacques Brugnon sikere annyira felvillanyozta Franciaországot, hogy elhatározták, Párizsban védik meg címüket a következő évben. Ehhez persze kellett egy vadonatúj stadion is. A francia állam 3 hektárnyi területet jelölt ki erre a célra a Boulougne-i erdő mellett, a Porte de Auteuil közelében. A területért cserébe mindössze annyit kötött ki az állam, hogy a stadion egy első világháborús pilótáról, Roland Garrosról legyen elnevezve.

Ezt követően minden évben itt rendezték a francia teniszbajnokságot, mely 1945 és 1947 között kicsit később, nyáron zajlott, a wimbledoni torna után, így ezekben az esztendőkben az év harmadik Grand Slam versenye volt.

1968-tól köszöntött be az Open Era, melynek eredményeképpen a Garros lett az első Grand Slam torna, mely nyílt bajnoksággá vált, azaz amatőrök és profik együtt indulhattak.

A népszerű viadal azóta számos kisebb változáson ment keresztül, 1988-ban például a teljes versenyterületet keresztelték Roland Garrosra, a centerpályát pedig a Philippe Chatrier-ről nevezték el. Ezt a stadiont 2008-ra 15 ezer férőhelyesre bővítették, és kapott egy vadonatúj, háromemeletes kommentátor állást, így több százan közvetíthetik a pályán történteket a világ minden tájára. A második legnagyobb pályát Suzanne Lenglenről nevezték el. 2006-tól nem hétfőn, hanem vasárnap kezdődik a viadal, elkerülve a szinte minden évben gondokat okozó eső által okozott időhiányt és csúszást.

2007-től a Roland Garroson kiegyenlítődött a férfiak és a nők pénzdíjazása, az utóbbi években mindkét bajnok 1 millió 60 ezer eurót kap.

A világ azonban egyre inkább felgyorsul, és mint mindent, már ezt a sporteseményt is a pénz és a reklámbevételek határozzák meg. Márpedig a méregdrága reklámidő értékesítéséért cserébe a médiumok megkövetelik a fejlődést. Mára már a Roland Garros maradt az egyetlen olyan Grand Slam torna, melynek nincs fedhető stadionja, és a pályák megfelelő világításának hiányában nem rendeznek esti programot. (A US Openen sincs fedhető stadion, de esti program van.) Azaz eső és sötétedés esetén azonnal megállítják a játékot, ami olyan súlyos csúszásokat eredményezhet, melyeket a televíziós társaságok nem tolerálnak. Éppen ezért tavaly a Nemzetközi Tenisz Szövetség felszólította a francia szövetséget, hogy a többi nagy versenyhez hasonlóan sürgősen kezdje meg a szükséges fejlesztéseket, ha nem akarja elveszíteni ezt a rangos viadalt. A következő néhány év döntő fontosságú lehet a Roland Garros történetében, hiszen lehet, hogy a Chatrier pálya kap tetőt, de az is elképzelhető, hogy a Muskétások sikereinek helyszínéről elköltözik a viadal, egy teljesen új, XXI. századi igényeket kielégítő helyszínre.

Mert minden változik, csak egyvalami nem. A tenisz népszerűsége. Mert küzdhet gondokkal, akár létezését fenyegető gondokkal a Roland Garros, egy biztos: a tenisz szerelmesei csak azt várják, hogy végre mindenki nyakig salakos legyen, és hogy láthassák Roger Federert vagy Rafael Nadalt a párizsi piros poron játszani. És ez a lényeg.