Eurosport

Az élet minden területén előfordul, hogy tévedünk vagy félreértünk, elhibázunk valamit.

EUROSPORT 2009-01-12

Előszeretettel válogatnak a szerkesztők mindenféle látványos, megmosolyogtató pillanatot a Watts-magazinunkba, így hát könnyű dolguk lesz, ha az oberhofi biatlon-világkupa hétvégéből akarnak válogatni. Főképp, ha a női viadalokat pásztázzák át.

Kezdetben szép téli felvételeket ajánlok a kollégáknak villanyfénynél, illetve napfénynél. Aztán érdemes figyelni az egyik jobb kanyart, amely egy hosszabb lejtő után következett. Ezt jó páran elnézték, köztük az a Szvetlána Szlepcova is, aki az összetettet vezette. Ne feledjük, mínusz hét fok volt, a hóréteg alatt csendesen meghúzódott némi jég is. Nem volt könnyű abszolválni a feladatot, s annak rendje és módja szerint estek hasra a versenyzők. Aztán egyszer csak megérkezett a kínaiak üdvöskéje, Kong Jing-csao, aki a lendülete miatt képtelen volt bekanyarodni. Megpróbált mindent, hogy talpon maradjon, de elesett, és két bukfenc után már a pályán kívül találta magát, ahol az erdő kezdődött. Kong magatehetetlenül zuhant a fenyőfák közé, úgy kétméteres mélységbe. Nemzetiségtől függetlenül rohantak a segítségére a pálya mellett állók. A mélyből valahogy sikerült kihalászni a kínai hölgyet, aki szomorúan és megtörve, de legalább ép csontokkal megúszta az esetet.

Ez történt pénteken a sprintben. Aztán következett vasárnap a tömegrajtos.

Az első lövészet után együtt maradt a mezőny. Mindenki megpróbált a lehető legjobb helyre kerülni a következő sorozat előtt. Na most, a szabály a következő: 12.5 km a női tömegrajtos távja, és négy lövészete van mindenkinek fekvő, fekvő, álló, álló sorrendben. A legnagyobb baki biatlonversenyen, amire emlékszem a múltból, az a Salt Lake Cityben rendezett olimpián történt. Olga Medvedceva (akkor még Piljeva) vezette a tömegrajtos mezőnyét, mikor is elhagyta a pályát. Nem volt előtte senki, ő diktálta a tempót leszegett fejjel, és szépen kisétált a faluba. A nézők szóltak neki, hogy „már elnézést kérünk, tényleg nem akarunk beleszólni, mélységesen tiszteljük önt, de talán vissza kéne fordulni, mert rossz irányba tetszett elindulni”. Olyanra is emlékszem, hogy valamelyik versenyző beesett a lőtérbe.

De, hogy valaki másik lövészetet teljesítsen, mint a többiek… Képtelenség!

Pedig Darja Domracseva, a fehéroroszok ifjú kiválósága megtette. Még mielőtt megérkezett volna a harminc induló a lőtérre, Domracseva az élre állt (vesztére), gondolván, így előnyben lesz a többiekkel szemben. Nagy levegővételek után célozni kezdett. Állva. Míg a többiek feküdtek! Megdöbbentő látvány volt, hogy huszonkilenc ember hasalva lő, Domracseva viszont állva. Lelőtte az öt korongját, oldalra nézett, és szegénynek akkor esett le, hogy valamit nagyon elpuskázott. A lendülete pár száz méterig még tovább vitte, aztán rájött, hogy kár erőlködnie. Kizárták a versenyből.

A tavaly még junior korú Darja Domracseva hibája példátlan. Az ember nem is tudta eldönteni, hogy nevessen vagy sírjon rajta. Inkább nevettek a szövetségi kapitányok, köztük a fehérorosz is. Persze nem kinevették, hanem tudták, hogy egy fiatal versenyző a nagy sietségben, a lehetőség terhe alatt hibázott. Most igen. De legközelebb egészen biztosan nem fog.