Eurosport

• További információk :
• A hónap sporteseménye: Roland Garros

Pedig nagyon nem indult neki jól az év. Már persze az ő szintjén. A tavalyi térdsérülés okozta ínséges hónapok után még egy elveszített dohai döntő, és egy feladott Ausztrál Open negyeddöntő is kudarcnak számít.

Egy olyan kaliberű játékosnak, mint Rafael Nadal, meg pláne az. Az év első hónapjaiban persze elkezdődtek a találgatások: vajon ez már a vég? A térde már 24 évesen cserben hagyja? Mi lesz így felségterületén, a salakon? És ahogy az ilyenkor lenni szokott, megindult Nadal temetése.

Ismerős a történet? Tavaly ilyenkor Roger Federer járt hasonló cipőben. Bár ő is eljutott a melbourne-i döntőig, amit elveszített Nadallal szemben, de hát ezt egy (akkor még) 13-szoros Grand Slam bajnok ugyebár nem engedheti meg magának. Az, hogy Federer nyer még Grand Slam torná(ka)t és újra világelső lesz, azt mindenki lehetetlennek tartotta. Aztán tudjuk, mi történt.

Nadal helyzete is reménytelennek tűnt. Az általa képviselt játékstílus alapvető eleme a rengeteg futás, márpedig futni térd nélkül nem lehet. Mivel azonban eddig is rengeteget futott a négy Roland Garros, a wimbledoni és az Ausztrál Open trófeájáért, a térde hamarabb nekiállt rakoncátlankodni, mint azt gondoltuk volna. Emiatt tavaly elveszítette párizsi és londoni trónját, csúnya verést kapott a US Open elődöntőjében, az év végi világbajnokságon mérkőzést sem tudott nyerni, és a melbourne-i címvédés sem jött össze. Az ezzel járó önbizalomhiány, meccsrutin hiány, a világranglista dobogójáról való leszorulás és a jövővel kapcsolatos bizonytalanság rengeteg nehéz percet okozott Nadal szurkolóinak. Nem beszélve arról, hogy Nadalnak milyen nehéz lehetett ez az időszak.

És ahogy paradox módon tavaly Federernek az általa legkevésbé szeretett borítás, a salak hozta meg az áttörést, úgy Nadalt szintén a salakszezonban kaptuk vissza. Csakhogy számára ez a legkedvesebb. Egy ilyen nehéz év után pedig még kedvesebb lesz.

A visszatérés az ő esetében azért sem volt könnyű, mert rengeteg lemondással járt. A számtalan kezelés, a térdek tehermentesítése érdekében elkerülhetetlenné vált izomtömeg csökkentés, a kíméletesebb edzésmunka, és az elsősorban hosszú távú szempontokat figyelembe vevő versenynaptár elkészítése olyan lépések, melyek eddig nem voltak összeegyeztethetőek a Nadal által képviselt sportolói felfogással és stábjának évek óta működő szokásaival.

Ezt a kényszerű, sok áldozattal járó, de mérhetetlenül bölcs döntéseken alapuló folyamatot azonban zokszó nélkül, kemény munkával vészelte át a spanyol, akit immár régi önmagaként láthattunk újra a salakos tornákon.
Bár sohasem tűnt annyira sebezhetőnek és verhetőnek, mint idén, mégis pályafutása egyik legértékesebb salakszezonját produkálta eddig. Pont azért értékes ez a hónap, mert az előzmények alapján sokkal nehezebb volt nekikezdeni, és mert ez a Nadal verhető volt az elmúlt hónapban.

De senki sem verte meg. Sem Fernando Verdasco a monte carlói döntőben, sem David Ferrer a római döntőben, sem a világelső Roger Federer a madridi döntőben. Ő lett az első teniszező, aki egy éven belül megnyerte az összes salakos mesterversenyt, ő lett az, aki megdöntötte Björn Borg rekordját, így minden idők legtöbb Masters tornagyőzelmével rendelkezik (18), ráadásul mindezt 24 éves kora előtt érte el. Hatalmas munka árán, újra feljött a második helyre a világranglistán, ami azt jelenti, hogy a Roland Garroson a tábla legaljára kerül második kiemeltként, és csak a döntőben futhat össze Federerrel.

Rafael Nadal idén veretlen salakon. Verhetetlen? Bár most is sokat játszott, viszont a barcelonai torna kihagyásával spórolt nem kevés energiát. Három sorozatban elért tornagyőzelemmel érkezik majd Párizsba, abban a tudatban, hogy a legutolsó meccsét minden idők legeredményesebb férfi teniszezője ellen nyerte. Több mint biztató, már-már ideális felkészülés ez a Roland Garrosra.

Ahol nem más a cél, mint visszaszerezni a trónt. Federertől.
Azt hiszem, nem csak Nadalnak, nekünk sem lehet okunk panaszra.